Alagút a fény végén, avagy zenés lecke kezdő kőműveseknek

Hiába számolgatjuk kétségbeesetten, hány nap van még hátra ebből az elátkozott januárból, még mindig nincs vége. Sőt, a mai FA-kupa meccs a Farkasok ellen még csak nem is az utolsó megoldandó feladat ebben a hónapban.

Azért még mielőtt belemerülnénk a kupameccs előzetes tudnivalóiba, beszéljünk egy kicsit jelenlegi helyzetünkről, hiszen úgy tűnik, nem állnak jól a dolgaink.

De vajon valóban így van, vagy csak az első hely folyamatos távolodása miatt érzett frusztráció homályosítja el tisztánlátásunkat? Valóban olyan rosszul állnak újabban a dolgaink?

Kezdjük azzal, hogy szerintem sokan csak felszínesen ismerik Klopp múltját, talán ennek is köszönhető, hogy túlzott elvárásokat támasztanak vele szemben. Pedig Norbert nem varázsló, nagyon nem. Pályafutását a sikerek mellett végigkísérik a kudarcok és a balszerencse is.  Nem fogom most itt az egész karriert összefoglalni, elég, ha csak a mainz-i évekre vetünk egy gyors pillantást.

Amikor átvette a Mainz-ot a másodosztályban 2001-ben, csodát tett, az igaz. Úgy húztak el a kiesőzónából, mint a rakéta, első hét meccséből hatot nyert azzal a reménytelen, biztos kiesőnek tartott csapattal. Elég jól fel is építette őket, olyannyira, hogy egy évvel később már a feljutásért harcoltak. Az utolsó fordulóban egyetlen pont kellett volna nekik, idegenben, a Union Berlin otthonában. Simán kikaptak, 3-1-re. Klopp a tévékamerák előtt bőgött, mint egy gyerek.

“Sunny days where have you gone?”

Egy évre rá eljött az utolsó forduló és ismét a feljutás kapujában találták magukat. Ezúttal egyetlen góllal kellett volna többet lőniük riválisuknál ahhoz, hogy az álom valóra váljon. A végeredmény? Nyertek ugyan 4-1-re, de a bekapott gól a feljutásba került, mert a rivális Eintracht Frankfurt a 93. percben betalált és ezzel a góllal ők jutottak fel.  Klopp ezúttal az öltözőben zokogott, mit zokogott, ahogy ő mondta bőgött, „mint egy kisbaba”. Mondom, kisebb csodákra képes ugyan, de varázsolni nem tud.

“Oh, where did the blue sky go?”

Tegyük azért hozzá, hogy a Mainz-cal idáig eljutni önmagában is csoda volt, és más talán összeroppant volna két ilyen kudarc után. De Klopp sosem adja fel, és a hitet játékosaiba is át tudja vinni. Amikor a hazainduló buszra felszállt, játékosait sörrel a kézben, ünnepelve találta, ahogy semmivel sem törődve  éneklik: „Másodosztály, soha többé”. Másnap a mainz-i színház előtti téren ezrek ünnepelték a veszteseket és Klopp így köszönte meg a támogatást:

„Tegnap azon gondolkodtam, mit jelent ez az egész, ami velünk történik. Aztán rájöttem, hogy valakik azt akarják, ha leütnek egyszer, kétszer, háromszor, vagy akár négyszer, mi akkor is mutassuk meg, hogy talpra tudunk állni. És azt is gondolták, hogy erre a feladatra a mi városunk a leginkább alkalmas hely.”

Következő évben, ismét az utolsó fordulóban dőlt el minden, és harmadik próbálkozásra sikerült az, ami Mainznak korábban még soha, feljutottak a Bundesligába, ahol végül három évet töltöttek el Klopp irányítása alatt. A harmadik évben kiestek, és Klopp megfogadta, ha nem jut vissza vele a csapat a következő évben, akkor lemond. Nem sikerült (kell-e mondani, hogy ez is az utolsó fordulóban dőlt el?), így ezzel végetért a mainz-i történet, mely Klopp edzői pályafutásának kezdetét, a Mainz történelmének viszont addigi legsikeresebb időszakát jelentette.

Mert mindezen kudarc, és balszerencse mellett, amit ott véghezvitt, azzal a kis klubbal, az világraszóló eredmény volt. Nem csoda, hogy több klub is, többek között a nagy Bayern is elgondolkodott azon, hogy edzőjének szerződtesse őt, hogy végül a Dortmunddal nyerjen két bajnokságot, kupát és szerezzen be újabb fájó sebeket az elvesztett kupadöntőkkel.

Térjünk vissza a jelenbe, 2017 hideg januárjába, amikor sokan úgy érzik, valami eltörött, hirtelen veszélybe került minden, amiben eddig hittünk, hogy sikerülni fog. Augusztustól januárig fürödtünk a fényben, de most már nyoma sincs a golden sky-nak, helyette egy sötét alagút felé száguldunk, melynek végén újra a top 4-en kívüli állomás várhat majd minket.

Újabb bizonyíték arra, hogy Klopp is olvassa a Fonatot: szerinte a Liverpoolt menedzselni olyan, mint esőben házat építeni.  Már állnak az alapok, szépen halad a falak felhúzása, dolgoznak a szorgos kőműveskezek, amikor elered az eső, és megakasztja az addig lendületben lévő munkát. De miért, miért mindig velünk történik ez?

Játsszunk el egy kicsit a gondolattal: ha a Sunderland ellen nem ítél a spori szabadrúgást a semmire és a United ellen a partjelző jól helyezkedik, most négy ponttal lenne több a tarsolyban, hattal mennénk a City előtt és ugyanennyivel állnánk a második helyen a Chelsea mögött. Hangsúlyozom, nem bírózni akarok, tisztában vagyok vele, hogy a játékvezetői tévedések sajnos részei ennek a játéknak és persze, a Swansea-t minden esetben verni kell hazai pályán. De a közhely, hogy a táblázat nem hazudik, csak az év végén érvényes, egy szűk hónap alatt ezek a hibák bőven adhatnak torz képet. A lényeg, hogy ezek nélkül úgy állnánk sokkal jobban, magabiztosan tartva a 2. helyet, a Chelsea nyomában lihegve, hogy a csapat semmit sem csinált volna másképp. Akkor is lenne ok aggodalomra, mert nem jönnek a gólok, a játék sem az igazi. De ahogy ezek a játékvezetői hibák is csak ideiglenesen, vagy csak részben befolyásolják az évvégi eredményt, a mostani hullámvölgy is csak akkor lesz meghatározó, ha már nem is lesz pozitív változás.

Márpedig, ahogy a fenti mainz-i történetek is bizonyítják, Klopp addig nem fog nyugodni, amíg meg nem találja a megoldást. Ugyanez történt utolsó, rosszul sikerült dortmundi évében is, amikor a rettenetes első félévet egy sokkal sikeresebb második követte. Igaz, végül csak a hetedik helyre futottak be, de sokkal mélyebbről indultak mint mi most vagyunk. Mert ahol most vagyunk, az minden, csak nem köd. 22 forduló után mindenidők második legjobb PL-szereplésénél tartunk, és bármi lesz is a következő néhány meccsen, kieshetünk a top 4-ből is, még bőven lesz esélyünk és lehetőségünk arra, hogy visszatornásszuk magunkat oda.

Ahova egyébként a szezon előtt is vártuk magunkat, de még oda sem feltétlenül kötelező jelleggel, lásd az alábbi posztot:

Delphoi Jakuzzi 2016/17

A legfontosabb ugyanis, hogy jelenlegi menedzserünk ugyan nem a szerencse fia, hibázni is szokott, de mindenek felett a hosszútávú építkezés az erőssége. Ami már csak azért is jó dolog, mert az ilyen építkezés hoz tartós eredményeket. Jól mutatja ezt előző két klubja is, melyeket előbb felépített, majd azok távozása után is vígan állnak az általa létrehozott stabil alapokon.

Márpedig nekünk pont erre van szükségünk: legyen csak fokozatos, de tartós a siker, azt már átéltük nem is olyan régen, milyen az, amikor majdnem felérünk a csúcsra, hogy aztán belezuhanjunk a ködbe. Türelem, és nyugalom, még bőven versenyben vagyunk, és van időnk visszatérni a siker útjára. Még semmi sincs veszve.

Calm down

Végül beszéljünk kicsit a mai meccsről is, mely úgy hiányzik most nekünk, mint Norwich-kapusnak egy jó napot kifogó Suarez.

A Wolverhampton 9000 szurkolóval érkezik majd, így emlékeztetve az Anfieldre járó, valaha szurkolóknak nevezett tömeget arra, hogyan is kell biztatni a szeretett csapatot. Menedzserükben egy régi ismerőst, Brendan Rodgers mumusát, egy dortmundi legendát köszönthetünk. Paul Lambert ugyanis két évet játszott Klopp korábbi klubjában, mit játszott, az 1997-es, Juventus elleni győztes BL-döntő legjobb játékosának választották.

Villánál töltött évei alatt nem egyszer tört borsot az orrunk alá, és egy pillanatig ne legyenek kétségeink, ma is erre készül. A Championshipben ugyan nem remekelnek, de egy FA-kupa siker mindig jól mutat a nagycsapat otthonában, most is mindent megtesznek majd ezért. Soraikban egy valaha volt „Next Gerrard”-dal, Conor Coady-vel, aki úgy tűnik, megtalálta náluk a helyét, hiszen tagja az alapcsapatnak.

Nálunk a nagy kérdés, hogy néhány nappal a Chelsea-meccs előtt milyen kezdővel állunk ki. Nos, úgy tűnik, ha nem is lesz a legerősebb csapat pályára téve, bizony ezúttal nem is nagyon fogunk tartalékolni, a Plymouth ellen látott csapatokhoz képest legalábbis sokkal komolyabb kezdővel állunk ki. Várhatóan Lallana nélkül, aki összeszedett valami kisebb sérülést a Soton ellen, de mindenki más ott lesz vagy a pályán, vagy legalább a padon.

Részben érthető a dolog, össze kell szedni magunkat, erre akár jó is lehet ez a meccs, de leginkább sajnos úgy tűnik, a liga-kupabeli kudarc kényszerpályára vitte a csapatot.

Bármi is lesz, lassan visszaállunk majd a heti egy meccses rendszerre, Mane is jön majd előbb-utóbb és én biztos vagyok benne, hogy hamarosan a sikertelenség is csak egy rossz emlék marad csak.

Mert miénk a világ egyik legjobb menedzsere, a legjobbak közül az egyetlen, aki illik a klub jelenlegi helyzetéhez. Akinek ez a munka nem csak néhány éves állomás a karrierjében, hanem hosszútávú elkötelezettséget jelent. Aki eddig mindig felállt, akárhányszor került is padlóra. Ráadásul padlóról most egyáltalán nincs szó, ezért is hiszem, hogy most is meg fogja találni a megoldást.

“We must turn from doubters to believers”