Egy beharang, aminek semmi köze a meccshez

Salvador Dalí: Varrógép esernyővel szürrealista tájon

Tulajdonképpen véletlen, hogy ezt a posztot a Southampton elleni League Cup visszavágójának a beharangozásaként olvashatjátok, mivel a mondandóm az elmúlt időszakban egyre csak gyűlt, a jakuzziban meg ez a poszt kereste gazdáját, így találkoztunk, mint egy varrógép és egy esernyő a boncasztalon. Remélem, ti is szépnek fogjátok találni az írást, mint Lautréamont a fenti költői képet. Ha nem, hát így jártunk.

Az elmúlt napokban-hetekben több parázs vitát folytattam itt a Fonaton és néhányat a jakuzziban is, főként arról, hogy mennyire használjuk ki a keretünk adta lehetőségeket, mennyire foglalkoztatjuk túl vagy alul a játékosainkat, és ebből következően mennyire bő vagy szűk a keretünk (fél szemmel az átigazolásokra tekintve). Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy számokkal, adatokkal bizonyítsam: a keretünket Klopp pont annyira használja ki, amennyire a top4-ért hajtó vetélytársaink. Amivel az is együtt jár, hogy van rotáció is, és nincsenek túlhajtva az embereink (az egyéni különbségeket nyilván nem tudom megítélni, hogy Hazard vagy Coutinho szervezete mennyire strapabíró, és az általuk lejátszott 1835, illetve 1210 perc az sok-e számukra vagy kevés).  Természetesen van különbség a csapatok által játszott stílusok között, ebből következően bizonyos stílusok fizikailag jobban igénybe vehetik a játékosokat, viszont egzakt módon nem tudom meghatározni sem ennek mértékét, sem pedig azt, hogy mennyivel kellene bizonyos stílusokban többet vagy kevesebbet játszania a játékosoknak.

Max Ernst: Madár az erdőben (Forest and Dove)

Csapjunk is a lovak közé, és álljon itt 22 forduló statisztikája a Top4 csapat játékosairól, hogy ki hány percet játszott és az hány százalékát jelenti a csapat által játszott játékperceknek. Az, hogy sérülés miatt alakultak így a dolgok az egyes csapatoknál vagy más egyéb okok miatt, nem vizsgáltam, de ebből a szempontból lényegtelen is.

A táblázatban (ami itt nézhető meg úgy, hogy látni is lehet belőle valamit) az az érdekes, hogy nincs benne érdekes. Pontosabban a Liverpool szempontjából nincs benne érdekes, nincsenek olyan számok, amelyek valamilyen szempontból kiugróak lennének a többiekhez képest. Ha a legtöbbet játszó játékosokat nézzük, nálunk mindössze ketten vannak 2000 játékperc fölött, ami azonban a lehetséges összes játékperceiket számítva sem extrém.

A Top4 keretkihasználtsága 22 forduló után

Két kiugró csapat van e tekintetben: az egyik a Spurs, ahol 7 (!) játékos került 2000 perc fölé, ebből hatan többet játszottak a nálunk legtöbbet pályán töltő Clyne-nál.

A másik kiugró adatsor a Chelsea-é: náluk ugyan csak három játékos került 2000 perc fölé, viszont ők (Cahill, Azpilicueta és Luiz), a pályán tölthető játékpercek 90-100 százalékát tolták le. Ha ehhez hozzávesszük Courtois-t, láthatjuk, hogy ez a londoniak teljes védelme, és ha még azt is megnézzük, hogy a sorban a két következő legtöbbet játszó játékosuk Kanté és Matic volt, akkor ki is rajzolódik, hogy Conténak a védekezésben a csapatát alkotó gerinchez (a személyi összetételt tekintve) nem kellett hozzányúlni, nem kellett azt megbontania (bőven 80 százalék fölött léptek mind pályára).

Kiáltó viszont az ellentét a mi védelmünkkel kapcsolatban: Clyne kivételével senki sincs a védelmünkben, aki 80% fölött szerepelt volna, különösen mellbevágó a középső védőink játékperceinek aránya: Lovren 71% (1845 perc), majd Klavan jön (aki 4. számú CB-nek érkezett ugye…) a maga 1304 percével, ami a lehetséges játékidő fele. Tudjuk, Sakho-ügy és Matip sérülése, majd FIFA-ügye. Amiből az is látszik, hogy szemben a közkeletű vélekedéssel, Kloppéknak nem pusztán Coutinho vagy Lallana sérülését, majd Mané távollétét kellett megoldania, hanem a védelemben is állandóan variálniuk kellett (és akkor még a kapuskérdést nem is említettem: Mignolet 1350 perce alig több mint a lehetséges játékidő feléhez volt elég).

A Chelsea azért is durva, mert gyakorlatilag 15 emberrel tolja eddig az idényt, és ezek közül 12 az, aki az elérhető játékidő több mint felén játszott. Conténak megadatott az, hogy gyakorlatilag nem kellett változtatnia az csapat összetételén (a taktika nyilván egy másik kérdés, azt is nagyon megtalálta), sem formahanyatlás, sem eltiltás, sem sérülés nem árnyékolta be a csapatösszeállítást. És nem is nyúl ehhez hozzá: tolja, amíg a csövön kifér, és 16 fordulóval a vége előtt 10 pont eléggé őt igazolja. Főleg, hogy olyan kerete van, amelynek 80-90 százaléka tavalyelőtt bajnok volt, és a mostani kezdőjének kétharmada is tudja, milyen a PL-ben aranyat szerezni. (Igen, tudom, a londoniak focija kevésbé intenzív, kevesebbet futnak, sprintelnek nálunk.)

A másik három csapatnál 11-11 játékos van, akik az összes játékidő legalább felén pályára léptek, és az is látszik, hogy a terhelés növekedése 1-2 játékossal növeli a keret kihasználtáságát. De itt viszont közbejöhet a sérülés, mint tényező: ha olyan alapemberek (fontos láncszemek) sérülnek meg, mint Cazorla vagy Alderweireld, Walcott vagy Lamela, akkor kénytelen az edző másokhoz nyúlni. Így nálunk is Matip híján Klavanhoz kellett nyúlni, Coutinho helyére pedig Origi vagy Sturridge került (Firmino, de ez most mindegy).

Az is látszik, hogy a top4 csapataiban bőven 70% fölött játszanak a támadószekció meghatározó játékosai: Costa és Hazard közel 80, Alexis és Özil 83 és 73, míg Eriksen és Alli szintén 80% vagy afölötti játékpercet tolt. Mi itt is meg vagyunk lőve: mert Firmino hozza ezt az arányt, de társa már nincs ebben, Mané az ANK miatt, Coutinho pedig még az 50 százalékot sem éri el. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy mekkora jelentősége van ennek.

Max Ernst: A csend szeme (Eye of Silence)

Érdemes azt is látni, hogy nálunk van a legtöbb 1000+ percet játszó játékos (14), ami szintén arra utal, hogy az edzői stáb igyekszik (kényszerűségből is, igen) kevergetni a kártyákat, míg a Chelsea itt is kiugrik a maga 12 játékosával, ami kicsit sarkítva (és torzítva) azt jelenti, hogy a kezdő tizenegyet leginkább egy cserével, egy helyen rotálja Conte.

Vessünk egy pillantást a Chelsea tavalyelőtti keretére és játékoskihasználtságára is. A londoniak 54 meccset játszottak, ami 4920 játékpercet jelentett (két hosszabbításos meccsük volt a kupákban). Terry ennek 91, Ivanovic 90, Cahill 83, Azpilicueta 68 százalékát töltötte a pályán. (Utóbbi helyén Filipe Luis játszott még.) A középpályán Matic 84, Fabregas 77, a támadószekcióból Hazard 90, Willian 66, Costa 60, Oscar 57 százalékot fent töltött a pályán. Ismerős helyzet: a kulcsjátékosok alig pihentek az egész szezonban, ráadásul Costa hatmeccses sérülése is a bajnokság végén következett be, úgy hogy egy meccsel kevesebbet játszottak és 7 pont előnyük volt (32. forduló).

Összegezve az adatokat számomra egyértelmű, hogy Klopp nem használja fel radikásan másképp a keretét, nem terheli túl a játékosait, van megfelelő számú embere is a csapat előtt álló feladatokra. A minőségen persze el lehet órákig vitatkozni, de hogy Stewart vagy Winks, Moreno vagy Trippier, Lucas vagy Elneny, esetleg Gabriel vagy Klavan, Giroud vagy Sturridge jobb-e (hogy Holdingot meg se említsem) ez állandó vita tárgya lehet (és direkt a peremfigurákat említem itt, hogy a keret minőségét is ide citáljam), de nem tűnik itt sem olyan nagyon rossz helyzetben a klub.

Max Ernst: Barbárok (The Barbarians)

Max Ernst: Barbárok (The Barbarians)

Ami szerintem látható, az nem az, hogy Klopp nem rotál, túlhasznál vagy nem bízik valakikben, hanem az, hogy Kloppéknak sokkal több problémával kell küzdeniük, mint a versenytársaknak: valójában nincs egy olyan gerince a csapatnak, akiket elegendő mennyiségben lehetne használni. A védelmünkből hiányzik Lovren mellől egy társ, akire legalább annyira lehet számítani, mint rá (Matip!), elöl pedig Firmino társa hiányzik. És milyen érdekes, hogy addig, amíg a bajnokságban Firmino mellett ott volt Mané, addig rekordmennyiségben szereztük a pontjainkat (vagy persze Coutinho, de kettejük közül az egyiknek ott kéne lennie Firmino mellett), ahogy Costa és Hazard, Eriksen és Alli (de elég jól ott van Kane is), Alexis és Özil ott van a lejátszott játékpercek legalább 80 százalékában a pályán. Furcsa ilyet mondani, de nem tudtuk eleget használni bizonyos kulcspozíciókban levő embereinket. Az a helyzet, hogy a riválisainknak – eddig, és az Arsenalt leszámítva – nem kellett megtapasztalni azt a helyzetet, amit nekünk: milyen az élet, ha a legütősebb támadófelállásukból kivesznek egy elemet. A legtöbb gonddal az Arsenalnak kellett megküzdeni, főleg sérülések miatt (Bellerinnek 9 mecset kellett kihagynia, Cazorla viszonylag korán sérült le, most Walcott is sérült, de Mustafira sem számíthatott Wenger szinte egész decemberben.) Ha összességében nézem, talán az Arsenal az, amelyiknél a top4 csapatai közül a legnagyobb mértékű a játékosok „rotálása”, bár ha az abszolút számokat nézzük, a legtöbbet használt 6 játékosuk több mint 1000 perccel játszott többet a mi 6 legtöbbet játszó játékosunknál. Annyiban kevéssé meglepő, hogy mivel nekik van a legtöbb meccsük, így rajtuk nagyobb kényszer is van a játékosok forgatására (és a sérülések is őket sújtják jelentősebb mértékben – hozzánk hasonlóan). De úgy is nézhetjük, hogy a legalább 1000 percet pályán töltő játékosok átlaga náluk 1834 perc, nálunk meg 1654, vagyis kereken két meccsel többet játszik átlagosan mind a 13 játékosuk, mint a mi 14 hasonló teljesítményű emberünk.

Még érdekesebb a Pochettino-féle Spurs, akik mind játékstílusban (intenzitás, napi 3x edzés alapozáskor, stb.), edzői felfogásban, mind klubstratégiában a leginkább hasonlítanak ránk. Lényeges különbség lehet, hogy nekik ősszel is kettős terhelésük volt. Nos, különbség nem nagyon fedezhető fel a két csapat között, hacsak az nem, hogy Pochettino is jobban tudott támaszkodni a csapata gerincét adó játékosokra. Ha megnézzük az átlagos játékperceket, a Liverpool játékosai játszották a legkevesebbet, akár az 1000+ kategóriát, akár a táblázatban szereplő összes 600+ percet játszókat nézzük. A PL-ben sincs szignifikáns különbség köztünk a Spurs között (87-87%), itt is a Chelsea lóg ki a sorból: a legtöbbet játszó 8 játékos a PL-meccsek játékidejének 92 százalékát a pályán töltötte! (Az Arsenal itt is kicsit a másig véglet az átlag 83 százalékkal.)

Tisztában vagyok azzal, hogy még mindig mi vagyunk a legtöbbet futó és sprintelő csapat (köszönet Gordon Cole-nak, a Britanniáról a skysportos cikkért), ami a grafikonból ítélve meccsenként olyan 5 km fórt jelenthet nekünk a Chelsea-vel szemben, 22 forduló alatt összesen 110 kilométert, vagyis játékosonként mindenki 500 méterrel fut többet meccsenként nálunk. Nem tudom megítélni ebből, hogy erre elég-e az a plusz három játékos, akit mozgósítottunk, és az a nagyjából 200-zal kevesebb perc, amit a játékosaink a pályán töltöttek. A Spurs még közelebb van hozzánk – minden tekintetben -, ott ez 300 méter és 70 perccel több átlagosan pályán töltött idő.

Önmagért beszél a Sky Sports grafikonja (január 17-i állapot)

Nincs értelme tovább csűrni-csavarni a dolgot, akárhonnan nézzük a keretünk – összehasonlítva a riválisainkkal – megfelelő létszámú, megfelelően kihasznált, nincsenek benne agyonhasznált játékosok, vagyis nem a rotációval van itt a baj, nem a fáradtság jeleit láthatjuk, és nem is a megfelelő helyettesek hiányáról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy túl sok kulcsemberünk sérülését, távollétét kellett megoldanunk: nemcsak Coutinho vagy Mané hiányát kell orvosolni, vagy korábban Lallanáét, hanem Matipét is, miközben nálunk (volt) nyitott egyedül a kapuskérdés is. És eddig ezeket elég pöpecül meg is oldotta a stáb: a baj kifejezés – egyelőre – erős túlzás, hiszen csak 2 pont a lemaradásunk a második helyen álló Arsenalhoz képest, miközben a 45 pontos teljesítménynél eddig csak 2008-09-ben tudtunk jobban a PL-érában, akkor is csak 2 ponttal volt többünk. Mindezt a tavalyi 8. hely után.

Azzal nem tudunk mit kezdeni, hogy a riválisaink is nagyon erős szezont futnak, a Chelsea egyenesen története legjobbikát hozza egy olyan állandó és szűk használt játékosállománnyal, kezdővel, amire nem nagyon van példa (csak éppen tavaly:). Azt is mondhatnám, hogy igazából a Chelsea a kakukktojás, és sikerének egyik lényegi összetevője, hogy Conte a kezdőjéből 8 embert idáig szinte folyamatosan játszathatott.

Meggyőződésem, ha megússzuk további hiányzások nélkül, akkor ismét hasonló jóságban lesz részünk, mint a szezon első felében. Ebben Matip szerepe kulcsfontosságú, hiszen ha azt nézem, hogy milyen meccseket engedtünk ki a kezünkből, akkor azt látjuk, hogy a gólok ott vannak (Bornemouth: 3, WHU: 2, Sunderland: 2, Swansea: 2 – összpontszám: 2, ezek közül csak a WHU ellen játszott Matip), viszont a kapott gólok száma az, ami megengedhetetlenül magas: 13. És bár tökéletesen egyet tudok érteni Kloppal, hogy itt csapatvédekezésről van szó, de kiáltó a különbség a védelem teljesítményét illetően, ha játszik és ha nem: 12 meccsen 11 kapott gól vele, 10 meccsen 16 gól nélküle. (Amellett, hogy nagyon jó védő, ő az egyetlen játékosunk 190 centi fölött, mert a magasság hiányát szintén gólokkal szoktuk megszenvedni.)

De hogy mi következik mindebből a mai mérkőzésre vonatkozóan? Szerintem annyi, hogy felesleges rotációt vagy pihentetést várni, aki nem sérült, beteg, nincs másik kontinensen vagy nem rúgja össze a port Kloppal, az az alapcsapatnak elképzelt tizenegyből kezdeni fog. És még el sem kell kezdenem arról beszélnem, hogy a kis gödrünkből való kimászáshoz mennyire fontos lenne, és lélektanilag is milyen sokat jelentene egy döntőbe jutás, meg hogy elődöntőt mégsem vesz félvállról egy csapat. Utaznunk most nem kell már januárban, majd a Wolves ellen pihen, akinek kelleni fog. Addig is, hangoljunk Firmino első 20 góljával, hátha a szentek ellen meglesz az ötödik duplája.