Visszatérés a parkba

 


Vannak különböző fokozatai a szezon utolsó pár PL meccsének. Szerintem valahol a Southampton ellen roppant meg valami, akkor se éreztük azt (legalábbis én), hogy reálisan harcban lennénk a 4. helyért, de egy teljesen, 100%-ig megnyert meccset sikerült elbukni, onnantól meg a PL-ben csak a senkiföldje maradt állandó lakhelynek.

Szívem vörös csücskei meg azóta is sportot űznek abból, hogy pont úgy nyerjenek meg pár meccset, hogy újra elkezdjünk látni valamilyen pislákoló fényt középmezőny sűrű barna színű ködén túl, aztán mindig jön egy meccs, ami féltéglával bassza ki azt a nyomorult 20-as izzót is a távolban. A prioritás nyilvánvalóvá vált: Eurépa, or die tryin’. A bajnokságban ezért egyébként üdvözítő volt, hogy fiatalokkal, cserékkel, sérülésből visszatérőkkel töltötte fel Klopp jórészt a kezdőket, így meg azért csak jó volt nézni, hogy főleg az ifik jó játékának hála elég szépen betoltuk az egyébként éveken át rettegett Stoke-ot. Így a végére azért többféle mentalitású, csapat velünk szembe: volt, akit annyira nem érdekelt (Stoke), volt, aki másra tartalékolt (Everton), volt , aki csak focizni akart egy jót (Bournemouth), volt, aki azért komolyan vette (Swansea), na tőlük ki is szoptunk, de nagyon simán.

És jött most a Watfordiak, akik hozzáállásban szerintem a Bournemouth vonalba illettek a legjobban. Kiesni nem fognak, süt a nap, vasárnap délután van, az ellenfél se a legerősebb kezdővel jött ki, csak focizzunk egyet, aztán lesz ami lesz. Ennek a mentalitásnak a jegyében telt az első félidő, inkább nekik volt több helyzetük, mint nekünk, ezeknek a lehetőségeknek leírására az “esetleges” talán a legkevésbé bántó jelző. Valahogy elkavarászott mindkét fél a másik 16-oság, aztán inkább kevesebb, mint több sikerrel próbáltak lövöldözni. Egészen a 35. percig, amikor Benteke és Allen nyomott egy Heskey – Owent, felívelés, lefejelés, bebrusztolt gól. Allentől egyébként szokatlan módon, mert bár jól érkezik a kapu elé, a helyzetkihasználása azért nem egy walesi Inzaghi.

A második félidőt azért jobban megnyomták a watfordi fiatalok, Minyon elég kurva nagy bravúrja kellett, hogy ne egyenlítsenek ki. Innentől kicsit változott a forgatókönyv: Ők jöttek, mi próbáltunk kontrázni. Ennek kapcsán kötnék rá Bentekére, aki úgy néz ki szívem szottya Balotellivel ellentétben kezdi érteni, hogy mi az egyetlen módja annak, hogy visszakerüljön a csapatba. Nem a gólszerzés legitimálja a tevékenységét (ahogy gondolta ezt egyébként elég szűklátókörűen BR), azzal, hogy minden 2. vagy 3. meccsen fejel egy gólt, nem vagyunk hosszútávon kisegítve. Mondjuk a példa éppen, hogy nem baszta ki a szemét: Origi se volt egy született góllövőnek elkönyvelve, de szorgalmasan megcsinálta azokat az elmozgásokat, amiket kértek tőle, megtartotta a labdát, amikor kellett, az már tényleg csak hab volt a tortán, hogy a gőllövés is elkezdett sikeredni neki. A csapatjátékhoz hozzáadott melójával még Studge-ot is meg tudta előzni a sorrendben, így szerintem Benteke is belátta, hogy bár 20 gólos csatárnak hiszi magát (bizonyos csapatban lehet nem is feltétlen jogtalanul), akkor jár a legjobban, ha aládolgozik a csapatnak. Ezt tolta végig: Adott egy gólpasszt Allennek és Cou-nak, voltak szépen visszakészített labdái, megcsinálta azokat a bemozgásokat, amik a védők mozgatásához kell. Föléfejelt a végén egy ziccert? Elbaszta az egyik kiugratást? Kit érdekel? Amikor befejelte még szezon elején, akkor sem érdekelt, azt vártam, a csapathoz hogyan passzol. Ha így játszik tovább, egész ígéretesen, ezen a lenini úton kell tovább mennie, aztán meglátjuk, mire lesz képes.

Hátránya, hogy egy olyan csapatban, ahol hagyományos bója kell, jobban tudna működni, így simán lehet, hogy mindenkinek az lenne a legjobb, ha továbbmenne egy West Ham felé, mi meg kapnánk érte egy valag pénzt. A hátralévő pár meccsen és biztosan kezdetném a PL-ben, aztán majd az alapozáskor kiderül, hogy mennyire halad előre a mozgékony bója célállapot felé.

Maradva a meccsnél, Firmino potyája meglepő módon lezárta a meccset, mert egyébként a Sunderland – Southampton – Newcastle vonulat alapján egy lesimázott meccset is bármikor el tudunk baszni. A Skrtel – Lucas védőpárostól nekem kiújult az arcidegzsábám, Ebay meg szegényem hiába kapott egy ilyen inside-winger pozíciót, tőle teljes epilepsziás rohamom lesz. A fakocka változatossága hozzá képest faberge tojás, bár az élet többi területén Sterling se egy lángelme, azért mostanra talán feltűnhet, hogy mennyire nincsen egy szinten a két jómadár.

Nyertünk, ami megint ahhoz volt jó, hogy ilyen 5. meg 6. meg tököm tudja hányadik helyeket tudjunk számolgatni, de én lélekben már régen Baselben vagyok.