Minden, amit a Liverpool anyagi helyzetéről tudni érdemes

Vannak posztok, amelyeket sokáig érlelünk. Valahogy nincs meg a megfelelő pillanat, hiányzik egy mondat, valami nem stimmel velük. Aztán egyszer csak történik valami, és hirtelen megvan minden. Most egy ilyen poszt következik: tegnap este furcsa dolog történt, és ez eszembe juttatta, hogy már régen el akartam részletesen magyarázni, miért nem tudunk Hazardokat igazolni. Liverpool. Pénzügyek. Igazolások.

Mielőtt azonban nekivágnánk, álljon itt néhány általános gondolat. Az átigazolási időszak mindig rávilágít arra a tényre, hogy a Vörös fonat az egyetlen értelmesen gondolkodó, Liverpoollal foglalkozó forrás ma Magyarországon. Ha több energiánk lenne, hírekkel is foglalkoznánk, és megpróbálnánk azt a területet is ellenőrzésünk alá vonni. De nincs, és ezt sajnáljuk. A probléma az, hogy az a sok lelkes amatőr, aki legtöbbeteket informálja, összekeveri a “tudni” és az “érteni” jelentését. Én például tudom, hogy az internet előbb kábelen, aztán a levegőben jön el a gépemhez, de nem igazán értem, hogyan. Vagy azt is tudom, hogy az iránytű észak felé mutat, de nem teljesen értem, miért. Ahhoz, hogy egy hírt leírjak/megosszak/kiírjak Facebookra, csak tudnom kell. Ahhoz, hogy azt értelmezzem/véleményt formáljak, értenem is kell. És nagyon káros, ha valaki úgy formál véleményt, hogy nincs tisztában teljesen a témával kapcsolatban. Nagyon. Káros. Olyan káros, hogy most egy külön posztot szentelünk annak, hogy válaszoljunk a Liverpool pénzügyeit érintő kérdésekre.

(Ha pedig híreket akartok, olvassátok ezt, ezt, ezt vagy ezt. Ha véleményt, ezt vagy ezt. Vagy minket.)

Szóval akkor vissza az eredeti témához.

Több, mint 25 évet kell visszamennünk az időben, egészen a Heysel-tragédiáig. A Liverpoolt akkor hat évre kizárták az európai kupasorozatokból, azt pedig a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy ennek milyen súlyos következményei vannak. Az 1992/1993-as szezontól elindult az új angol első osztály, a Premier League, s ezzel párhuzamosan a foci brutális tempójú globalizációja. Lehet arról vitatkozni, hogy ez egy jó folyamat-e, én személy szerint egy evolúciós lépésnek tekintem, amit csak objektíven érdemes értékelni. Egyre fontosabbá vált, hogy az egyes klubok mekkora bevételekkel rendelkeznek. Heysel után Európa mögött, a PL megalapítása után Anglia éllovasai mögött maradtunk le.

Ezt a folyamatot tovább erősítette, hogy akkor, amikor a legjobban kellett volna egy jó vezető, a Liverpool managere az a Graeme Souness lett, aki majdnem három éves regnálása alatt gyakorlatilag mindent hibát elkövetett, amit egy manager elkövethet. Nem véletlen, hogy sokan hozzá hasonlították Hodgsont (bár Roypapa csak fél évig tombolhatott). A klub két kézzel szórta a pénzt akkor, amikor nagyon észnél kellett volna lenni.

Itt most ugrunk néhány évet Hicks és Gillett hatalomátvételéhez. Hogy megértsük ezt az időszakot, tisztába kell kerülnünk a leveraged buyout fogalmával. Tegyük fel, hogy elég nagymenő üzletemberek vagyunk, de minden pénzünk részvényekben, gyárakban van, tehát nincs készpénzünk, amivel valami újat vehetnénk. Ezért odasétálunk egy bankhoz (nem egészen mi, hanem egy frissen alapított cégünk), és azt mondjuk neki, hogy hé, srác, tudod, hogy én ilyen nagymenő vagyok, van itt egy üzlet, ami szerintem bejöhet. Adj hitelt, és én felvirágoztatom a bizniszt, a végén pedig visszakapod a pénzed. Megkapjuk a pénzt, megvesszük a klubot, viszont van egy kis bibi (itt érdemes nagyon figyelnie minden nagyokosnak, aki szerint Henryék kifelé lapátolják a pénzt): egy cégből nem lehet csak úgy pénzt kivonni. Ennek több oka is van, például az, hogy minden pénz, amit a klub termel, a klubot illeti. Igen, te vagy a tulajdonos, de te csak a részvényeiden (és a boardon) keresztül vagy jelen a Liverpoolban, a pénzét csak erős trükközéssel lehet kivenni. Szóval vissza a bibire: nekem van hitelem, viszont a legjobb finanszírozóm (Liverpool) pénzét nem tudom ennek törlesztésére használni. No, akkor gründoljunk egy holdingot. Van a Liverpool ZRt, meg van a Sokhiteltvettemfel Rt, rakjuk be őket egy közös cégbe, így már vígan lehet mozgatni a pénzt a kettő közt. Mi ráterheljük a hitelt a klubra, tehát a Liverpool profitja gyakorlatilag arra megy el, hogy fizeti az általunk felvett hitelt, amivel megvettük őket. Hát nem zseniális?

“Vigyorogj, ez nagy buli lesz!”

A terv egészen addig zseniális volt, amíg nem jött a válság, valamint nem estünk ki a BL-ből. Megcsappantak a bevételek, a profit továbbra is ment a törlesztésre, viszont mivel egyre kevesebb lett, egyre nehezebb volt a finanszírozás. Átütemeztünk (ami a csődközelség szinonimája), majd a végén majdnem csődbe mentünk. Fontos, hogy értsük: 2008/2009-től szinte semmilyen pénz nem állt rendelkezésre, a keret gyengülése tehát elkerülhetetlen volt.

2010 nyara volt a mélypont: egyrészt azért, mert semmi pénz nem volt a kasszában, másrészt azért, mert ahhoz, hogy erősítsünk, a Liverpool számára nagyon hátrányos szerződésekbe kellett belemennünk: így történt az, hogy Kuyt olyan szerződést kapott, amivel 1 millió fontért megvehették, de Joe Cole 90 ezres fizetése is ennek lett a következménye. Csak így tudtunk idecsalogatni, illetve itt tartani jó nevű játékosokat.

A tulajdonosváltáskor Henryék nem minden adósságunkat fizették ki, viszont megszabadultunk a holding terheitől – The Swiss Ramble

Na, álljunk csak meg, hogy kaphatott Joe Cole ekkora fizetést? Ez csak egy feltételezés, de véleményem szerint Christian Purslow minden mindegy alapon azt mondta, mit nekünk még 90k a fizetési keretben, a csődre úgyis radikális megoldás kellett (tulajváltás), “erősíteni” meg muszáj volt.

Aztán jött 2010 októbere, és az adósságok egy jelentős részét sikerült kifizetnünk. De: egyrészt maradt egy kis hányad, amit a klub csak fél éve fizetett ki (többek közt ennek köszönhető az előző, veszteséges év), másrészt a Joe Cole-típusú szerződésekkel nem lehetett mit kezdeni, harmadrészt megérkezett a Financial Fair Play, negyedrészt minden egyes elbocsátott ember végkielégítést vitt maga után, és mivel Broughton, Purslow top managerek voltak, Benitez, Hodgson és Dalglish (valamint ezek teljes kísérő személyzete) elég jó szerződést kaptak, bizony csak úgy suhant kifelé a pénz a végkielégítésekre.

Így megy a pénz a semmibe – The Swiss Ramble

Iszonyú rosszul jött ez ki nekünk, mivel a Liverpool akkor tudott volna visszakapaszkodni a BL-be (2010-től), amikor már fél szemmel az FFP-t kellett figyelni. Ezt megfejeltük a tavalyi költekezéssel is, ami egy rossz transfer policy következménye volt (erről most nem írunk hosszabban). Ez a nyár arról szólt, hogy a BL-szintű fizetési keretünket megpróbáltuk leszabályozni egy olyan szintre, ami a BL bevételei nélkül is tartható.

Még egy fontos tétel kimaradt: a stadionkérdés. Tegyük fel, hogy valaki 47 négyzetméteren él, de valamiért tudja, hogy 62 négyzetméteren élne csak igazán jól. Három lehetőség áll előtte: vagy megveszi a szomszéd raktárhelységet, és elviseli, hogy néhány évig csak 10 kényelmes négyzetmétere lesz, vagy vesz egy új lakást, de ez meg nagyon drága. Vagy rájön, hogy máshogy is lehet definiálni a kényelmet. A stadionkérdés tehát ott áll meg, hogy Henryék az első két megoldásban nem látnak elég pénzt. Ha látnának, már rég építkeznénk. Mert ezek üzletemberek, szeretik a pénzt.

Hogy mi történt tegnap? Nagyon egyszerű: a Liverpool szerint Dempsey nem ért annyit, amennyiért a Fulham kínálta (update: állítólag mindenki 5-6-ért vihette, de nekünk 9-ért kínálták, mert kissé megromlott a viszony a két klub közt). Kizárt, hogy nem volt erre pénz, ha egy Samed Yesilre volt egy millió fontunk, még kettőt elő lehetett volna varázsolni. Csak nem akartunk. Ez a fajta tökösség például tavaly nagyon jól jött volna, most viszont kicsit neccesnek ítéljük: az FSG egyértelművé tette, hogy egy fillért sem hajlandó kockáztatni a tavalyi költekezés után. Megértjük, de nem örülünk neki. Különösen fájó, hogy elsősorban Rodgers szívja ezt meg, aki mintha egyáltalán nem tudott volna erről az új policynkről.

Így viszont benéztük ezt az utolsó napot, és csúnyán ráfaraghatunk a tegnap született döntésekre. De: egyrészt még nem történt semmi, másrészt erre van a január. Meglátjuk, mi lesz.

Ez itt a probléma – The Swiss Ramble

Összességében: Heysel után elhúzott mellettünk Európa, a PL után elhúzott mellettünk Anglia, amikor pedig visszatérhettünk volna a legjobbak közé, elhúzott mellettünk a pénzünk. Tessék kijózanodni: a Liverpool csak bevételi szinten Top 10-es csapat. Túl magas költséggel dolgozunk, és ahelyett, hogy játékosokra költenénk, ostoba, ám kötelező tételeket fizetünk. Ezért nem igazolunk Hazard-t, ezért nem vagyunk BL-ben ezért buktunk be tegnap játékosokat, és ezért van tele a tökünk már azzal, hogy nyüzsög a magyar internet az olyan lelkes amatőröktől, akik totál nincsenek képben, viszont szórják az igét, hogy mi top csapat lennénk. Holott nem:

Nem vagyunk nagycsapat.

 

Aki még ezt is kevésnek érzi, olvassa el a Swiss Ramble részletes pénzügyi elemzését.

Képek: Zimbio.com, Live4Liverpool, Swiss Ramble