A vörös gép

Amikor habitang kollégával egy évvel ezelőtt tervezgettük a blogot, a legnehezebb dolgunk a névvel volt. Mindenképpen magyar nevet szerettünk volna, és valami olyat, ami kifejezi a klub és a blog szellemiségét, mégis egyedi vagy legalábbis még nem csépelték el teljesen. Először a Vörös gép/A vörös gép került terítékre, aztán valamiért elvetettük – és igazából jól is tettük, mert tavaly ősszel igencsak alacsony hatásfokkal működött a csapat, egy olyan gépésszel, akinek nem volt képesítése ilyen komoly műszerre. Amikor azon filóztunk, hogy milyen mennyiségű kábítószerrel öniróniával fogjuk elviselni a szezont, és hányszor sütjük majd el, hogy Poulsen került a gépezetbe, türelmetlenségemben és elkeseredettségemben előálltam egy teljesen elvont névvel és egy a józan ész peremén egyensúlyozó koncepcióval. Tán le is zúgtunk volna a mélybe, ha nem történik valami, de máshogy alakult, ugyanis harmadik bejegyzésünkből kiderül, mennyire kritikus pillanatban kaptuk el a Vörös fonatot. A koncepciót szerencsére nem kellett meghagynunk, a név pedig kiválóan jelképezi azt, hogy mit jártunk meg, és hogyan kötődünk ehhez a klubhoz – most már mi sem válnánk meg tőle.

(Megjegyzem, ha marad az előző tulajokkal súlyosbított RHémuralom, mi akkor is a földi Paradicsomot éltük volna meg – más kérdés, hogy a kívülállók ujjal mutogattak volna ránk, hogy mekkora hülyék vagyunk.)

No-one knows what quite to expect
When the Red Machine’s in full effect