Az Édenkert háborúja

Alig alkonyodott még, de már elaludtam. Domboldalban tértem magamhoz, melyet smaragdzöld fű borított. A bársonykék égen vakítóan szikrázott a nap, annyira tiszta volt a levegő, hogy majd’ könnybe lábadt a szemem, mikor beleszagoltam. Aztán tényleg kicsordult a könnyem – felébredtem, és rájöttem, hogy csak álmodtam.

Albion már nem olyan, mint egykor volt. Királyságunkra rossz erők tették rá kezüket, határainkon visszataszító szörnyekből álló sereg élén várják a gonosz erők urai, hogy megkaparinthassák a trónt, amely minket illet. A Paradicsom, ahogy mi ismertük, már nem létezik. Ködös-borongós, szürke valóság van helyette.

A jóslat szerint a Poklot kell megjárnunk, a végső ütközet előtt, melynek kimenetelétől világunk jövője függ. Nem önző érdekből kell megvívnunk ezt a háborút, hanem azért, hogy ne boruljon föl a világ egyensúlya, és a gonosz erők ne tudják elfoglalni és elpusztítani a mi Édenkertünket.