Arnold!

Engedjetek meg egy kicsit hosszabb bevezetőt. Egy pár dolgot számba kell vennünk.

Ha valaki az érett Klopp korszak előtt lett Liverpool szurkoló, számos kedvenc elvesztésén lehet túl. A realba igazolás egy külön kategória. Első nagy törésem gyerek szurkolóként Owen eligazolása volt – és biztos vagyok benne, hogy ez a Liverpool szurkolók táborában olyan generációs „élmény”, mint az Antall József halálával megszakított kacsamesék. Owen az ember, aki itt játszva aranylabdát kapott. És az ember, akinél Gerrard vagy pl. a 19-20-as szezon csapatából többen is jobban megérdemelték volna az elismerést.

Tudom, hogy Trent távozása kapcsán Owenről beszélni mélyütés, de nem a kés megforgatása és nem is a seb kiégetése a célom. Sokat gondolkoztam azon, hogyan alakulhatott ez így. Owen hét évet játszott nálunk, második és harmadik szezonjában egyből gólkirály lett, igaz, mindössze 18-18 góllal, az első szezonjában pedig mindössze két meccsen lépett pályára. Mindkettőn betalált. 2004-ben távozott a reálba bagóért. Egy évet játszott Madridban többnyire a padról beszállva, de így is eredményesen. 2004 augusztusában ment el és utána mi már nem is nyertünk semmit. Nem a szart nem, a Liverpool talán leghangosabb sikerétől ekkor már csak bő kilenc hónapra vagyunk. Torres 2011-es távozása idején szakdogával hajráztam épp, de akkor jött Suarez és Hodgson is pár nappal azelőtt távozott. De Suarez távozása is mindössze 15 hónappal előzi meg a Klub általam átélt legnagyobb korszakának kezdetét. Az utolsó, akkor világelitbe tartozó játékosunk távozásakor, azaz Coutinho 2018. januári lelépése után, amivel legalább irgalmatlanul leakasztottuk a Barcát (135m Euro), ugyanazon ablakban érkezett Virgil, áprilisban 5:1-es összesítéssel kiütöttük a cityt a BL-ből, április végén, május elején a két Roma elleni meccsen 7-et vertünk Alissonnak, majd május 28-án jött ramos kartörése, Karius bakijai, mi pedig itt a Fonaton azon pörögtünk, hogy agyrázkódása volt a modellfiúnknak, azért betlizett. Ebbe a csapatba igazolsz, Trent? Ide? Lendülne a kezem egy csattanós tenyeres pofonnal, de nem.

Miért pont a reál?

Melyik az a csapat, ahol Cannavaro is megkapta az aranylabdát vagy ahol CR-nek négyszer is oda kellett ítélni? Ezt az elismerést Messi első aranylabdája (2009) után 12 alkalommal a Barca vagy a Real focistája kapta, van még egy City és egy Inter, illtve Messinek Miamiban is oda kellett adni. Az egész vicc és jót röhögünk rajta, csakhogy a Real az elmúlt 10 évben 6 alkalommal ért fel Európa csúcsára, azaz annyiszor, mint mi összesen. Ez miért érdekes? Mert Trent pályafutásának kezdete óta ezt a címet nem kapta meg olyan játékos, aki nem játszott volna a spanyol bajnokságban, de 20 évet kell visszalapoznunk az utolsó ilyenig – Shevchenko 2004.

Trent hatalmas kedvenc. Amikor Brendan alatt a Swindon ellen bemutatkozott a nagyok között, én nem láttam még benne a világsztár anyagot, de végtelenül tudtam örülni annak, hogy megint van saját nevelésű játékosunk, mert akkor Gerrard-Carragher páros után meghatározó mi kutyánk kölyke nem volt.

(Várj, melletted valaki jelentkezve majd kiesik a padból, de hiába, mindketten tudjuk, mit akar mondani. De szegény, kisiklott Sterling is akadémiánk igazolása volt.)

Trent speciális rúgótechnikájának és játékintelligenciájának köszönhetően a legújabb kori lezárult Liverpool sikerkorszaknak, azaz a Klopp érának kulcsjátékosa volt. Olyannyira, hogy a posztján a 9 év alatt nem volt hozzá fogható, eredményes játékosunk. A BL és PL győztes Trent azonban hamar megérezhette, hogy egy Liverpool játékos érjen el akár bármit, forradalmasítsa a posztjának megjátszását a húszas éveinek legelején, az angol válogatottban rászarnak a fejére. Nem tud védekezni – mert az angol válogatott akkoriban nem akart olyan dolgokkal bohóckodni, mint a proaktív, egész csapatos védekezés, ami az ellenfél télfelére koncentrálódik a sajátja helyett. Klopp csapatához képest másik sportágban vergődtek. A világ sok válogatottja élt volna a lehetőséggel és megújította volna a játékát a különleges képességű kulcsjátékosának köszönhetően – és ott van az emberemlékezet óta semmit sem nyert angol válogatott, amiben Trent még a csapatba kerülésért is sokszor eredménytelenül küszködött. Legyinthettek erre, de ott van a spanyol válogatott a kétezres évek elején Raúllal, a kontinens egyik legerősebb keretével és totál impotensek voltak, aztán az Aragones-féle válogatott játékában csak fel lehetett ismerni Rijkaard csapatának stílusát.

A mi taktikánk kulcseleme a hosszú labdával indított kontra volt, a BL győztes kezdőnk a következő volt: Alisson, Trent, Virgil, Matip, Robertson, Fabinho, Henderson, Wijnaldum, Salah, Firmino, Mané. Ebből a csapatból négy játékosunk maradt, hármuk szerződéshosszabbításától volt hangos az internet, Alissont pedig a saját teste akadályozza meg abban, hogy végigjátsszon egy szezont.

Trent Liverpoolban

Trent 1998-ban itt született, 2013-ban,15 évesen korosztályos válogatott volt. 19 évesen, 2018-ban BL-t nyert. A PL győzelmünk évében Trent 20 éves volt, majd 26 évesen duplázik.

Már a 16/17-es szezonban, Klopp első teljes szezonjában 7 alkalommal lépett pályára bajnokin, 2 FA és 3 Ligakupa meccsen játszott, de sokat elmond a körülményekről, hogy posztján az egyik angol válogatott játékosunk, a keretünk alapembere, Clyne játszott. A következő szezonban már 19 bajnoki jutott neki és mindent elárul, hogy a fent említett real elleni BL döntőben kezdő volt, utána pedig 4 szezonban is 3000 perc körüli játékidőt teljesített a bajnokságban. 352 Liverpool meccsén 23 gólt és 92 gólpasszt adott. A jobboldal teljes területét bejátszotta és a késői Klopp időszakban sokszor helyezkedett támadásokkor a középpálya belsején.

A PL érában Gerrard (92), és Salah (88) mögött 67 gólpasszal zárt a harmadik helyen. Ha a kaputól számított átlagos távolságra is kitérne a stat vagy az összes gólpassz hosszára, akkor minden bizonnyal Trent lenne az élen.

Ezek a számok egy Liverpool klasszis teljes pályafutásának adatai lehetnének inkább, mintsem egy 26 évesé. Ez azt is jelenti, hogy életkortól függetlenül annyit kihozott már magából itt, hogy talán úgy is gondolhatjuk, váltás nélkül nem robogna tovább a szekér. Trent Liverpool szurkoló csakúgy, mint te vagy én, de egyben profi labdarúgó. A posztjának legizgalmasabb játékosa.

Arne játékrendszerében kevesebb a labdaszerzés, hiszen többet van nálunk a bogyó és így megszerezni is ritkábban kell. A sikeres letámadást követő hosszú sprintekkel és hosszú passzokkal átjátszott ellenfelek helyett egy sokkal színesebb palettáról mázolunk (a Chelsea ellen legutóbb még annyi hosszú labda sem volt, mintha még kevesebbet szeretnénk). Lehetne ez a kiteljesedett, érett Alexander-Arnold korszak, de ő máshogy látja. Ami engem illet, teljesen elfogadom a döntését, bár kurvára sajnálom.

Ha megpróbáljuk elképzelni Trent karrierjének lezárását mondjuk 8 év múlva, lehetne ő a PL asszisztkirálya utolérhetetlen számokkal, de assistban már McManamant is előzi. Lehetne ő az a játékos, aki után a szurkolók, az újságírók az új Arnoldot keresik. De lehet az is, aki húsz évesen felért a csúcsra, akit azért nem Gerrardhoz hasonlítunk, mert mondjuk Hendersont is meg lehetne kérdezni arról, milyen volt új Gerrardként végigélni a karrierjét. De ha csak annyit várunk el tőle, mint más klasszisainktól, akkor az van, hogy Fabinhonál már így is 133 meccsel többet játszott, de Kuyt-öt is előzi majdnem két szezonnyi meccsszámmal (67), több gólt lőtt, mint Alonso, 67 gólpassza több mint kétszerese Mané, Fowler, Owen, Barnes, Kuyt vagy épp Alonso számainak. Ezeket csak azért írom, hogy lássuk, annyit letett itt az asztalra, aminél teljes pályafutásukat tekintve is lényegesen kevesebbel is kiérdemelték már emberek a Liverpool klasszisa címet.