Mi vagyunk a Real Madrid

Más magyarázatot én legalábbis nem tudok rá, hogy ezzel a teljesítménnyel hogy nyertünk meg egy BL-meccset a végén. Mondjuk a végső győzelmi esélyeinkre nézve ez nem tűnik rossz hírnek.

Ennél jobban talán csak akkor szívhattuk volna meg ezt a sorsolást, ha az utolsó napon nem nyer a Real és velük kerülünk össze. Persze egy évadból nehéz messze menő következtetéseket levonni, elvégre az előző rendszerben is megesett, hogy egy nagyobb csapat csak csoportmásodikként végzett, volt itt Inter-Atletico, PSG-Bayern, PSG-Real, meg sajnos Liverpool-Real is a legjobb 16 között az elmúlt években. De ha a kommentmezőben sikerült 5 perc alatt egy igazságosabb rendszert kitalálnunk, kiegyensúlyozottabb ágakkal, akkor kérdés, hogy az a rengeteg léhűtő, akit nyugodtan kidogeolthatna egy helyi Musk az UEFA-s állásából mégis mi a fityfenével tölti a munkaidejét.

Nem volt időm elolvasni a kommentelő nevét, aki betette pár hete, de így nézne ki, ha a play-off kör után az alapszakasz helyezések szerint kerülnének össze a csapatok:

Bár papíron jól jött a Plymouth elleni FA-kupa kieséssel járó szabad hétvége, bevallom kissé aggódva ültem le a képernyő elé, inkább olyan emlékeim vannak, hogy ilyenkor ki tudunk esni a ritmusból, mint hogy mennyire kipihenten lépünk pályára.

Párizs, tűzijáték, Gundel-Takács Gábor. Már épp indultam befóliázni a TV-t, mikor rájöttem, hogy ez egy másik rendezvény.

Nem kezdtünk jól. Nem tudtunk dominálni, nem ízlett a párizsi contre-pression. A mi szerzett labdáinkkal nem indult kontra, a középpályán elpasszolt labdáinkból viszont rendre veszélyes volt az ellen. Dembele nagyon csúnyán elfektette Robbot, Macca sem tudott segíteni, ebből alakult ki az első igazán veszélyes PSG lövés. Már-már 100 milliós játékosra emlékeztető magabiztossággal szlalomozott tovább. Nem lehet mondani tehát, hogy a semmiből jött volna Kvaradona lesgólja (Arsene Wenger legördülő könnycseppe vagyok). Ha nem akarunk hosszabbítani Salahval, talán megérte volna bepróbálkozni nála télen.

Beckham épp kiocsúdott volna abbéli zavarából, hogy a legfőbb gyermekkori riválisának szurkoljon vagy a csapatnak, ahol befejezte a karrierjét, mikor eltöprenghetett rajta, hogy miért lát egy hatalmas piros buszt a pályán, ha nem is Londonban van.

Konaté tolt egy tök felesleges orosz rulettet (25 perc után 1-0-al nincs probléma, ha eltiltatod magad a párharc maradék minimum 160 percétől, azzal annál inkább), bár megnézve az ismétléseket ezt legfeljebb azelőtt fújták volna be, hogy megvettük az összes bírót. A grúz Lallana megkínálta különböző szögekből Alit – kivédte. Mi párszor pontrúgások után kerültünk olyan szituációkba, amikből majdnem helyzet is lehetett volna, mindenesetre jó nagyot fújtathattunk a félidőt jelző sípszót halva. Totális hazai dominancia, szerencsénkre a Wolvessal ellentétben ők ebből nem jutottak gólig ebben a félidőben. Lapozzunk.

Sajnos a szokásos félidei Slot-magic ezúttal nem érződött, ugyanabban a mederben folyt tovább a mérkőzés. Az első ígéretes támadásunkra kb. egy órát kellett várni, stílszerűen úgy ért véget, hogy Macca szerelte Mot. Arne barátunk ezután úgy érezte, hogy ezen a helyzeten már semmi nem ronthat, úgyhogy beküldte Darwint, valamint Diaz helyére Jonest, hisz minek három támadó, ha úgyse támadunk.

De ne bántsuk Nunezt, bár nem változtatta meg alapvetően a játék képét, hasznos volt, hogy van fent egy erős emberünk, aki legalább néha meg-meg tud tartani egy labdát. Salah annyira gyenge volt, hogy még Slot is lecserélte, jött Elliott, Nunez szépen előkészített, ő pedig meglőtte a mérkőzés egyetlen gólját.

Annó a Barca ellen egy játékban kiegyenlített meccsen kaptunk ki 3-0-ra. Most egy játékban 3-0-ra elveszített meccsen nyertünk valahogy. Az akadály így jóval kisebb, a fantázia, amire szükség van ahhoz, hogy elképzeljük, hogyan lesz teljesen más a meccskép 6 nap múlva, sokkal nagyobb. Persze minek más meccskép, majd a végén jön valaki a padról és nyerünk.

A meccs embere Alisson, előnnyel mehetünk a visszavágóra, a többit meg próbáljuk elfelejteni és aludjunk egy jót!