„A legnehezebb ellenfél”- mi vagyunk

 

Magamat is megleptem, amikor vártam a kiharangot….Ddodi ilyenkor már javában közétette volna, HH még előző nap betakargatja a felületre, Crouchról meg tudtam, hogy nem fog írni, de már ő is kirakta volna délután.

Este kíváncsiságból megnéztem, hátha vendégszerző, erre…kiderült, hogy Salah most sem sétál egyedül, én is duplázok, nem csak ő.

Lássuk ki is a legnehezebb ellenfél valójában. A címből már ki lehet találni, de fel lehet tenni a jogos kérdést:

Jó, de miért mi?- A meccs leírása alapján kiderül, érdemes elolvasni (finom előrevetítés neszek*)

A meccs első 25 perce alapján az ultrafos és a geciszar skálaértékek között mozgott szeretett csapatunk, olybá tűnt, hogy a szünet mintha nem tett volna jót mindenkinek. Amikor egy hét fizetett szabadság után visszamentem a gyártósorra én is valahogy így néztem ki. Hirtelen azok az ösztönszerű fogások nekem se mentek úgy, mint például szegény Dominikomnak átvenni a labdát. Nem ma nyomta a legjobb meccsét, jó hír, hogy így se volt olyan tragikusan rossz, csak aránylag önmagához képest szar. Azokhoz az elbaszott barackpálinkákhoz tudom hasonlítani a teljesítményt, amik valamiért nem úgy sikerültek. Ott maradnak a felsőpolcon, többet nem vesszük elő, és főzünk másikat. Nem lesz nagy gond. De ennyit arról, hogy valaha foglalkoztatni fog engem a Spíler1, már megérte kiharangot írni.

Meccs előtt megkérték, hogy eressze ki a benne szunnyadó tigrist

Eközben a bennye szunnyadó tigris:

Mentve azért a magyar nemzeti tigrisünk bőrét, az egész csapat eléggé gyáván kezdte a meccset. Abban a 25 percben az érvényesült, amitől a felvezetőben féltem. Káosz, flúgos futam, ahol kergetjük a lasztát, mert mindig elpattan valamelyik csapattársnak a lábáról. A Bournemouth szuperül letámad, tényleg csak ilyen színesbőrű Darwin Nunezeken múlt, hogy nem rámoltak be 1-2 gólt ebben az időszakban. Ment a cseresznye és mákdarálás ezerrel.

Utána, befújtak egy tizit. Én mintha ellendrukker lennék reklamáltam, hogy erre tizit adni, na ez undorító, óriási LiVARpoolozás folyik. Kurvára nem volt igazam, ez az én szabályismereteimről árult el többet, igaz láttam már olyat, hogy nem fújták be ezeket a kontaktokat. Ahogy a tizit megelőző 10 másodpercben is sikerült szakértelmemet csillogtatnom, amikor felnéztem Salahra, majd olyan szakmai értekezésbe kezdtem, hogy „Hát, Salah úgy állt oda ehhez a tizihez, mint aki ki fogja hagyni”. Mondanom se kell, ennyire jól régen tévedtem.

Úgy bebaszta, hogy nem volt kérdés, a világ legdrágább kapusát max a füstszag csapta meg, ahogy sűvített be a hálóba a laszta, szemmel, meg úgy a többi érzékszervével ezt nem igazán tudta lereagálni.

Kicsaptuk a szelet a Bournemouth vitorlájából és elkezdtek kirajzolódni nagy játékok, főleg a középpályán. Helyzetet nem igazán teremtettünk, igaz, nem is nagyon akartunk, volt egy jelenet így a hosszabbítás folyamán, ahol tudtunk volna egy nagyot kontrázni, de inkább egy oldalpasszban maradtunk. 1-0, a szívemben szunnyadó José Mourinho megint elégedett lehet.

Második félidőben csavart egyet az intenzitáson a Bournemouth, eléggé csúnyán beszorítottak minket. Ellenben fogást nem találtak, hála részben Allisonnak, aki óriásit ment a kapuban. Talán az első jó meccse volt a sérülése óta….

(háttérben súlyos fejreirányuló péklapát ütés fuvallatok*)

5 perccel később, miután felébrettem:

Helyreigazítás-Valótlanul állítottam, hogy rossz meccsei voltak eddig. Ezt inkább ilyen Allison léptékben írom. Szóval, az első meccs, ahol nem kell azzal mentegetni, hogy „nem ő tehet a kapott gólokról”, végre helyette arról regélhetek, hogy „kurva sokat tett ellenük”. Óriási védésekkel remekelt, és a végén még szemmel és aurával is tudta védeni Kluivert lövését. Igaz, az egy begyakorolt figura volt, azt már korábban eljátszották.

Bournemouth has missed the exact same sitter versus us and City this year.
byu/TareXmd inLiverpoolFC

Védekezésben jók voltunk különben, leszámítva 1-2 szitut, ahol lövésre engedtük őket, minimalizáltuk a nagy helyzeteket. Egy ilyen formában lévő csapattól ez is nagy teljesítmény.

És végre, nem csak Konatét-Van Dijkot lehet dicsérni a meccs után. Végre elő lehet venni a szarvasos plédet, és gyönyörködni Andy Robertson játékában. Szemre is látványosan jót tett neki a pihenés, végre meg volt a rendes preseasonje valszeg így februárra és elő is vette a prime Andy prototípusát, azt a sztoikus duracellnyuszi jellegét, amit annyira szeretünk.

Andy Robertson ma: 90 percig parádézott,

ezalatt ⁠33 sikeres passzt osztott ki a 38 próbálkozásból, 87%-ban pontosan passzolt,

⁠1 kulcspasszt adott, 1 nagy helyzetet kreált, 3-ból 2 párharcát megnyerte, ⁠1 sikeres csellót osztott ki.

Egy szóval: Főzött

Az ilyen szolid, ámbár nem túl látványos statokból lehet sejteni, kellett azért a jó pillanatokat keresgélni részünkről a mai meccsen, nem igazán mi diktáltuk az akaratunkat. Gravenberch még mindig életem jinxe lesz, ez a Wijnaldumba oltott Fabinho póklábú holland Sergio Busquets óriásit ment ma is. Volt egy jelenete, ahol először körbevette magát 3 emberrel, hogy aztán egy kitérőcsellel minthármukat otthagyta, azok meg poroszkáltak, mint a vadlibák. Kár, hogy Diaz egy megelőző szereléssel zárta ezt az akciót, pedig nem is ellenünk játszik papíron, szívesen gyönyörködtem volna még az eseményekben, még azt is el tudtam volna képzelni, hogy Ryan közlegény ezt az akciót egy bombagóllal zárja le. Igazán érik már neki, csak szeretném jelezni.

Gravenberch great skill vs Bournemouth 58'
byu/Master_BenKenobi insoccer

Jót tett a csapatnak a Curtis Jones-McAllister csere, Macca már félig a sírban volt a végére, eléggé frusztrált is volt a párharcoktól és majdnem kiállítatta magát. A rossz meccs nem ilyen, mint ami neki volt, de az utolsó pár percben nyomozta az eseményeket, mint az az afrika kutató, aki keresi a 20 éve már kihalt ilyen überspeckó rózsaszín zsiráfot.

Spoiler: Soha nem találta meg, mert nem létezik, csak behalucinálta a fáradtságtól

A Darwin Nunez-Gakpo cserét is nyaltam, főleg mert a Buszmusz elleni mérlege igen kimagasló Darwin komának. Ma nem köszönt be nekik, feltehetőleg mert most nem énekelték mennyire egy szar Andy Caroll is ő, úgyhogy megkímélte az ellenfelet. Védekezésben látványosan sokat visszajött, hasznosnak tűnt.

De igazából, jöhetett volna bármi, érezni lehetett, hogy itt nem lesz gól. Ilyenkor meg jó azért lőni még egyet, biztos, ami biztos. Salah ismét jött, aztán látott és győzött még egy gólt lőni, gondolta nem osztoszkodik Frank Lamparddal a 6. helyen ilyen sok időt és meglőtte imárom a 178. gólját a PL-ben.

„178….. AZTAKURVA”- MC Hanyag egy szolid szombat délután

Hülyeségnek tartom az Henry vs Salah debatet, a futball abban a közel 15-20 éves távlatban gyökeresen megváltozott, kb. mintha az én homokozó és csúszdázó tevékenységemet kéne összehasonlítani a mostani sikeres államvizsgámmal.  Egyértelműen az előbbi nyerne, ember nem csúzdázott és homokozott olyan lelkesen, mint én. A védekezési struktúráktól kezdve a támadók szellemiségén át összehasonlíthatatlan a két időszak, amiben ezek ketten futballoztak. Azért lassan az aranylabda vitát megnyitnám, szép csendben. A szerződéskérdés egy külön történet, és még nem álltok készen a véleményemre.

A meccs kísérteties módon hasonlított a Wolves elleni 1-2-re a Molineuxban. Emlékeztek mit írtam akkor?

„A Slot recept valahogy így nézhet ki:”

  • Felmegyünk a pályára, szarul játszunk
  • Nyerünk”

Minden meccs előtt kihullik a haja, annyira ráfeszül a találkozókra

Ez a recept továbbra is működik, pontosan annyit játszottunk ma, amennyit a Bournemouth és a játékosaink egyéni teljesítménye megengedett. Ezért is mi vagyunk a legnehezebb ellenfél, legyen bármilyen jó formában az ellen, valamiért a legjobb támadójuk az üres kaput kihagyja, vagy Semenyo kapufára lövi, vagy Allison kivédi. Jöhet eső, tűz, hegyomlás, földindulás, mi aurával adaptálódunk a helyzethez és túllépünk bárkin. Finoman jelzem, ezt nem Slottól tanultuk, ez még a Jürgeni iskola része. Slot arra van, hogy ezt finomhangolja, tökéletesítse. És erre nem tudok jobb jelöltet nála.

A Slot futball sajátja, amit nem lehet elvenni tőle, hogy nem egy metál szörnyeteg, mint elődje, nem egy agyon szabályozott gépezet, mint a Guardiola suli. Nincs kifejezett kész identitása, részben azért, mert nincs még kész. Inkább egy kaméleon, ami úgy adaptálódik a meccsekhez, ahogy azt a legjobbnak látja. Eddig igencsak effektíven, 24 meccse még mindig nem játszottunk senkivel, aki komoly kihívó lenne számunkra. Lassan, de egyáltalán nem biztosan már nem is fogunk, főleg az Arsenal eredmények után. Nyugalomra intek mindenkit, idény végén lehet teljesen kijelenteni bármit is. Addig élvezzük az utazást, remélhetőleg továbbra is ennyi sikerrel.