Nem nyeri meg magát

Üdv 2025-ben! Bombaformával búcsúztunk az előző évtől, az ideit pedig egy már-már földön fekvő Uniteddel kezdhetjük meg vasárnap késő délután.

Bevallom nem szeretem, mikor egy tradicionális rivális elleni meccsre úgy készülünk, hogy a világon minden arra utal, hogy simán megverjük őket. Valószínűleg ezen inkább a terapeutám tud segíteni, mint a Liverpool, de önmagán sokat segíthet szeretett csapatunk egy újabb győzelemmel.

Egy fél szezon alatt több mint kétszer annyi szerzett pont. Több mint kétszer annyi győzelem. Több mint kétszer annyi rúgott gól. De ami talán mindennél egyértelműbb jel, hogy mekkora különbség van jelenleg csapataink teljesítménye között az az, hogy már itt a fonatos kommentmezőben is egyre gyakrabban a sajnálat az uralkodó érzelem, ha szóba kerül szebb napokat is megélt riválisunk.

Ten Hag ötlettelen szenvedésére teljesen valid reakció volt az edzőváltás, a nagy hibát ott követte el a United hogy mindezt nem nyáron húzta meg, és egy jó 200 milliót még a holland irányítása alatt elvertek fél évvel ezelőtt. A pályán nem látszik ez a sok pénz, és az Amorim-féle „új-menedzser pattanás” úgy néz ki az orr közepét csúfító, gennyes fajtából való. Az ötlettelen szenvedést felváltotta a határozott ötletek mentén történő szenvedés, a portugál nem enged az alapfelállásából, a keret pedig nem igazán tűnik alkalmasnak a megálmodott focira.

Ha ehhez hozzáadjuk hogy hazai pályán is játszunk velük, volt egy hetünk felkészülni és Salah valami egészen történelmi szintű űrszezont produkál eddig, nem csodálkozhatunk ha ilyen nagy kedvvel várják a túlvégen az összecsapást.

A héten egy Arsenalos kollégával beszélgetve felmerült, hogy jó-jó ez a Liverpool, de inkább a riválisok kiemelkedően gyenge teljesítménye miatt vagyunk ilyen jelentős előnyben, mint a saját brillírozásunk miatt. Egy kicsit ránézve a számokra azt kell mondanom, hogy ebben van valami.

Bár a 2.5-ös PPG-vel az elmúlt öt szezonból egy év kivételével mindig vezettük volna a bajnokságot ilyenkortájt, az, hogy ezt ilyen kényelmesen tesszük, és nincs egyetlen másik csapat sem 2-es PPG felett tényleg ritkaságszámba megy.

Én továbbra is arra számítanék, hogy az Arsenal össze tud rakni egy nagy tavaszi menetelést, mi pedig kerülünk még nagyobb gödörbe, így szorosabb lesz a vége, mint aminek most kinéz, de nem sok minden utal arra, hogy ezt a gödröt a United fogja megásni nekünk.

No de mi az ami esetleg, mégis félremehet?

Semmiképp nem kipécézve, csak teljesen véletlenül külön is megemlítve ebben a mondatban Robbot, benne vannak a veszélyes utolsó emberes védelmi megingások az utóbbi meccseken a játékunkban. Hol tizi, hol piros lap, hol gól, hol Alisson bravúr lesz belőle. Egy korai megingás boríthatja a meccstervünket (Bár akkor majd Slot korrigál a szünetben)

Konaté ugyan pénteken már együtt edzett a csapattal, egy 4-5 hetes kihagyás után nem biztos, hogy ez egyből kezdőcsapatot, vagy 90 percet jelent. Így, hogy Gomez kidőlt itt, a védelem közepén lehetünk kicsit vékonyabbak a komfortosnál, Quansah nem sokat játszott idén és nincsenek jó emlékei a Unitedről, az ő szerencsétlenül elpasszolt labdájából jöttek vissza a semmiből a meccsbe tavaly az FA-kupában. (Persze itt a kiváló alkalom jobb emlékek szerzésére)

A szerződések/nem-szerződések körüli mizéria eddig is jelen volt és semmilyen negatív hatását nem tapasztalhattuk, de az átigazolási időszak megnyílásával azért érezhetően még nagyobb amplitúdóval ömlik ez mindenhonnan, ez csapat szinten is bekavarhat. (Laza és fun volt Jota vicce, de ebből is látszik, hogy ez a téma nyilván nem csak az adott játékosokat foglalkoztatja)

Valamint ami még reményt jelenthet a vendégeknek, hogy ugyan egy eléggé rossz formában lévő Cityvel találkoztak, de az egyik legnagyobb riválisukat le tudták már győzni idén idegenben. Valószínűleg ők is nagyobb hőfokon pörögnek majd, mint egy átlag meccsen, és szalonrasszista nemzetiségből elemzésem alapján, egy mocskos portugál edző utasításait követve, könnyen elvehetik a kedvünket a játéktól egy kis rugdosódással.

És akkor pár szó azokról a bizonyos nem-szerződésekről..

Ha a sikereknél mindig elismerjük a tulajok és vezetőség érdemeit, akkor nem tartom elegánsnak ha egy kudarcnál arra hivatkozunk hogy nincs egyértelmű felelős, és különben is milyen rosszak voltak a külső körülmények. Az hogy Salah, Van Dijk és Trent, a liga legjobb formában lévő támadója, a liga legjobb formában lévő védője, és a világ legjobb jobbhátvéde szabadon tárgyalhat más csapatokkal a hét közepe óta, egyértelműen kudarc. Nem a legfontosabb kudarc, de kudarc. Nem a világ végét jelenti, sőt még az sem feltétlen következik belőle, hogy bármelyikük is távozna tőlünk. De ha szeretnénk megtartani őket, gyengébb pozícióból tárgyalunk velük mint korábban, ha nem tervezünk velük, akkor pedig semmilyen pozíciónk nincs tárgyalni a következő klubjukkal.

Persze nem a lábát lógatva, kokainozva kurvázgatott mindenki. Elvégre a legjobb PL edzőnk hagyott itt minket fél évvel ezelőtt, mégis sikerült mindenféle üzemzavar nélkül továbbműködni, és féltávnál vezetünk mindent, amit vezetni lehet. De ezt a három szerződést jobban kellett volna menedzselni és ezen nem változtat az sem, ha nem tudunk egy egyértelmű felelősre rábökni.
Richard Hughes, a jelenlegi sportigazgatónk már eleve kicsit későn érkezett és első körben nyilván az edzőkérdésre, valamint a játékoskiválasztási és feljesztési folyamatokra kellett fókuszálnia. Egyelőre úgy néz ki edzőt igazolni nagyon jól tud, remélhetőleg ezt a skilljét a következő sok-sok évben nem kell nálunk többet használnia. Viszont bízom benne, hogy az első félévénél nagyobb sikereket tud majd felmutatni játékosokkal szerződés-aláíratás frontján. Az új érkezők közül Mamardashvili leigazolása abszolút opportunista húzás volt, effektíve szükségünk nem volt egy harmadik klasszis kapusra, volt egy jónak ígérkező deal egy jónak ígérkező kapusért. Bár támadó szélsőre igen, Chiesa is az „ennyiért nagyot nem bukhatunk, és esetleg jól lehet majd rajta keresni ha eladjuk pár év múlva” mintába illeszkedik inkább. (Persze Salah mögé nehéz minőséget igazolni, és lehet, hogy valahol Chiesa folyamatos elérhetetlenségének is köszönhetjük hogy Salah PL-rekordokat döntöget a kanadai táblán, mivel egyfolytában játszik). Eladás oldalon szép teljesítmény a nálunk létszám feletti vagy szintet meg nem ütő Clark / Carvalho / Van den Berg trióért szerzett mintegy 50 millió €, viszont nyár vég óta már nála is a kulcsjátékosainkkal hosszabbításnak kellett (volna?) valahol a prió lista elején szerepelnie.

De részemről itt ez a téma lezárva. Ahogy a sztoikus filozófia egyik atyja, Seneca mondta ”Többet szenvedünk a képzeletünkben, mint a valóságban.” Ez a fonat népére is különösen igaz volt az utóbbi hetekben, rengeteget ekéztük a töketlen vezetőséget, a kapzsi játékosokat, a zsugori tulajokat miközben igazából az ég világon semmi sem történt. Tudom persze, hogy az első nagy kedvenc elvesztése milyen fájdalmas tud lenni és érthető, ha erre mindenki előre felkészíti magát lelkileg. Máig élénken él bennem a mérhetetlen csalódottság amit Torres eladásakor éreztem, úgyhogy pár tipp a chatgpt-től (Madskillz esküszöm nem akartam semmilyen szinten ellopni az ötletedet, én is használom alap adatgyűjtéshez, és ez a válasz annyira tetszett, hogy bele kellett tennem :D), hogy hogyan küzdjünk meg egy játékos (a példában Salah) elvesztése iránt érzett szorongásunkkal.

Ahogy az átigazolásokkal kapcsolatban nem történt még semmi lényeges, úgy a meccsel kapcsolatban is ez a helyzet. Nem lényegesek az előjelek, nem lényeges a pillanatnyi forma, nem lényeges, hogy hány százalékra számolja győzelmi esélyeinket az Opta. Nem lényes hogy mennyivel több pontunk, gólunk, reményünk van. Ott kell lenni, és el kell végezni a munkát vasárnap délután az Anfield gyepén.

Alisson, Trent, Van Dijk, Gravenberch, Mac Allister, Szoboszlai, Salah, Diaz, Gakpo szerintem felrajzolja magát, Ibou állapotától függően ő vagy Quansah várható a védelem közepén, és bármennyire is megnézném már Tsimit, Robbo pedig a bal oldalon.

Tartalékolni nem fogunk, mert a MU után jön egy kis szünet a bajnokságban (no nem pihenés, csak liga- és FA-kupa meccsek), aztán pedig Arne barátunk legnagyobb nemezise, a szezon meglepetése, a tabellát feje tetejére állító Nottingham Forest otthonába látogatunk.

17:30, Spíler 1