Szárnyalunk tovább

Hatalmas köd a pályán, karácsonyi forduló és a második Chelseanél kevesebb meccset játszva is az eredménytől függetlenül az élen fejezzük be a Boxing Dayt. 61276 néző az Anfielden – ez sem semmi.

Az elmaradt Everton meccs és a vasárnapi West Ham elleni választ el minket a féltávtól. A Facebook és minden más is a karácsonyig összegyűjtött pontelőnyünkkel foglalkozik. Ami engem illet, a többi csapatot ilyenkor még nem érdemes nézni – majd a hajrá felé közeledve. Jobban járunk, ha a saját teljesítményünkkel foglalkozunk.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy mind a 6 BL meccsünket nyertük, az még komolyabb. A régi rendszerben is végezni szoktunk ilyenkorra a csoportmeccsekkel, tehát a megemelt mérkőzésszám miatti plusz terhelés idén még nem jelentkezett, csak az eggyel kevesebb lejátszott meccs. Az én tippem szerint, ha nem marad el az Everton meccs, akkor 11 a vesztett pontunk mostanáig – de egy új edző első 18 bajnokijáról beszélünk, ennyi torzítás szerintem belefér. A többi top bajnokságban az Atleti 11 vesztett ponttal vezet a 18. fordulóban, az Atalanta 10 pontot veszített a 17. fordulóra, a PSG 8-at hagyott el 16 forduló alatt, a Bayern 15 forduló alatt 9-et veszített. Így nem csak a BL-ben vezetünk, de az többi európai erős bajnokságot figyelembe véve is eddig a legjobb teljesítményt nyújtottuk.

Mit művelt a Leicester?

Bizony Ruud Van Nistelrooy sem egy hülyegyerek. Ha nem is lesz PL edző hosszú távon, azért talán nálunk kicsit jobban érti a dolgot. És bizony úgy fest, hogy Arnehoz hasonlóan végiggondolta a különböző meccstervek végkifejletét, így nem támadtak le, szigorúan visszahúzódtak mélyen és annyit passzsávot zártak a középpályásaink és a magasan helyezkedő Robertson – Arnold vonalon, amennyit tudtak. Felállt védelmük ellen a hátvédeink simán átlépték a félpályát és még ki is kellett lépegetnie Gomez mellé Gravnak, hogy legalább körbe tudjuk őket adogatni. A helyzeteinket nem is a felállt védelem ellen, hanem az átmenetek idején értük el és nem is a 16-osba szemből bepasszolva laposan, hanem a 16-os csücske mögül meredek beadásokkal értük el a kapu előtti területet. A korábbi bajnokikon a 80. percben már vezethettük létszámelőnyös helyzetben a labdát a védőkre, ilyet Ruudék nem hagytak. Az első 45 percet megnyerték, a teljes meccsen 3 nagy helyzetet számoltam össze a Leicesternél és nyomasztóan jött a félidő, azaz szar helyzetben mehettek volna a srácok az öltözőbe, ha Gakpo nem éles a lefújás pillanatáig és nem mutatja meg Salanak, hogyan kell eltenni kapufa helyett a hosszúba.

A döntetlent hasonló taktikával őrizte a Leicester a 49. percig, Jones góljáig és Alexis ragyogó gólpasszáig teljesen érthető is volt a mély védekezés. Viszont Ruud úgy számolt, hogy egy gólos hátrányból is sanszosabb, hogy kontrákkal x-re hozzák a második félidőt, és inkább elkerülték azt, amit egy kinyílt meccsen kaphattak volna. Bár ez már emeletes busz, de még mindig értem. 82. percben Salah gólját követően kettős hátrányba kerülve sem változott a játék képe. Ha a lófejű holland nem is tartozik a PL kiemelkedő edzői közé, azért itt Fonat szinten egy érdekes infó, hogy az ő számítása szerint ilyen szintű védekezés hozhat eredményt ellenünk. Ez sokat elárul arról, mit gondol Arne csapatáról. A csapatról, aminek a meccstreve a 80. perc magasságában csúcsosodik ki és ami annyira pöpec, hogy 10 fordulóval ezelőtt, a Chelsea élte csak túl, igaz, ők addigra már két gólt kaptak. Klopp idején a veszélyes helyzetek kialakítása letámadás révén sokkal nagyobb szórást mutatott a teljes meccset nézve, általában ajtóstul rontottunk mindenkinek. Most az első 70 percet alacsony kockázattal játszuk végig – igaz, sorozatban a második meccsen játszottunk magas védelmi vonallal még akkor is, ha a Ruud csapata ezt a szándékunktól függetlenül a folyamatos hátrálással érte el és mellőzték a durváskodást.

Nálam Gakpo a meccs embere, bár Alexis teljesítményét érdemes kiemelni és Salah is centikre volt a duplázástól, de nálam második helyen Gomez és Jones végzett, Alexissel megosztott harmadik pedig Arnold. Robertson is nagyon meggyőző volt, viszont bár Virgil hozzájárulásával, de megint mellette sikerült az ellenfélnek betalálnia – ezzel együtt is nálam a jobbak között van.

Ne feledjétek, még egy meccs és a Fonat újra dönt a hónap legjobbjáról. Dominik pedig összegyűjtötte az 5. sárgáját a 80. percben – itt jegyezzük meg, hogy akkor még nem volt meg a két gólos előny és veszélyes kontrát akasztott, szóval csöppet sem butaság, sokkal inkább egy okos és önzetlen belépő volt az. Viszont Elliotton a világ szeme, izgatottan várom, mit alkot Londonban. Addig is, szárnyalunk tovább!

A nézőszám adatot a transfermarktról szedtem.