Mivé lettetek, rókák?
Nos, az eddigi terveimbe nem volt benne egy Leicester beharang.
Sőt, idénre már úgy terveztem, töltött káposztában, halászlében és a diós vs mákos bejgli örökké tartó befejezetlen küzdelmében végzem be a karácsonyi szezont. Idén a diós nyer toronymagasan, tavaly egyik se jött be, maradtam a zserbónál (ami meg idén nem csúszik úgy), az ezt megelőző 20 évet pedig mindig egy orhosszal, de a mákos nyerte. Fene se érti ezt, de nem is ezért vagyok itt.
Megkértek, úgyhogy idén utoljára jöttem, mostmár tényleg, a 2 medve poszt némileg megihletett az írásra és a power nappek végtelen mezejében időm is van olvasgatni, elemezgetni.
Visszavennék a tempóból, dühöngésből, trágárságból mert mindenki sokat evett, ivott, mulatott. Elnézve a kommentmezőt most inkább unalmas statisztikákra, futballtulajdonosi stratégiák átbeszélésére és egy champó csapat méltó bemutatására van szükség. 8 oldalban persze, a régi Hanyag módon, hogy a legádázabb olvasó is felkészüljön a 4. szundira a bokszolás napján, még jóval a desszert előtt. Meccsre persze már éberen bedob mindenki a Peroni-Asahi vonalon egy kellemes sört, hamár szeretett ünnepe van.
Nem is szaporítanám a karaktereket tovább, bemutatom a Leicester Cityt három bekezdésben, ismerd meg az ellenfeled alapon. Olvassátok szeretettel.
Leicester City, a futballpiac „levágott fejű szörnyetege”
6 éves távlatban a King Power tulaj tragédiája után (repül az idő, mint egy ólomszárnyú betonbagoly) fel merem tenni a kérdést: Hova tart éppen a Leicester City?
Futballcsapatként egy erős championship és egy bennmaradásért reálisan küzdő PL csapat tengelyen mozog. Piaci szempontból még mindig a thai Srivaddhanaprabha (olvasd el, ha mered) család vezetésével eveznek tovább, a tulajdonosi kör oldaláról nézve töretlenül. A klub és főleg a szurkolók oldaláról… nyeh, ilyen könnyen nem usszátok meg, tessék tovább olvasni.
A család elkötelezett, a problémák nem ennek hiányából adódnak. Ennek több ékes bizonyítéka is van. 2021-ben a NY Times cikkezett stadiontervekről, miszerint fel akarják húzni a King Power Stadium egy modernebb, PL kompatibilis változatát. Nos, a tervek azóta is zajlanak, 2023-ban Leicester City zöld utat adott a terveknek, ami biztos előrelépést ad a folyamatnak.
Aztán 2023-as Sky cikk alapján leírtak a focicsapat számlájáról egy 10 év távlatában felhalmozott 194 millió fontos kölcsönt. Nem is kell azért magyarázni, ez igencsak nagy szó. Részükről a cél egyértelmű volt az elmúlt 4 évben. Felrakni a Leicestert az európai színpadra, legyen nagy és nemzetközi sikerektől gazdag a csapat. A cél nemes, azonban a megvalósítás….
Nos, az gáz: Túl sok hibával dolgozik ez az egylet, főleg a 2018-as kényszeres tulajváltás után. Az új uralkodó igen gyakran meztelen.
Ez a kölcsön kifizetés szituáció is cuki volt, csak éppen pont tűzoltásra alkalmas.
Leicester City jelenleg egy idei BBC áprilisi anyag alapján 90 milliós veszteséggel számol el, miután a Premier League megkúrta őket, mert az elmúlt 3 PL szezon beszámolói alapján több mínuszt halmoztak fel, mint az megengedett volna, így megszegték a liga profit és fenntarthatóság (angol leánykori nevén: PSR) szabályait.
A számok szerint 3 szezon alatt összeszedett -215 milliós mérleggel zártak, miközben a liga csak -105 millióig enged menni egy 3 éves ciklusban
A legutolsó szezon 2022-23 (amikor kiestek) már-már tragikomikus szerencsétlenség, olyan shitshow kerekedett ki a nagy tervekből, amire a magamfajta katasztrófaturista tölt egy pohárka Kaiken Malbec 2021 vörösbort és megnyalja 10 ujját az inkompetenciától:
Szóval: Adott egy papíron valóban erős keret, Brendan Rodgerssel az élen, aki szegény könyörög az igazolásokért. Kap egy szatyor szotyit, majd láthatóan elcsúszik a csapat a lejtőn. Kirúgják Brendant meg az egész staffot, végkielégítésekkel együtt egyes források 200-300 millió közé becsülik (forrás: BBC elemzés a szituációról). Ebből csak Brendan végelszámolása került olyan 20-25 millió fontba.
Ennek a sztorinak a vége, hogy az idei PL idényt -90 millióval indították, ami még a BBC „teniszkommentátor” stílusú elemzője úgy húzta a szemöldökét, hogy a homlokredőzeteiben morse jelekkel ki lehet olvasni egy jól intézett „azt a mocskos kurvaéletbe” kódolt üzenetet.
Egy ilyen szitut akárhogy is nézünk, sokáig fognak még nyögni. Jó 2 éve van egy elméletem, hogy a tulajdonosi kör ilyen volumenű problémái kihatnak a pályára is. Úgy is mondhatnám, hogy 1 egyirányú összefüggést lehet painttel megrajzolni a tulaj biztonság és a pályán kialakuló feszültség között. Nem tudok rajzolni, bocsánat, hogy ezt így felvezettem
Példákon keresztül átadva:
- Ha a tulaj megfelelő, akkor biztonság van a háttérben. Oké, ez így önmagában a Hanyag Coelho futballfilozofi bestseller könyvem egy darabkája, de egy jó példát csatolnék hozzá, ami nem is messzi tőlünk: az az 5. helyezett Liverpool 2022-23-ban. Veszélyben volt az FSG jövője, olyan instabil helyzet alakult ki a tulajdonosi körben hirtelen, ami elkerülhetetlenül eljutott az öltözőig.
- Nem atomhegesztés rézgáliccal (értsd=lehetetlen), a játékosok a tűzoltókhoz képest átlag mocskos mód jól keresnek, a tulajdonosi kör bizonytalansága azonban bennük is megkérdőjelezi, fognak-e itt még ételre és kellő mennyiségű Lamborghinire valót kapni. Bizonytalanok a szurkolók is, az edzők is, a pályán lévőkre ez is kihatással van. Ha még egy példát lehet erre hozni, az az idei City volna. Esküszöm, nézve őket semmi más magyarázatot nem látok ilyen fokú visszaesésre.
- Ha a tulaj megfelelő, akkor gondoskodik a megfelelő edzői és átigazolási management fenntartásáról, ami tartós eredményekhez vezet.
Ergó, minden, ami a modern futball kulcsfontosságú háttértényezője, az a tulajok vízióján múlik. Így leírva nem is tűnik nagy megfejtésnek kb., mintha a Nestle gyárban dolgozva eljutottam volna arra a következtetésre, hogy a chocapichoz tényleg rengeteg csokoládé szükséges. Mégis kevés szót ejtünk az ilyen háttérjelenségekről feltételezhetően azért, mert ahogy a Nestle se osztja meg a chocapic receptjét, a tulajdonosi hátterek elemzéséhez is komoly oknyomozó munka szükséges. Így a plebs, azaz mi, szurkolók gyakran csak az edzőkig, esetleg a Sporting Directorig nézünk, hogyha valami nem stimmel a csapatokkal. Az, hogy egy tulaj víziója választotta ki ezeket a mesterelméket, már nem mindenkihez jut el.
Pedig lehetséges, hogy 10 év középszer United szezonról nem csak a pályán belül szereplő elemek, hanem a pályától legtávolabbi elemekben is érdemes lenne keresni a hibát. De ne mondjátok el nekik.
Visszatérve a Leicesterre. Biztos sok lett volna kifizetni a pénzt igazolásokra, de nálam műveltebb szakértők másban látták a hibát. A Leicester történetének tanulsága műértő „kollégáim” szemében a következő kérdésen alapul: Mennyit áldozol a jövőből a szép jelenkorért?
A Leicester beáldozta a következő feltételezhetően 5-10 évet, hogy 2 évig nagy PL csapatként mutatkozzon. Tette ezt tényleg tragikomikus megvalósítással.
Ezért is hívom őket egy levágott fejű szörnynek. Az első tulaj 2018-as balesetével sajnos elvesztették a fejüket, amit azóta se sikerült pótolni. A fejetlenségből adódóan agyatlanul mennek tovább.
Nézzük meg, mi történt velük tavaly a futballpályán:
A Leicester City visszavág: Marescaball
Hiába pusztították el a halálcsillagot, a TIE birodalom erősebb, mint valaha. Hiába a háttér, a futballpályán mégis sikerekről lehet beszámolni. Hogyan lehetséges ez?
Adott egy erős átigazolási szezon champó szinten, egy eleve erős kerettel megpakolva. És Enzo Maresca. Ennyi, that’s all folks, még annyi mindent kéne írnom Cooperről, meg újdonsült menedzserükről (subtle foreshadowing, ahogy a művelt angol mondja), hogy az valami elképesztő.
Na jó, emberfia nem fogja elolvasni ezeket a snitteket, 5159-ben Krisztus után egy korabeli marsbéli régész fogja majd előbányászni, hogy megfejtse ezt az ősi sportot, amit futballnak hívnak. De legyen! Karácsony van. Régész kollegáért mindent megteszek, amit a hurka, kolbász, töltött káposzta, halászlé fronttól telítődött testem enged, hogy átadjam a Leicester City féle Marescaballt.
A koordinátarendszer a csapatokhoz köthető játékstílust igyekszik ábrázolni.
- Y koordinátán az EFL csapatok játékának sebességét (m/s)
- X koordinátán a passz/szekvenciát ábrázolják.
- (X koordinátarendszer értelmezése: Az Opta analyisis alapján ezek a szekvenciák értelmezhetőek olyan játékhelyzet kialakításokként, amik egy védekező szereléssel, egy játékmegszakítással vagy egy lövéssel zárulnak). Másképp az x koordináta azt hivatott bemutatni, mennyit passzol egy csapat a játékhelyzet kialakítása során.
- Az egész koordinátarendszer pedig, hogy milyen sebességel és mennyi passzal viszik végig a csapatok a játékhelyzetet.
Az ábráról leolvasható, hogy egy tipikus EFL csapatot képviselt például az Ipswich: nagy sebességel, direkten játszottak, relatív kevés passzos stílust vettek fel.
Ehhez mérten anomáliának bizonyult a Southampton és a Maresca féle rókák játéka. A leglassabb játékstílus és a legtöbb passz adódik a nevükhöz. A Marescaball is egyfajta Guardiola utóhatás, legyen túl 115 vádponton a City, a mestertől sokat nyert a menedzserek mostani befutó generációja (kedvenc Arnenk is).
Van egyfajta tapintható mintázat a két csapat között, mondjuk úgy
A Guardiola utóhatás része, hogy folyamatosan birtokolják a labdát, ami mindig is a Leicester játékát képviselte. Brendan teljes szezonjaiban mindig 50% felett átlagoltak, az utolsó Premier League érában is 48%-os volt az átlag labdabirtoklásuk a szezonban.
Marescáballban pedig 61%-ban birtokolták a labdát, ami mondanom se kell, csúcstartó volt a Champóban. A labdabirtoklás sokat fejlődött, önmagában nem magyarázná, miért volt ilyen erős ez a Leicester.
A PL-ben nagyon sok gólt kaptak (2021-23 között minden évben 50 gól felett zártak), és a presszingjük sem volt erős. A utolsó PL évükben a 12. legagresszívebb csapatként zártak, ami középszer kategória. Enzoval a 4. legagresszívebb championship csapat lettek.
„Chart szag van, ha megcsal a szimatom” /egy beton.hofi átköltés/
Főként ennek eredményeképp a kék rókák leuralták a pálya nagy részét (ez az ábrán látható kék terület). Az ellenfél lövéseinek minősége lement 0,08 xG-re helyzetenként. Ez a legalacsonyabb volt a ligában a 12 csapat közül.
Csapolhatnám még a karaktereket, lökhetném még a rizsát. Akit még mindig érdekel több, beszéljen helyettem a mester, miért voltak olyan faszák, mellékelem Maresca véleményét saját magukról.
Összegezve, profi módon vezették a klubot Maresca rövid, de annál tartalmasabb, eredményesebb Leicester pályafutása során. Lássuk, hogyan akarták pótolni az űrt, amit itthagyott:
A Leicester City idén
Változott a színvonal is, de Steve Cooper kinevezése abszolút értékben előzetesen egy igazi faszság volt. Elég visszanézni a Nottingham 23/24-es játékstílusára. Semmiben nem kompatibilis a stílushoz, amit Maresca hagyott hátra.
Ha egy olcsó tippem lehet, a mesterterv az lehetett, hogy majd Cooper taktikája jó lesz a PL túléléshez, mindenki ellen is underdogként. Nincsenek magasan az elvárások, tudja mindenki, hogy ez egy ilyen év, ahol a bennmaradás volt a cél. Ilyen értelemben, amit Cooper hozott az asztalra, az egyáltalán nem vészes, de a játék képe nagyon nem tetszett a játékosoknak és a szurkolók egy részének. Meg tudom érteni, a játék egyáltalán nem volt hatékony (összeszámoltam: a 16 meccsből 10 volt, ahol 1 xG alatt termeltek), cserébe rossz volt nézni. És egyik játékoson se érződött, hogy itt majd felnő a PL szinthez.
A tulajnak eképp nem kellett sok, hogy egy dupla vagy semmi döntés után 5 hónappal később azt mondja, megbánta a duplázást. Úgyhogy hozott egy újabb dupla vagy semmi döntést.
Persze, mi sem logikusabb, üdvözlégy RvN
Kinevezi Ruud Van Nistelrooyt, aki amúgy egy totális futballt szerető férfi, kedveli a 4-3-3-as alapfelállást és vele adja magát, hogy a csapat visszatérjen a korábbi gyökerekhez.
Nem tudom megmagyarázni, ehhez mérten miért szenved a csapat, miért szívtak ki 0-3-ra a Wolves ellen hazai pályán. Bőven nem telt el 6 hónap, hogy kielemezzük RvN hagyatékát. Egyelőre nem nézni ki jól, igazából védekezésben még szarabb, mint eddig volt.
Egy ilyen csapat ellen nyerni kéne, hamár egy Liverpool blogon vagyunk, van egy meccstervem, amit megosztanék veletek.
Meccsterv:
A Liverpoolról beszéltem már eleget. Szerintem fantasztikus. Az a legszebb, hogy nagyon sokféleképpen tudunk nyerni. Valahol meg kell állni, le kell ülni 1 góllal a seggünkre és védekezni. Megcsináljuk.
De ha kell, tudunk lőni egy hatodikat a csirkék ellen, mert lőttek egy 3. gólt és már csak kettős az előny. Véghezviszünk bármit, ami a győzelemhez szükséges, ezért vagyunk mi legelöl. Úgyhogy, a jelenlegi meccstervem, a Leicester elleni titkos összetevő:
Semmi. Nincsen titkos összetevő. Csak mi vagyunk.
És az eddig felvázoltak alapján ennek elégnek kell lennie. Vissza kettő, padló, és hajtson minket a mostani sebességmámor.
További boldog karácsonyi ünnepeket kívánok a Fonat olvasóknak.
