Félig üres
Ddodi beharangos kötelező szóviccére kapcsolódva; a 17. perc után kinézett egy Nothing-ham. A második félidő kezdete után gyanús volt, hogy lesz itt Full-Ham. Végül egy Semi-Ham lett belőle. A végén kimaradó tűzijáték miatt inkább félig üresen.
Andy Robertson a Liverpool történetének egyik legjobb igazolása. Ár-érték arányban még világviszonylatban is kiemelkedő üzlet volt 8 millió fontért elhozni a Hullból. Bl-t, bajnokságot nyertünk vele, az őrülten szaladgálós Klopp foci egyik kulcsfigurája volt. Egyetlen védő osztott ki több gólpasszt nála a PL-ben, de szerencsére ő is pont nálunk játszik. Fáradhatatlan küzdő, a csapat mókamestere, és szerencsére az utóbbi években az időszakos teljesen felesleges tuskóságait (pályáról kilökés, Messi tarkó maflás) is többnyire levetkőzte. Viszont, ha jó emlékekkel szeretnénk elválni tőle, és ő sem szeretné teljesen lerombolni a szobrát záros határidőn belül távoznia kell minimum a kezdőcsapatból, de talán inkább a klubból is. Salahnál meg Virgilnél valószínűleg kulcsszerepe van a szerződéses mizériában a félelemnek, hogy korukat figyelembe véve valószínűsíthető valamiféle visszaesés a következő években. Robertsonnál viszont nincs mitől félni, mert ez a visszaesés már itt van.
És most nem azért, mert a 17.percben azon mélázva, hogy a karácsonyi bulin milyen jó segge volt annak a csillogó ruhás csajnak egyszer csak észrevette, hogy egy focimeccsen van, majd ettől ijedtében felrúgta az első arra járó embert. Ez csak egy kis dekoncentráció majd egy rossz döntés. A probléma az, hogy mostanában ezekből meccsenként minimum egyet hoz, miközben eleve „jobb híján” megoldásként játszik ő balhátvédet. Szemmel láthatólag nem ízlik neki a Slot-rendszer. Támadásban egyébként inkább balszerencséje van, mert a többiek rontják el az asszisztjait, de hátul a folyamatos megingásai nem fognak beleférni hosszú távon.
Eleve zaklatottan indult a meccs, több csúnya belépővel (lehetett volna akár piros náluk is, én szigorúnak éreztem volna ezekért) és egy rosszul levédekezett Fulham beadással, de a piros lapot követően az egész game-plan mehetett a kukába és egy teljesen új mérkőzés vette kezdetét.
Nem akarom ezt a fásultságot is a karácsonyi bulira, meg az ott fogyasztott szerekre fogni, sajnos már-már szokás szerint nem tudtunk az első félidőben érdemben változtatni a játékunkon, viszont szerencsére a Fulham se találta el többet a kapunkat a szünetig, így maradt a 0-1.
Aztán szerencsére már-már szokás szerint egy teljesen új Liverpool jött ki a második félidőre. Először azt hittem csak azért élvezem jobban, mert az első 45 percet végig szaggató VGA minőségű Direct One-os közvetítésről átváltottam a tv2play-es tökéletes HD-ra, de hamar kiderült, hogy a tartalom is más minőség. Nekik estünk, egyből jött az újabb Salah beadásból az újabb Gakpo-gól. Egy darabig ment tovább a henger, szép támadásokkal, szép Szoboszlai labdába érésekkel. Ha bárki a második félidőben kapcsolt oda, és nem vette észre a kis piroslapot az eredményjelző liverpooli oldalán, valószínűleg nem realizálta, hogy emberhátrányban játszunk. Néha nekem is emlékeztetni kellett magam.
A 60. perc tájékára kicsit alábbhagyott a lendület, de a dominanciánk megmaradt. Aztán egy újabb Fulham kontrából, egy nagyon furcsa mozdulat segítségével ismét hátrányba kerültünk, Slot pedig úgy döntött, hogy itt már akkor tényleg nem kell őrizni semmit, Nunez után jöhet be Harvey és Jota is. Bevallom őszintén nem tudom milyen felállásban fociztunk, de igazi anfieldi megőrülős végjáték kezdődött, még a végeredményt ismerve is irigykedem azokra, akik erre kijutottak.
Nunez belátta, hogy neki ez idén nem megy, és inkább egy szép labdát tett az elé, akinek, ha tud játszani, mindig megy.
Ó, te drága Diego! Fabio Aureliot nézve éreztem utoljára így magam! Bárcsak-bárcsak bele lehetne tenni az agyadat egy testbe, ami konstans megbízhatóan működik! Egy Milnerbe ültetett Jota PL gólkirály lenne.
Hogy mire volt 9 perc hosszabbítás azt nem tudom, de végül ez sem lett elég. Slotnak jár a respect hogy mert kockáztatni és nem elégedettünk meg az utolsó pillanatig sem a döntetlennel. Ahhoz képest, hogy 10-en voltunk egész jól tudtuk kontrollálni a félidőt, csak a kicsit agyatlan belépők, amik nem tetszettek (Diaz egy sárgával letámadásban csúszott úgy oda, hogy pár centi és 9-en leszünk)
Kicsit sajnálom, hogy nem mutattok meg az Ágyúsoknak, hogy szinte végig 10 emberrel játszva is lehet focimeccset nyerni, de elég közel jártunk hozzá. Mindenesetre itt a lehetőség, hogy megnyugodjon mindenki, aki már be nem érhető pontelőnyről vizionált pár hete. Egy hülye mozdulat, és a kvázi kötelező győzelemből hirtelen bravúros pontmentés lesz. Az Arsenal szerencsére ezt nem használta ki, a City és a Chelsea viszont holnap hazai pályán zárkózhatnak ránk.
Nekünk hétközben jön a Soton, remélhetőleg Chiesával és a gyerekekkel, ha már úgyis olyan jól elvolt az U21-esekkel. Ráadásul Slot is eltiltott lett, ha nem tud menni az első csapat edzője, szerintem nyugodtan hagyhatjuk pihenni a komplett első csapatot is. Jövő hétvégén pedig a másik fehér londoni gárda otthonában próbálhatunk újra három pontot szerezni.
