Londonból haza

Kavics röffenti a kiharangot erről a meh állapotról.

Nem értek a focihoz. Nagyon szeretem játszani, bizonyos minőség fölött és bizonyos meccsszám alatt nézni (repesve várom a 64 csapatos vb-ket, lehetőleg valamikor novemberben az Arab-félszigeten), de nem értek hozzá. Az ilyen ember persze ne írjon meccselemzést, és eskü én sem tenném, de pontosan megterveztem: Glen felhívása után kizártam a komoly rangadókat, az egyoldalú meccseket, amit úgyis rengeteg góllal nyerünk, és a mesterterv szerint a West Ham- meccs után egy szoros győzelemmel a tarsolyban éltetném a reményt és táplálnám a harci szellemet és bizakodást. Na ennyit a tervekről.

Ehelyett szombat éjjel van, és a meccs lefújása óta kizártam minden infot a csapattal kapcsolatban: nem tudom, min húzta fel magát Szalah a csere előtt, hogy mit nyilatkoztak, vagy hogy van-e új hír edzőfronton. Helyette olyan filmek pörögtek, amiket már láttam ezerszer, nem kell odafigyelni rájuk, megnyugtatóan ismerősök, megadják azt a biztonsági zónát, amit a Pool hetek óta nem hajlandó: pontosan tudom, mikor mi jön, és hogy jó vége lesz. Shrek 2, Vissza a jövőbe 2, Életrevalók, egyszerűen felfogni sem tudnék semmi új infot vagy sztorit. Azon kerreg az agyam (miközben feltakarítom a hűtőhöz vágott söröspohár maradékát), hogy mit gondolok a szezonunkról?

A meccs ugyanis önmagában nem érdemel sok szót. Persze, Taylor béna volt, de legalább nem vétett meccset eldöntő hibát, igen, rúgtunk két kapufát is és minden mutató és látvány szerint felborult a pálya, de lényegében nem változott sok az elmúlt meccsekhez képest. Elképesztően fos védekezéssel két gólt ajándékoztunk az ellenfélnek (Gakpo legalább közelebb volt Bowenhez, mint Trent szerdán Calvert- Lewinhoz, mi több, fel is ugrott (úúúúúúú), de Kwanza hibáján egy sokadligás utánpótlásmeccsen is felhúzná magát mindenki a csillagos égig és azon is túl (, nálam is akkor röpült a pohár), támadásban meg nem volt elég mázlink/ koncentrációnk ahhoz, hogy megnyerjük a meccset.

Nagyon szerettem, hogy szerintem sokkal jobb volt az intenzitás, sokkal jobban variáltunk támadásban, voltak átlövések, ütempasszok, beindulások a beadások mellett. Biztos voltam benne, hogy valahogy behúzzuk, és lehet reménykedni még, és ami még fontosabb, elkezdjük a saját hajunknál fogva kihúzni magunkat a gödörből, valamint ráfordulni egy szépülő búcsúra. De sajnos nem, a második félidő elején látott feltámadás a vezetés után visszaesett, és a londoniak ki is használták az egyetlen lehetőségüket. Megnyerhettük és meg is kellett volna nyernünk, de még nem nyertük vissza a kíméletlenséget. Ennek lehet oka a fáradtság, a sérülések miatti extra terhelés, a pszichés nyomás, de ezt már nem is a maradék három meccsre kell megoldani, hanem a következő szezonra. Minden filmnek megvárom a stáblistáját, sose megyek haza a lefújás előtt, a hátralévő meccseket is nézni fogom miközben szurkolok az Arse és a Shitty ellen, de bármi lesz a végeredmény, ilyen lelkiállapotban nem maradhat a csapat.

Van az a játék, hogy kivel beszélgetnél szívesen, bárkivel a világon. Hát én most Kloppal beszélgetnék szívesen (amúgy is, de most aztán pláne). Kíváncsi lennék a cseréire, az Everton ellen nagyon, de a tegnapiakra is (miért ilyen későn, Szoboszlait az utolsó percben minek), a meccstervére, a Szalah- afférra, de ami igazán érdekel, az az, hogy hogy érzi magát. Segít-e neki valaki abban, hogy az utolsó három meccs ne frusztrációról, hibáztatásról és haragról szóljon. Mitől érezné, hogy a minimális fémhalmozás ellenére is méltó a búcsú.

Ezért foglalkoztat a meccsnél jobban már az, hogy mit is gondoljak a szezonunkról. Klopp csinált egy világverő gépet, és amikor kiderült, hogy nem lehet már fenntartani, kicserélte a csatársort, utána pedig középpályát, miközben beépített egy rakat minőségi fiatalt, és előkészítette az utódjának a terepet. A szezon előtt, pláne amikor még foghíjas volt a középpálya, a Top4-et akartam. Ahogy elindultunk – de szigorúan a tizedik forduló után -, már mindent akartam. És akkor most hogy is érzem magam? Boldog vagyok, mert jövőre BL-ben játszunk és eséllyel mehetünk a bajnokságért is? Vagy csalódott az elszalasztott esély miatt? Amikor elindulsz a buliba, és tudod, hogy nem te vagy a legjobb srác, nincs is túl sok zséd, de aztán nagyon jól alakul, mert laza vagy, jókor és jókat poénkodsz, a tánc is megy és pont annyit iszol, amiből a legjobb formád jön ki, akkor hogy ébredsz másnap az egyik legjobb csaj mellett, aki azért nem A LEGJOBB csaj?

Piszok csalódott vagyok, mert csodás játékunk és eredményeink voltak, és mindent elbírtunk nagyon sokáig. Egyúttal boldog vagyok, hogy pénzügyileg, népszerűségben és szakmailag (vezetőség és játékoskeret) ott tart a klub, ahol: a közvetlen világelitben. És nem kell a Szőke Herceg, mert számomra a mocskos, bakafántos ogre az igazi.