BrightOFF
Kiharang a lá Ddodi.
Több problémám is akadt a meccs előtt. Egyrészt a másik csatornán a Flandria (kerékpár) ment, amit legalább annyira szeretek, mint a Liverpoolt, és hát a párhuzamos eseménykövetés nem az erősségem. Másrészt Kriccs után posztot írni olyan, mint amikor római jogból ültem ki felelni egy olyan kollegina után, aki még azt is tudta, hogy hívták Ticius kutyáját (403. oldal, kisbetűs rész nyilván, köszi).
Szóval hatalmas gratula Kriccsnek!
Na de forduljunk is rá a meccsre, aminek – kiindulva az utóbbi idők nem túl sikeres Brighton meccseiből – kissé gyomorgörccsel ültem neki.
Nem véletlenül, mert már a 2. percben sikerült benyalni a szokásos altató gólunkat. Klasszikus hátrálós védekezés, pittegő-pattógó labda, meg egy nagyon jól eltalált lövés, hát van ez így.
Aztán amikor nekünk is elkezdődött a meccs, Nunezt rángatták meg, ami nekünk nyilván nem tizi (Mudryké mitől volt több?), cserébe kb. 2 percre rá MacAllister pont ugyanúgy rántotta le a brightonit, na az szabálytalan volt. Nem is azzal van feltétlenül bajom, hogy nem kaptunk tizenegyest, hanem azzal, hogy ha az nem szabálytalan, akkor a mezőnyben a másik pont ugyanolyan miért az?! Mi több, ugyanő egy lepkefing kontakt után be is sárgult, láthatóan coote ismét ráment a ”legostobább fasz” oscar-jelölésre.
Díaz gólján kívül egyébként nekem a félidő kedvenc pillanata VVD ellenfél tizenhatosa előtti letámadása volt, magas védelmi vonal ugyebár.
A félidő második felére azért helyreállt a meccs képe, mi támadtunk, de szabálytalanok is csak mi voltunk, és a félidőig nem sikerült begyötörni a másodikat, pedig lehetőségünk adódott bőven. Sem Salah, sem Nunez nem tudott gólt rúgni, pedig utóbbinak volt egy egészen parádés megmozdulása, földön fekve, háttal a kapunak.
12 lefújt szabálytalansággal sikerült zárnunk a félidőt. Csak érzékeltetésként, a City ellen 6 db volt összesen, pedig az picit magasabb hőfokú meccs volt…
A második félidő elején Robbo legjobb barátja egy még egyértelműbb tizit nem fújt be, ezúttal Salah-nak, majd az egész meccs egyetlen értékelhető megmozdulásaként elkezdett labdaszedőt játszani, talán végre megtalálta a neki fekvő hivatást.
Egyébként a meccs nagy részében az volt az érzésem, hogy ez meglesz, mert annyival jobbak vagyunk, hogy kizárt, hogy nem jön a második. A Brightonnak túl sok köze nem volt a meccs második feléhez, nekünk meg futószalagon jöttek a helyzetek, úgyhogy csak idő kérdése volt, hogy mikor döntjük el.
Végül az amúgy nem túl jól játszó Salah talált be, de emeljük ki MacAllister gólpasszát és Szoboszlai centerezését is, mindkettő szép megmozdulás volt, kellett már ez a gól neki is meg ma főleg a csapatnak is.
A végén még volt némi izgalom, bár nekem kelleheri szinten maradt a pulzusom, valamiért nem éreztem azt, hogy itt baj lehet. Összességében jól hoztuk le a második félidőt, nem sok teret és esélyt hagytunk a Brightonnak. Őszintén szólva, én picit többet vártam tőlük, de lehet, hogy csak mi tudtuk ennyire rájuk erőltetni az akaratunkat, a 30-9-es lövésarány azért beszédes.
Ahhoz képest, hogy válogatott szünet volt, én nem éreztem a csapaton a kihagyást és a fásultságot, és egy amúgy nagyon jó Brightont tudtunk megverni úgy, hogy volt némi szembeszél az Anfielden.
Visszakanyarodva az elmúlt egy hét posztjaihoz, nekem De Zerbi tűnik a legszimpatikusabbnak, és ebben csak megerősítettek a téma írásai is, úgyhogy izgatottan várom a jövő évet. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ha az idénre transition évet vártunk, akkor jövőre hatványozottan az lesz, ahol könnyen lehet, hogy egy teljesen új Liverpoolt fogunk megismerni, annak minden jó és rossz velejárójával együtt. De az élet már csak ilyen.
Folytatás csütörtökön (!) este 20:30-kor a Sheffield ellen az Anfielden.
