Az elengedett kupa…

sANYNWA jelentkezik kiharanggal.

A körülményekhez képest egész pofás kis délutánra lehetett számítani a manchesteri legelőn, hogy jól szórakozzunk és lezárjuk a hétvégét. A kezdőcsapatunk reménykedésre adhatott okot, azt gondolom a legjobb 11-gyel álltunk fel, amit ki tudott Klopp állítani. A visszatérőknek hétköznap fontos játékpercek a kerültek a lábaikba, mindenki a saját állapota szerint tudott játszani – vagy épp a pályán pihenni. Tartalékolni nem kellett sehova, ez volt az utolsó meccsünk a válogatott szünet előtt. 

Ennek ellenére már a negyedik percben egy veszélyes Rashford lövés volt, amit az a Kelleher magabiztosan védett, aki az elmúlt hetekben már majdhogynem elfeledtette velünk, hogy a világ legjobb kapusát helyettesíti hosszú hetek óta. Két percre rá mi is megvillantottuk, hogy halloo, itt vagyunk a meccsen mi is, Dominiknak volt egy bal lábas lövése, de jóval veszélytelenebb volt, mint Rashford próbálkozása. Nem úgy, mint Salah lövése, aki valami teljesen érthetetlen módon baloldalon tűnt fel és Nunez pontos ívelését kapásból lőtte el, ami centikkel ment el a kapufa előtt. Egészen parádés megmozdulás volt. Mire ezt leírtam, újabb Kelleher bravúr jött, aminek a kipattanóját azt a világi vak McTominay lőtte be, aki még csak azt sem értem, hogyan lehet profi futballista. Persze mindent elárul erről a csapatról, hogy ő a legeredményesebb játékosuk.

A gólnál azért elő lehet venni elég keményen szeretett Gomezünket, aki teljesen vakon volt a helyezkedésben, még csak gondolatszinten se lehet tudni, hogy mit szeretett volna. Kicsit meg is fogta a csapatot a gól, de így is majdnem sikerült Robertson által kiegyenlíteni, de próbálkozása 9 méterről felé ment. Ha ez Nunez lett volna, már woodoo babáját szurkálták volna sokan.

A 18. percben majdnem jött az amit már mindenki vár, Gomez lőtt kapura, de pont úgy, mint ahogy az előző 214.627 próbálkozásából felnőtt karrierje során, ebből sem lett gól. De mi várjuk türelmesen, mikor jön el az a perc. Akkor mi itt leszünk!

A védekezést meglepően magasan kezdte a Unitedet, nem húzódtak vissza, hanem magasan 5 olykor 6 játékossal is letámadtak, ami számomra meglepő volt még akkor is, ha nagy bajt nem tudtak okozni ezzel a letámadással a meccs első negyedében, mindenesetre furcsa volt látni, hogy a vezető góljuk után sem visszahúzódtak teljesen, hanem folytatták a magas letámadást. Mondjuk ennek a letámadásnak az volt a hozománya, hogy a középpályára mikor eljuttattuk a labdát, óriási lyuk tátongott és a középpályásaink akár 30-40 métert is cipelhették a labdát. 

A harmincadik percben ismét Szoboszlainak volt egy kaput eltaláló lövése, de a labda túl magasra pattant és nem találta el igazán jól, így Onana magabiztosan fogta.

A harmincötödik percben, McTominay majdnem duplázott, majd egyből Kelleher bravúrja után már Díaz egyenlíthetett volna ki fél perccel később.

Majd a 37. percben jött Endo labdaszerzése és egyenlítő gólja amit sajnos a VAR elvett, mert Salah belógott, de ebből lehetett építkezni.

A 44. percben Quansah Matipozott egyet és vert egy 30 méteres solot, amire senki sem számított, majd bepasszolta Darwinnak, ő visszakészítette Mac Allisternek aki köszönte szépen és bebaszta a rövidre. Nem hittem volna, hogy ezt leírom még tavaly, de Nuneznek van esze ehhez a játékhoz.

A 4 perces hosszabbításban addig ütöttük a vasat amíg meleg és Salah góljával már vezetést is megszereztük. Hihetetlen, hogy a munak lőtte a legtöbb gólt, már emiatt is legenda lehetne. Ahogy Gomezt elővettem a kapott gólunknál, úgy a második szerzett gólnál dicsérni kell, ahogy labdát szerzett a jobb oldalon. Bruno valószínűleg még azóta is sír, ami neki könnyek, nekem örömkönnyek.

A második félidő úgy kezdődött, ahogy az elsőnek vége lett, két lövésünk volt az első három percben, egy Nunez próbálkozás ami kis szerencsével Onanáról bepattanhatott volna, majd egy Szoboszlai blokkolt lövést könyvelhetünk el. Az első lövésnél Nunez úgy verte meg Varanet, mint amikor a nyolcadikos fiú lemegy az ötödikesek tesiórájára, de Dominik lövését ő blokkolta szépen.

A második félidő első tíz perce esztelen rohanásra emlékeztetett, már nem csak a Unitednek nem volt középpályája, hanem nekünk sem sok. Általában ebből mi szoktunk jól kijönni. 

Az 58. percben két dolgot láttam, amit a legkevésbé sem akartam. Dominik a földön fájós lábbal, míg Fernandes nevet. Egyszerűen nem tudom nektek leírni azt, hogy mennyire gyűlölöm ezt az embert. Mármint Brunot. Roy Keane hozzáképest öribarim lehetett volna. De szerencsére nem lett nagy baj, Dominik tudta folytatni a játékot. 

A második félidő első huszonöt percében konkrétan köze nem volt a meccshez a munak. Mindig elképedek amikor látom őket játszani, hogy amikor gyerek voltam mennyire veszélyes csapat volt és hogy milyen méltatlan az, ami történik velük az utóbbi években. Nem mondom, hogy szomorú vagyok miatta, sőt tetszik ez, csak érthetetlen számomra, hogy azokkal a lehetőségekkel amikkel rendelkeznek ezt a fost teszik le az asztalra. 

Salah visszatérésével azok a bokapasszok az utolsó harmadban is visszatértek, amiket hihetetlen érzékkel tud kiosztani. Sajnos ezen a meccsen ebből sokat nem kamatoztattunk még, az utolsó passzok rendre hibáztak, de a szezon hátralévő részére mire újra meccsfit lesz az egyiptomi ezekből bőven profitálhatunk. 

A 79.percben volt egy 5 a 2-ben lévő támadásunk, amit valószínűleg U8-ban már jobban leoktatnak, mint ahogy megoldottuk, pedig ezzel eldönthettük volna a párharcot.

A következő majd 10 perc olyan szinten unalmas volt, hogy ha akartam volna se tudtam volna róla mit írni, majd jött Antony aki a szezonban elsőnek talál kaput, persze hogy gólt lő belőle. Így jobban felértékelődik az az 5v2-es szituáció, amit elbohóckodtunk.

A 89. percben Elliottnak volt egy lecsúszott lövése, ami így lett veszélyes, de a kapufáról kifelé pattant, így a 4 perces hosszabbítást lejárta után, (amiben borzalmas perceket kellett átélnünk, a 94. percben Rashford dönthette volna el a párharcot) jöhetett a 2×15 perces hosszabbítás. Elképesztően frusztráló érzés azok után, hogy a mi kezünkben volt a meccs. 

A hosszabbítás egy Antony lövéssel kezdődött. Persze, hogy könnyebb szituációból se találta el a kaput. Az ötödik percben egy Mac Allister fejest könyvelhettünk el, aminél igazából nálam csak ő lepődött meg jobban, hogy sor került. A 10. percben Lindelöfnek volt egy jó lövése, de az oldalhálóban landolt a lövése. A második elsőfélidő végén Elliott megpattanó lövésével sikerült újra előnybe kerülni. Itt meg kell jegyeznem, hogy bár sokatok szokta kritizálni Elliottot, nekem az egyik kedvencem a kölyök, egyszerűen imádom, hogy mennyire szívét lelkét kiteszi a csapatért. Ezer szállal kötődik a Liverpoolhoz, az ilyen srácokat nem szabad elengedni, ráadásul rotálásban is egészen hasznos.

A 111. percben megint csak Kellehernek kellett védenie, de ez a közelről jött lövés nem okozott nagy erőfeszítést. A 112. percben gőzöm sincs, Nunez miért kezdett el szervezni a középpályánk közepén, de az lett a vége, hogy eladta a labdát amit McTominay köszönt szépen és szépen tálalt Rashford elé, aki úgy volt vele, hogy a negyedik ziccerével már eltalálja a kaput és Kelleher már tehetetlen volt.

A 117. percben aztán MekkTamás majdnem el is döntötte a párharcot, éppen hogy mellé ment a közelről jövő próbálkozása. De ami késik, az nem múlik sajnos. Már megye kettőben is azt tanítják támadószögletnél elsőnek, hogy aki a kipattanónál áll, az gondolkodás nélkül rúgja a kapu felé. Az se baj, ha nem talál kaput, de kontra ne legyen belőle. Na itt Endo és Harvey ezt nem oldotta meg és úgy rohant át a pályán Garnacho és Diallo (ki más lőne megint gólt nekünk, mint egy olyan ember, akinek játékpercei is alig voltak), hogy „öröm” volt nézni.

Ha egy pozitívumot kell kiemelni erről a meccsről, az az, hogy így Erik barátunk tovább maradhat a United kispadján.

A hosszabbításra eléggé elfáradt a csapat, gondolom nem atomfizika kitalálni, hogy miért lehetett frissebb a mu. Már a csapat nagyrésze a seggén vette a levegőt, itt már nem csak fizikálisan, de mentálisan is nagyon elfáradt a csapat. A válogatott bohóckodás pont jókor jön, reméljük minél kevesebbet fog játszani mindenki. 

Összességében azt gondolom, hogy megérdemelték a továbbjutást, sajnos nem voltunk elég fittek, sőt talán túl kényelmesek is a rendes játékidő végére, ezért jöhetett az egyenlítés.

Fel a fejjel, legalább sikerült elengedni egy kupát, hogy többet pihenessünk a PL és EL meccsek között. 🙂