40 éve erre vártunk…

A Fergie time-os győzelmünk megéneklésénak mai felelőse sANYNWA!

Több szempontból is nagyon izgatottan vártam a mai mérkőzést – azon kívül persze, hogy elsőnek írok nektek – miután megláttam a Nottingham elleni keretet. Vajon Dominik ha játszik, tud hasonló teljesítménnyel előrukkolni, mint az odavágón? (Két gólpassz és kiváló játék.) Vajon úgy fogunk belemenni a Manchester City elleni rangadóba, hogy a tabella tetején várjuk őket az Anfielden? Vajon megsérül ma valaki a rangadó előtti mérkőzésen? Vajon melyik napközis fog ma ámulatba ejteni minket? De ami a legizgatottabbá tett: így, hogy Gomez hatosban kezd, meglesz a hőn áhított gólja, amit már egyre jobban várunk mi, szurkolók?

A kezdőcsapatot nézve nem feltétlen voltam megelégedve, azt gondolom a támadóhármas, de leginkább Diaz és Elliott elképesztően túl van hajtva. Valószínűleg egy kicsit túlromantizálom a dolgot, de örültem volna egy Danns kezdésnek, még akkor is, ha tudom jól, a fiatalokkal nagyon óvatosan kell bánni, a túlzott megterhelés rövid időn belül veszélyes lehet.

Az leső tíz perc elég csendesen pergett le, nem igazán történt semmi, viszont az látszott elsőre is, hogy tanul a Forest a Soton legutóbbi hibájából és eszük ágában sem volt kihozni a labdát hátulról, leginkább az indítások és az előre ívelt labdákban bíztak. Nem kezdték el hátulról felépíteni a játékot és felvállalni azt a kockázatot, hogy a mostanság elég jól működő presszingünket megízleljék.

Az első negyedóra környékén jött egy Origi lövés, ahol Márkus Ádám úgy kiabálta a nevét, hogy egyből visszarepültem 2019-es Barcelona elleni meccsre és kezdtem felspanolni magam, de aztán gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ez most nem túl jó nekünk.

A mérkőzés negyedéhez érve kellett némi elszántság, hogy ne menjek le a lépcsőház elé és nézzem ahogy nő a fű, hogy egy kis izgalom is kerüljön a délutánomba, de egy szempillantás alatt kitágult a pupillám, mikor Elanga egy az egyben vitte Kelleherre, de az ír nagy bravúrral védte az egyébként lesről induló svéd (wtf erre rá kellett keresnem) próbálkozását. Kelleher meccsben tartott minket, mint oly sokszor az elmúlt hetekben. Azt gondolom a világ egyik legjobb, ha nem a legjobb cserekapusa a miénk. Bőven megérdemelné azt, hogy elsőszámú kapus legyen valahol, mindenesetre nagyon örülhetünk, hogy itt van nekünk.

Az első félidő felénél kezdtük a meddő labdatartogatást helyzetekre is váltani, voltak lövései Clarknak és Díaznak is, de komolyabb probléma nem alakult ki a hazaiak kapujánál. Sajnos ezután a jó öt perc után megint csak elkezdtünk sok pontatlansággal játszani és frusztráló volt azt látni, hogy a középpályáról annyi kreativitás sem jött, mintha 3 Milner játszott volna. Szerencsére később Alexis is megunta ezt és a második félidőre a mélyebben védekező Forest ellen jobban tudta szervezni a játékot. Összesen 6 kulcspasszal és egy gólpasszal a meccs embere címet is magáénak tudhatja.

Az első félidőnél izgalmasabbra sikeredett a szünet, mert azon gondolkodtam, ahogy az ölemből letettem a laptopomat és felkeltem nyújtózni egyet, hogy hova tűnik az ölem miután felállok. Sajnos a megoldásra nem jöttem rá, ellenben már kezdődött is a második félidő.

Miután a félidőben nem volt csere, sok különbségre nem számítottam az addig látottakhoz képest, mégis mintha kicsit felpörögtünk volna a második félidőre. Mi egy kicsit feljebb toltuk a védekezést, sőt sokszor Konate az ellenfél tizenhatosa körül sertepertélt. A meccs nagy részében csak Virgil volt 35 méteren kívül a Forest kapujától, mivel a Nottingham 4-4-2-es masszív védekezése is mintha hátrébb húzódott volna.

A hatvanadik percben beállt Nunez és Endo, így Gomez visszakerült balhátvédnek és nem kellett azt a kilátástalanságot nézni, ami a középpályán jellemezte a játékát. Nuneznél pedig rögtön látszódott is, hogy miért szeretjük őt annyira. Még be sem kocogott a helyére, már egy kis káoszt teremtett a nottinghami kapunál, majd pár perccel később már egy lövése is volt, ami elkerülte a kaput. Darwin beállásával sokkal jobb lett a presszingünk és fluidabb is lett a támadósor, ide beszúrnám azt is, hogy Díaznak mennyivel jobban áll az, ha Salah nincs a pályán (nyilván nem a személye miatt, hanem a szerepköre miatt) így sokkal szabadabban játszik. Amikor nem a bal oldalon tartja a szélességet akkor sokszor behúzódik középre, de rengetegszer feltűnik akár a jobb oldali félterületben is.

A Nottingham támadójátéka kissé felélénkült azzal, hogy beállt Awoniyi, több veszélyes kontrát is vezettek, amiket szerencsére megúsztunk.

A 75.percben Dominik is megérkezett Elliott helyére, akit estére már lehet lélegezetőgépre kellene kötni, mert ahhoz is fáradt már szerencsétlen, hogy levegőt vegyen. Az utolsó negyedórában mi szereztük a legtöbb gólt, ebben lehetett csak reménykedni, mert a játékunk nem feltétlenül azt mutatta, hogy bedarálnánk ma ezt a Forestet.

Az utolsó tízpercre beállt Danns is, aki egy kicsit túlpörögve szállt be és le is tarolta az ellenfél kapusát, ami csak arra volt jó, hogy álljon a játék és peregjenek a fontos másodpercek.

A 95. percben majdnem sikerült megszerezni a győztes gólt, egy szerencsésen megpattanó szöglet után, de ha ezt a meccset jövőhétig játszottuk volna, se lövünk gólt – írtam ezt le Sels bravúrja után, de az élet engem is megviccelt szerencsére.

Jött Nunez és egy egészen gyönyörű fejessel megszerezte a három pontot nekünk. Darwin bólintása 98:35-nél haladt át a gólvonalon, így mióta az opta méri (2006-2007-es szezon) azóta ez a legkésőbbi Premier Leagueben szerzett gólunk. Nem lehet nem imádni ezt az embert Liverpool szurkolóként. 38 meccsen 25 kanadai pontnál tart idén, csak Salah előzi meg őt a keretből. Szezon előtt egy kommentben jeleztem, ha valahogy eléri a 40 gól+asszisztot, nagyon elégedett leszek vele. Nos, ha esetleg ez nem is lesz meg, bár minden esély meglehet rá, akkor is piszkosul sokat fejlődött erre az évre minden tekintetben (na jó talán az angolja nem).

Nem szeretem, mikor azt olvasom, hogy mentality monsterek vagyunk azért, mert a meccs végén behúzzuk a győzelmeket. Szó se róla, legtöbbször tényleg a csapat mentalitása miatt lehet ez és akkor jogos is ez a jelző, de mint ma is igazából nem az ellenfelet őröltük fel, hanem szimplán szerencsénk volt, hogy a végén sikerült gólt szerezni. Ha sorban jöttek volna a helyzetek, lehetőségek akkor érezhetnénk azt, hogy itt nem lehetett kérdés abban hogy mi fogunk nyerni, de ebben a meccsben ez nem volt benne. Viszont kellenek ezek a meccsek is ahhoz, hogy versenyben maradjunk a bajnoki címért.

A poszt elején magamnak feltett kérdésekre is megkaptuk a válaszokat. Dominik játszott, messzemenő következtetéseket ebből a 25 percből nem lehet levonni, kellenek a játékpercek neki, hogy újra játékba lendüljön. A Manchester City és az Arsenal meccstől függetlenül is mindenképpen a tabella tetején fogunk ücsörögni, amikor jön a címvédő az Anfieldre, de még holnap és holnapután reménykedhetünk riválisaink bukásában, még ha nem is látunk ezekre nagy esélyt. Szerencsére úgy tűnik elsőre, hogy sérülés nélkül megúsztuk, így a már visszatért és visszatérőben lévő játékosokkal kiegészülve nagyobb esélyünk lehet majd a City ellen. Clark kezdőként jól mozgott, bár a fizikális foresti játékosokkal sokszor meggyűlt a baja. Bradley kicsit visszafogottabb szerepkörben volt ma, de ma is bizonyította, hogy ha Trent nincs, akkor se kell kétségbeesni. Danns, mint ahogy fentebb is említettem kicsit túlpörögve szállt be, de egészen jól mozgott, bízom benne hogy idén még látjuk sokat játszani. Az utolsó kérdésemre a válasz pedig…nem, ma sem szerzett gólt Joe. De nem adjuk fel, idén összejön a Goomey-gól!

Legközelebb csütörtökön 18:45-kor Prágában lesz jelenésünk az Európa-ligában.