Thrash metál a kisszínpadon

Eme beharang jeskojozsef kommentelőnk/olvasónk tollából született, az utolsó Klopp tavaszra meghirdetett „Fonatra írok” dömpingben.

Ha szívesen írnál te is, kukac Glen a kommentmezőben.

A vasárnapi eufória után sok idő nincs az örömködésre, szerdán már a másik kupában jön a következő meccs, amivel kapcsolatban elég vegyes érzései vannak az egyszeri szurkolónak. Kicsit olyan, mint amikor egy kezdő rockzenekarnak váratlanul a turné közben lesz gigaslágere. A turné indulása előtt ezt nem várta senki, így korábban még délután háromra sikerült csak koncertet lekötni egy egykor nagyhírű, mára kissé megkopott renoméjú fesztiválon. Plusz a buli két nappal a fontosabb fellépés után van, mindenki másnapos, a dobost kidobta a csaja, az énekes meg visszaesett a drogproblémáiba. A turné ráadásul most kapcsol csak magasabb fokozatra, a srácok meg még nem tartanak ott, hogy rutinból nyomják a showt. Vagy meghalnak a színpadon, vagy jobb, ha meg se tartjuk a koncertet. Szóval ilyen állapotban ki kellene menni délután háromkor a tűző napra, a kisszínpadra, és elővezetni valami vállalható pörformanszt, amibe lehetőség szerint senki nem döglik bele. 

Ha maradunk a zenés analógiánál, egyelőre a játékunk inkább thrash metál, amiben megvan a sebesség meg az aggresszió, iszonyat szórakoztató, de még nemigen van belőle energiatakarékos verzió, márpedig nagyon durva menetben vagyunk. A válogatott szünetig 3 naponta meccs van, közte egy rettenetesen fontos rangadóval a City ellen. Alapból ez a kupameccs egy jó alkalom lenne, hogy pár kevesebbet használt játékos lehetőséget kapjon, viszont a sok sérülés miatt számos poszton nagyon beszűkültek az opciók, nagyjából az kerül pályára, aki egészséges, még akkor is, ha a döntőben játszók közül sokan csak kölyökpezsgővel ünnepelhettek tegnap este.

Az ellenfélről: a Southamptonról mondaná a fociközhely, hogy „egykor szebb napokat látott” klub, bár országos kupájuk csak kettő van és első osztályú bajnokságot sosem nyertek. Az elmúlt tíz év viszont kifejezetten jól sikerült nekik, végig stabil első osztályú tagsággal, sőt még a nemzetközi porondra is kiléphettek, Pochettino, Ronald Koeman is dolgozott náluk edzőként és egész komoly játékosok fordultak meg ott. Ráadásul egyfajta keltetőnek is számít a mi szempontunkból: a közelmúltban Mané, VVD, Lallana, Clyne, Ricky Lambert, Lovren, még régebben Peter Crouch is a Szentektől jött hozzánk (Danny Ingset meg többször is oda adtuk kölcsön).

A tavalyi szezon aztán lezárta ezt a korszakot, tökutolsóként zuhantak ki a PL-ből. A visszajutás nem reménytelen, de az elmúlt öt meccsükből hárman zakóztak, vasárnap az alsóházi Millwalltól kaptak ki idegenben. A Championship szintjén erős keretük van, nagyjából 200 milliós értékben, pedig elég komoly távozóik voltak a nyáron: Ward-Prowse a West Hambe ment, Livramento a Newcastle-be, a Lavia sztorit meg nem ecsetelném. A másik oldalon kölcsönvettek egy adag fiatalt a Manchester Citytől, a Bournemouth-tól, a Newcastle-től, a a Swansea-től és a West Hamtől is. Legjobb góllövöjük egy Adam Armstrong nevű csóka, aki a Premier Leauge-ben eléggé könnyűnek találtatott, de 27 éves korára tök korrekt másodosztályú pályafutás áll mögötte (212 meccs/72 gól/31 assziszt). A felállásuk 4-3-3, vagy 4-4-2, szerintem egyik se rossz ellenfélként nekünk.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy bármelyik meccsüket is árgus szemmel figyeltem volna, de alapból nem tűnik megoldhatatlan feladatnak a legyőzésük. Egész sok gólt lőnek, majdnem meccsenként kettőt, de ehhez képest sokat is nyelnek, az is bőven egy fölött van. Nyilván számukra az a nagy kérdés, hogy mennyire tudnak egy zártabb taktikára váltani, mivel a másodosztályban azért többnyire náluk gyengébb csapatokkal játszanak és eddig az FA kupában sem kaptak erős ellenfelet.

Akárhogy nézzük nekünk azért innen normál esetben tovább kéne menni, csakhogy nagyon nem normál eset van. Én azt nagyon nem bánnám, ha a Luton ellen, meg a kupadöntőn lehetőséget kapott srácok kezdőként pályára kerülnének, az agyonjátszatott játékosok közül VVD, Diaz, Macca meg a kispadra sem kerülnének, az esetleges visszatérőknél meg a lehető legkisebb kockázatot vállalnánk be. Kiesés esetén sem feltétlen dőlne a klub háza táján a kardjába senki.  Inkább most legyen hakniszagú a koncert, hamis hangokkal, mint majd a nagyszínpadon, főműsoridőben.