Elkeveredett Bradley Cooperes kanalak

Káprázott a gyulladt szemgolyóm, amit a pályára rajzoltunk az első perctől. Lady Gaga orra voltunk a szellőben bolondozó dallamok hátán. Lalala! Labda nélkül 4231, amit Jota fent sokkal, mondom: sokkal jobban vezényelt mint Darwin. Labdával: atyaég szintű fluiditás. A 2-4-xy build up szinte mindig megvolt, de a CB-ken és a mostanra teljesen fixen 6-ossá avanzsált MCA-n kívül teljes kevergetéssel. Bradley-t kegyetlenül beküldte a stáb a Trent szerepkörbe, még úgy is, hogy szegényem egy magas egyeneset előre nem tud rúgni a labdába. Félre ne érts: körömpasszokat annál inkább, főleg mikor Nyunyókát lehet ugratgatni – erről majd később. Védekezésbeli teljesítménye bőven TAA feletti, de hát a sakkvilágbajnokot nem is azért hódoljuk.

Na de az igazi szépség még ettől feljebb kezdődött. Ha Bradley TAA, akkor Elliott a jobbon Salah. De néha az új Milner Jones jött mca mellé hatosba (sokszor), amikor viszont Bradley-ke spurizott jobb szélre, amivel Elliott már támadó 8-as imádott szerepkörében lubickolt, illetve faszt lubickolt, rendkívül gyenge volt ott. Szőke bonygyor ráadásul nem egy, nem kétszer jött át a kamerák elé bal szélre, pattintva befelé Díazt, aki meg integette Jotát a jobb féltérbe, aki meg így már Grav-val és Bradley-vel cicázgatott jobb oldalon hármasban. Követni képtelenség, imádni képesség. Az egyetlen lehetséges szcenárió az lehetett, hogy kiadták Krawietznek a matchplan-t, ő rárakott két kockacukrot az abszinttel teli teáskanalára, alágyújtott, fogyasztott, és rajzolt. Imádom.

Ennek biztos outputja volt, hogy majd egy-két idióta elreccsenésből nyelünk gólt, amiben a megye2-es Vass II Tibor tökéletes partner volt a fulhami neymaroknak. Sajnos ez így 0-1-nél rendesen kedvét szegte a csapatnak, amiből olyan intenzitás csökkenés jött, hogy a fent felrajzolt mozgások egy nyugdíjas lovaspóló versenyre kezdtek emlékeztetni, ahol a labda nélküli legel vagy kockacukrot eszik Kraw zsebéből.

A 0.25 körüli xG jól reprezentálja ezt, ugyanakkor kapó oldalon is hasonló magasságokban tartottuk az ellent, akik mostanában 5 gólt szórnak meccsenként. Double pivot és Bradley magic, azon kívül mindenki éhezte Klopp üvöltő szavait a félidőben.

Második félidőre Klopp is hörpintett a zöldségből, megnyomattuk Gomezt 6-osban, mert miért ne? Olyan zseniális volt egyébként ez a húzás is, mint Van Gogh bármely nem fülvágós festménye. Aztán az esti kólával öblítve végre megjött a meccsnyerő ötlet is: küldjünk már be valakit, aki tud úgynevezett meg-indulni is. Nyunyóval sokkal jobbak lettünk. A fulham tolta kegyetlenül a 442 buszos változatát, de innentől már megvolt a sakk.

Lesz-e matt két hét múlva? A tökömet sem érdekli. Rákerestem a díjazásra a thai energiaital kupának – ugyanezt megtettem olyan 7-8 éve – és igen, igen, még mindig 100 ezer fontot kap a győztes. Infláció, hah, faszt, a cukros lötty is ugyanúgy 3 centen forog. 100 ezer font. Akkor az egy elitebb focista fizetése volt, ma meg Bradley-k ülnek érte az U20 padján.

Jut eszembe Bradley, a fiú! Egész meccsen azt draftoltam eme írásnak, hogy mennyire megemberesedett ez a skót fiú, akit csoda balbekként igazoltunk másfél éve. Az arca vékonyabb lett, de még meglepőbb, hogy mintha sokkal magasabb is lenne. Csak ráguglizok, hm, ez a csávó északír. What? Gyors squad bújás, skót sehol, mifasz, mikor megtaláltam a csodaskótot, hát azt Ramsay-nek hívják, és a Prestonba adtuk kölcsön. Aha! Azt hiszem róla sokat nem fogunk hallani, Bradley-ről annál többet. Talán. Bár fiam, előrefelé nagyot rúgni a labdába – még állj kicsit oda edzés végén Trentinohoz.

Amiről nem akarok többet hallani: a visszavágóról január közepén, a bírókiosztásról, és ennél unalmasabb game planről.