Liverpool – Sporstwashers 4:2

Mondjuk egy 14:1 reálisabb lett volna, de így se gyenge, vezetünk meg minden. Boldogat és újat!

A mindfulness hasznos dolog, a tudatos gyakorlása jobb életminőséget hoz. Részemről hetek óta abban vagyok, hogy egy projektált tél közepi szabadeséstől félek, amikor is Salah nélkül minden gólt császármetszeni fogunk, mentality monsters helyett a hamstring monster játszik és hullajtjuk a pontokat egészen addig, hogy megint csak a City meg még ki tudja ki seggének integetünk az utolsó hónapokban.

DE… ez odébb van (ha lesz), vezetjük a ligát (ez mostvan) és noha a meccsek nem a 19-20 körüli ásítozós dominanciát hozzák, többször élvezetes találkozókat dob ki a gép, amiket objektíven sikerrel is veszünk. Így alakult tegnap is, amikor a 2024-et megnyitó szakadó eső alatt szűk egy órán át gól nélküli céllövölde zajlott, hogy aztán átszakadjon a gát és jöjjön hat találat a végéig. 34-szer lőttünk kapura (haha), a végleges xG 7.21-0.58 lett (lol), mindebből jött ki egy két gólos győzelem. Lett volna ebben több is, főleg miután két full érdemtelen találatot adtunk oda a Newcastle-nek de annyi baj legyen, ne legyünk túl finnyásak akkor amikor január elsején este tisztán több ponttal vezetjük a ligát. Mindez még az októberi fejünknek is egy kellemesen furcsa jövőkép lett volna.

Persze nem minden fenékig tejfel, hogy is lehetne az amikor egy csalódást keltő szezon után Kloppék láthatóan azon vannak, hogy mindenhol is maximálisan helyt kell állni. Amikor félidőben ligát vezetünk, Mikiegérben elődöntőzünk, és még az EL csoportot is megnyertük – szabályerősítő kivételekkel mindvégig elsővonalas csapatokkal – akkor óhatatlanul igen kitettek leszünk a sérüléseknek. Az egyébként is szép hosszú Robbo, Matip, Bajcetic, Tsimikas, Thiago sérültlistához sajnos épp Szoboszlai csatlakozott a maga hamstringjével, melynek komolyságát jelen pillanatban nem ismerjük még. Reméljük, hogy a fél napnyi hallgatás inkább abba az irányba visz, hogy nem túl zúzda a dolog mert az már kijött volna. Annyiból sajnos várható volt, hogy a magyar kapitány egy millió percet játszott nyár óta, sanszos volt, hogy egyszer csak beletörik a stoplija ebbe a terhelésbe.

És akkor ott van, hogy nem csupán a sokszor megénekelt Salah Afrika kupa kiugró érkezik hamarosan, de az A csapatba magát szép csendben bejátszó Endo is lekoccol az Ázsia kupára. A mínusz két midfielder hirtelen elég feszessé teszi a pálya közepét, és míg elől darabra Salah nélkül is jól megvagyunk, az elmúlt két hónap során a Ligában riasztóan elmaradt non-Salah gólok aggodalomra adnak okot. Az eddiginél is bőven nagyobb reflektor lesz a következő egy hónapban Nunezen, Diazon és Gakpón, főképp nekik kell majd kibrusztolni azt, hogy ne szakadjanak be az eredmények (ugyanitt: Darwin szeretünk, de rúgjál már rendesen gólokat a kurva életbe).

Mindent összegezve ahogy Benyó az előző posztban írta is, jóval inkább arról van szó mostanában, hogy a rebuild projekt tart előrébb a vártnál, mintsem az, hogy valódi contenderként ostromoljuk a ligát. Ilyeténképpen fontos a csigavér, meglehet, hogy a félidős elsőség egy szép emlék lesz csupán, amint a szezon végén izzadás nélkül visszalépünk a Top 4-be, ami az évad eredendő célja volt. De a mindfulness szuper dolog, éljük meg múlton rágódás és jövőre vetített félszek nélkül a jelent, a 20 forduló alatti 45 pont pedig egy igen szép pillanatkép.