Sziapatreon
Szép év volt, sok beszélgetéssel, néhány extra írásos megjelenéssel, viszont tudni kell jól lezárni. Írunk arról egyet, hogy miért lőjük le a crowdfund bulit.
Tavaly nyáron fejünkbe vettük, hogy lépünk egyet a közösségi finanszírozás felé. Volt ilyenünk korábban is a könyvvel, ami viszont egy termékben és időben egyaránt véges sztori volt: lényegében azért zajlott csak a kontinuitásról szóló Patreonon, mert 2019-ben nem volt már elérhető az egyszeri termékeket megtoló Kickstarter és az Indiegogo Magyarországon. Kíváncsiak voltunk arra egy éve, hogyan tudjuk fejleszteni a Fonatot, ha kiépül egy folyamatos crowdfund körülötte.
Ha gólra játsszuk a közösségi finanszírozási sikert, akkor míg a Merseyball egy kiütéses győzelem volt otthon, ez pedig egy döntetlen idegenben.
A könyvbe még pont a covid előtt kezdtünk bele, majd a karanténvilág még nem teljesen idegörlő, csak kellemetlen első fele elvitte a hátán a publikációig. Bőven túl is teljesítette amit vártunk tőle, tudtunk is belőle a kimaxolt minőségű könyvön túli Fonatot is fejleszteni, új oldallal és arculattal. A fenti analógiával ezt tekintjük egy otthoni meccsnek, ami felett retrospektív jól összeálltak a csillagok – nem utolsósorban amiatt, mert mindenre is volt idő otthon ülve.
A második crowdfund afférunk jóval nehezebb körülmények közt született. A világ kinyílt/visszaállt, viszont épp beütött egy gazdasági válság energiaparával, inflációval és a társaival. A teendő ismét sok lett, tán több is mint előtte. A vállalt tartalmakba belevetettük magunkat, amik felemás eredményeket hoztak. A podcasteket szerettük, jót is mentek. Összehozni télen a merch-öt, rajztól szavazáson át a nyomásig, szintén kellemes volt. A longformok azonban légüres térbe mentek bele, aminek az okát leginkább a technológiában kell keresni. Utólag visszagondolva olyan fejlesztések kellettek volna az oldalra, aminek nem volt realitása. A megvalósítható, és így megvalósított szimpla felhős megoldás viszont azt eredményezte, hogy nem voltak, lehettek lényegi interakciók. A blogolási bonert márpedig pont ezzel lehet letörni.
Lépésenként kifogyott a szufla a rendszerből és az utóbbi időben csak nyári szabik között ugráló pár podcast adás tudott kijönni belőle. Láttuk, hogy lassan szivárognak is el a támogatók, ami érthető jelenség volt – még ha bízunk is abban, hogy összességében nem elégedetlenül tették. Világos volt, hogy innentől kezdve vagy emeljük a tétet további új egyedi tartalmakkal, vagy érdemes még időben elengedni az egészet. Utóbbit választottuk. Realizáltuk, hogy akkora hévvel kellene az új cuccoknak nekiugranunk, amire huszonévesen, az akkori magánéleti meg családi kapacitások mellett lenne svung, ennyi biológiai és Vörös Fonat évvel mögöttünk már nincs.
Egy dolgunk maradt csak. Megköszönni minden támogatónak az elmúlt egy évet, aki pénzben, pár jó szóval, vagy csak podi hallgatással mellettünk volt. A Patreont most augusztus végével megszüntetjük, a szeptember eleji charge után már nem lesz újabb a kártyákon. Annyiból jó érzésekkel zárjuk a Vörös Fonat crowdfundot, hogy megpróbáltuk, hozott egy támogatói kört, jó tartalmakat és pár szép emléket. A Fonat pedig folyik tovább a sok sok éven át megszokott mederben, az blogposztokkal – amik mindent hoznak, csak kevés interakciót nem :)
Itt hallgathatjátok meg az utolsó podcast adást, ami a témáját tekintve maradva az előző vonalnál minden, csak nem nyugalmas:
