Senkit nem érdeklő statisztikai adatok II., avagy hogyan lett a szezonunk olyan, amilyen?

Az I. részben megmutattam a MIÉRTet. Most lássuk a HOGYANt!

Nagyon hektikus idényen vagyunk túl. Ebben a szezonban egyetlen dolog volt nálunk konzisztens, mégpedig az inkonzisztencia. Ennek ragyogó példája, hogy a MU ellen gurított 7-es után kikaptunk az aktuális utolsó Bournemouth-tól.

De lássuk a konkrét számokat!

Valóban az aktuális utolsók elleni meccsek voltak idén az egyik kriptonitunk. 4 meccs, mind a 4 idegenben, 1 döntetlen, 3 vereség. A képet picit árnyalja, hogy az első ilyen alkalommal a MU volt az ellenfél. De ehhez a szégyenlistához nyugodtan hozzácsaphatjuk az év végén kieső Leeds elleni hazai vereséget.

Hazai pályán vállalható szezont hoztunk, nem sokkal maradtunk el a tavalyi teljesítménytől. 44 pont, 2,32-es PPG. 13 győzelem, 5 döntetlen, 1 vereség. Az igazi meglepetés akkor ér minket, ha megnézzük, hogy kik ellen hullajtottunk (nagyon fontos) pontokat otthon. Az 5 döntetlen: Arsenal, Brighton, Aston Villa, Crystal Palace, Chelsea. Ebből 2 vállalható, akár a végső helyezést, akár az elmúlt 20 év hagyományait vesszük figyelembe (az Arsenal egyértelmű, helyezés alapján a Brighton, tradíció alapján a Chelsea). Az idei anfieldi eredménysorunkkal a tavalyi hazai táblázaton 3-ikak lettünk volna, idén csak a 4. helyre volt elég, hiszen mindkét manchesteri csapat és az Arsenal is jobb volt hazai környezetben. Mondjuk csak egy parányi összehasonlítás kedvéért idén hazai pályán annyi pontot szereztünk, amennyit a bajnoki szezonunkban idegenben és eggyel többet, mint tavaly idegenben.

Az idei idegenbeli mérlegünk fos. Mégpedig annyira, hogy még csak össze sem tud állni szarrá. Nagyságrendileg feleannyi pontot szereztünk az Anfieldtől távol (23 – 1,21 PPG), mint tavaly (43 – 2,26 PPG), ráadásul még a vonatkozó gólkülönbségünk is negatív. Ilyen a rodgersi köd óta nem fordult elő a csapattal, illetve a Hodgsonnal terhelt szezon óta most szereztük a legkevesebb pontot vendégként. Brutális visszaesés! Még a Covid-os roncsderbi szezonban is 36 pontot hoztunk haza (1,89 PPG), igaz, abban az idényben 3-mal több pontot szereztünk idegenben, mint otthon. Rengeteg gólt kaptunk vendégként, szám szerint 29-et. Ennyit a hodgsonos szezonban kaptunk legutóbb. Még a Covid-os relatíve gyenge szezonunkat is messze alulmúltuk, 8 góllal, míg a többi kloppi szezonhoz képest inkább 10+ ez a különbség. 6 meccsen kaptunk legalább 3 gólt (1 döntetlen, 5 vereség), 2 meccsen 2-t (1 döntetlen, 1 vereség), 6 meccsen egyet (4 győzelem, 2 vereség), 5 meccsen pedig nem kaptunk gólt (2 győzelem, 3 döntetlen). 7 meccsen teljesen gólképtelenek voltunk (3 döntetlen, 4 vereség), 3 meccsen lőttünk egy gólt (3 vereség), 5 meccsen 2 gólt (3 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség), 4 meccsen pedig 3 vagy több gólt lőttünk (3 győzelem, 1 döntetlen).

Itt egy pillanatra megállhatunk, hogy tegyünk egy mélabús kitérőt a MIÉRT földjére, felemlegetve az FA összes bürokratájának női felmenőit és általunk sejtett foglalkozásukat.

Idei másik kriptonitunk a korai meccsek. Valahogy az a fixa ideája valakinek, hogy mi vagyunk a legtökéletesebb csapat erre az idősávra. Idén 6 korai meccsünk volt, akárcsak a Citynek. Csak míg nekik ebből fele-fele volt a hazai és idegenbeli meccsek aránya, mi 6-ból 5-ször utaztunk. Igaz, ebből 1 az Everton volt, 1 pedig a City, ami nem akkora távolság, de a többi meccsre utaztunk eleget, hiszen jártunk ebben a tárgykörben Nottinghamben, Londonban és Bournemouth-ban is. Ez utóbbi a 2. legmesszebb lévő stadion tőlünk. Talán ennek is köszönhető, hogy ezen a meccseink eredményeit egyetlen győzelem sem szennyezte be. 6 meccs, 3 döntetlen, 3 vereség. Persze fel lehet hozni ellenpéldának a MU-t, akinek 4 ilyen meccse volt 2-2 arányban és mind a 4-et megnyerte, pedig az egyik ilyen idegenbeli meccse Southamptonban volt, ami tőlük a 3. legtávolabb lévő helyszín. Azt mondjuk szerintem nem szabad elfelejteni, hogy mi a korai meccsek előtt összesen 1017 km-t utaztunk, míg a további sorrend Newcastle (740), Arsenal (598), MU (500). Egyébként az Arsenalnak is az 5 korai meccséből 4 idegenben volt, de ebből 2 helyi (Chelsea, Brentford). Egyedül a Brighton maradt ki ebből az idősávból, bár ebben közrejátszhatott az is, hogy elég sok halasztott meccsük volt. A 29 korai meccsből 8 volt helyi (1 liverpooli, 1 manchesteri, a többi londoni), a többin utaznia kellett a véndégeknek. Ettől függetlenül a korai meccsek 20%-án játszottunk (a Cityvel egyetemben), ami nem túl barátságos eloszlás, hiszen teljesen más felkészülést igényelnek ezek a korai meccsek. Remélhetőleg jövőre a csütörtöki EL-meccsek miatt hanyagolnak minket ebben az idősávban. Csak összehasonlításképpen az idei EL-győztes West Hamnek 2 ilyen meccse volt (1-1), de mindkettő londoni csapat ellen. Igaz, ők sem villogtak ezeken, hiszen 1 döntetlen és 1 vereség a mérlegük.

Egyébként érdekes dolog az utazás. A legtöbbet a Newcastle utazta, hiszen ők mindenkitől messze vannak. A legközelebbi Leeds stadion is 165 km, Manchester 230, Nottingham 260, Liverpool 280, a többi gazdagon 300 felett, sőt, Bournemouth-ba 560 km-t kell utazniuk. Átlagosan 385,3 km-t egy irányba. A másik véglet a Leicester. Nekik (is) a Newcastle stadionja van a legtávolabb 305 km-rel, aztán Bournemouth 270, Brighton 265, Southampton 230, a többi 200 alatt. Átlagosan 178,4 km-t kell vendégként utazniuk egy irányba. Előbbi mégis BL-helyen végzett, utóbbi mégis kiesett. Mi egyébként a 4. legtöbbet utazó csapat voltunk idén 258,5 km-es átlag távval.

No de kunkorodjunk vissza a HOGYAN számaihoz.

Az aktuális PPG-nk soha nem érte el a TOP4-hez szükséges 2-t. Az év végére 1,76 lett. Ha megnyertük volna az utolsó 2 meccsünket, akkor is csak 1,87 lett volna. Szezon közben jártunk már ebben a magasságban, hiszen a VB után 2 meccsel 1,75-ön álltunk. Akkor reménykedhettünk, hogy most végre sínen vagyunk, hiszen épp 4-es győzelmi szériában voltunk. Erre a következő 4 meccsen véres verejtékkel ledolgoztuk 1,45-re, ahonnan jöttünk visszafelé. Az 5 meccses görgőátlagunk a szezon harmadában volt 2 vagy afeletti, a 10-es pedig csak az utolsó 6 fordulóra érte el ezt a szintet. És bár a tavaszi nominális PPG-nk pont 2 volt, ez sajnos kevés volt a BL-induláshoz, mert a szezon első felében viszont 1,53 volt.

Az egymás elleni meccseket és azok összevetéseit nézve 4 csapatot vertünk oda-vissza (Newcastle, Tottenham, West Ham, Leicester), 4 csapat ellen 1 győzelem és 1 döntetlen (Aston Villa, Fulham, Everton, Southampton), 2 csapat ellen oda-vissza döntetlen (Crystal Palace, Chelsea), 2 csapat ellen 1 döntetlen és 1 vereség (Arsenal, Brighton), a legtöbb csapattal pedig (szám szerint 7-tel) oda-vissza vertük egymást. Szomorú például, hogy a 3 kieső elleni 18 pontból csak 13-at szereztünk. Bár összességében az alsóházi csapatok ellen több pontot szereztünk (36 – 1,8 PPG), mint a felsőháziak ellen (31 – 1,72 PPG). Ha kuparendszerben lettek volna a meccsek, akkor az összesítéseket tekintve 11 csapat ellen jutottunk volna tovább, 1-gyel kellett volna hosszabbítás, 7 ellen viszont kiestünk volna. Jó, ez a régi szabályok (ahol számítanak az idegenben lőtt gólok) szerint igaz. Az újak szerint 11-3-5 lenne az arány.

Mindent összegezve az összes idei számunk azt mutatja, hogy európai kupaindulásért küzdő erős középcsapat szintet hoztunk, ami most 5. helyet és EL-t ért. Ezt leginkább a nagyon gyenge idegenbeli mérlegünknek, az ezeken kapott rengeteg (és kevés rúgott) gólnak köszönhetjük.