Szezon/off

Zárjuk a szezont a szentek ellen. Egy igen hullámzó idényen vagyunk túl, rengeteg egymásnak ellentmondó cél és több váratlan kanyar után, de elhajózik az idény Szürkerévből.

A múlt szombati meccsünkkel bebiztosítottuk az EL indulásunkat, a riválisok pedig hétközben a top4et. Keserű a pirula, a szokásos jósdánkban nem nagyon emlékszem olyanra, aki az elvárható minimumot nem a BL indulásnál húzta volna meg. De ne rohanjunk ennyire előre. Pár szót ejtenék a hatalmas flatulálási rohamokban fetrengő McAllister kolléga helyett, nevében a Villa elleni meccsről.

Érzelmekkel teli volt ez a meccs, de olyan igazán nem pörgött százon a csapat, ellenben a Villa minden tőle telhetőt megtett, bevetettek mindent, amit lehet, hogy pontot vigyenek az anfieldi pokolból. Ehhez játszópajtásnak megkapták az angol bírók legfogalmatlanabbikát, innen is üdvözljük anyák napja alakalmából megkésve de törve nem a kedves mamát! Csak ezen a meccsen számos olyan hibát fel lehetne sorolni, amire egy rendes munkahelyen minimum elbeszélgetnének az illetővel, hogy biztosan borzolni akarja-e itt munkakörében elkövetett bugyutaságával az idegeket hosszabbtávon.

Mivel jelentősége ugyan nem volt, így megadom neki, hogy előkészítette a feszült hangulat Bobby utolsó anfieldi hazai perceire. Az ember azt tette, amit egész itteni évei során, élt istenadta tehetéségvel és gyönyörű góllal mentette a meccset X-re és fakasztott könnyet több százezer férfiszemből. Méltó és csodálatos búcsú votl ez.  Ahogy szépen, a módját megadva köszöntünk el a többi távozótól is.

Ráfordulunk a nyári sörmeccsek elsőjére, így május végén, focázgatunk egyet, Trent pötyög a középpályán, a fiatalokat kiengedjük a levegőre, Folyjon a sör, egy gyötrelmes szezon után és boldog szülinapot az OLSCH-nak.