Róka-tánc

Legtipikusabban liverpooli és Klopp-i, hogy annyira kiélezetté tesszük vagy a reménytelenből vagy az egyértelműből a bárminemű versenyt, hogy visszakonvergáltat a tv elé a dolog. Mégha annyira drága is 90+ perc, mégha annyira is reményét vesztett a top4 hajsza.

Én kurvára élvezem. Annyira sok problémát sikerült megoldani tavaszra ebben a WM-nek is nevezhető rendszerben csúcsosodva. Még Fabino is focistának nézett ki a Leicester ellen, erre azért kevesen számítottunk tél idusán. TAA, Gakpo, Jones, de sorolhatnánk, hogy mennyi egyénből sikerült olyan teljesítmény és olyan precízen felrajzolt de mégis szabad szerepkört kivarázsolni a rendszerszintű Lego-építéssel, hogy az nekem nagyobb csodaszámba megy, mint mondjuk a BL-nyerő idényünk. Mindig rosszkor jön az a nyár a Poolnál. Ami persze örömre ad okot, hogy általában a tavaszi teljesítménytrend elég jól prediktál a következő idényre (kivéve, ha 2 hét van kipihenni 70 meccset). Leszarom igazából, hogy EL – ha jók vagyunk, akkor világverően jók, ha nem, akkor meg úgyis szarni bele és letargia a köbön bárki ellen.

A meccs és a Liverpool késő tavaszának formabontása valószínűleg már túl is tárgyalt. Amire még kitérnék csak így érdekességképp a tegnapi meccs után: mi a szarom történt a csodabajnok Leszterrel 7 év alatt?

A 2016-os PL cím után egy nagyon is okos stratégiára tértek és tudtak áttérni: minden évben legyen meg fixen a nagy értékű top név, akit eladnak, helyette pedig vegyenek több tehetséget, akiből majd azt újratermelik. Ez náluk, azon a szinten jól is működött. Több PL csapat (Pool, Spurs) hajtotta már magát sikertelenségbe ezzel a felfogással, de egy Leicesternek bőven jó volt a tabella 4.-10. helyén állandósulni. Edzőkomplexumot is fejlesztettek, és a felfogásba jól illő BR-t és brancsát hozták 2019-ben, aki egy újabb csodát, az FA kupát hozta haza második évében.

Eddig minden szép és jó. De: covid. Mindenkit rosszul érintett, de a Leicesternél van egy extra szerencsétlen helyzet. Tulajdonosuk teljes egészében a kimondhatatlan és leírhatatlan nevű vietnámi család, kinek családfője 2018-ban zuhant le hírhedt helikopterével, ha emlékeztek rá. Fia vitte tovább a business-t. Na most, nekik a foci egy amolyan vietnámi gazdagok (nem olajsejk) mércéjű faszméregető, amit fő tulajdonukkal, a King Power nevű céggel szponzorálnak – maradjunk jó hiszeműek, hogy ők ffp-n belül. A King Power egy olyan kiskereskedelmi lánc, ami utaztazásokra, kimondottan repterekre koncentrál. Covid, extra nagy baj, értjük is.

Annyira elakadt a pénzcsap, hogy több száz milliós negatív profitok kezdtek megjelenni a Leszternél. De ami a leghalálosabb indikátor kapitalista futball klubjainknál: a fizetés/bevétel arány 2021-re már a 80%-ot ostromolta, majd haladta meg.

A bajt pedig ki más tetézte volna meg, mint Brendanunk? :( A recruitment felett egyre inkább átvette a hatalmat és a korábbi stratégia nemcsak a pénzügyi bajok, de BR határozott, de néha kevésbé racionális elvei mentén változott odáig, ahol vagyunk. A ’22-es nyáron nagy szüksége lett volna a klubnak még Tielemans és Maddison eladására, ehhez képest maradtak és teljesen flop igazolásokkal sikerült megtoldani a rókákat. Tavasz lett, mire belátták a felek, hogy együtt ez nem sok jóra vezet. Szegény Leicesternek viszont BR nélkül sem megy már máshova, mint a Champo-ba.

Én sajnálom őket rendesen, mindig is szimpik voltak, ha már faszméregetős klub, akkor ez az ésszerű keret. Remélem, még a kaszlit torkon harapják, ha nem, hát nem. Nyilván a másik kékeket szeretném Albionban látni, de hát ezek itt olyan szarul fociznak és olyan demotiváltan, mint talán még mi sem a télen.