Fulham a házban

Mindenki emlékszik, hogy augusztusban 2-2 lett az odavágó és lobog bennünk a tűz, hogy megbosszúljuk ezt az aljas londoni pontvesztést itt a top4 hajrában. Vagy focáznak egyet szerda este az egészséges ifjaink.

Újabb londoni látogató, újabb sima hazai. Eszméleteln 4-es győzelmi sorozatunkat nem a szél hordta össze, simán benne van hogy ezt feltornázza a csapat 5-re is akár. Aztán ki tudja, Mitrovic biztosan nem fog senkit lebírkózni, vagy lebírózni. Konkrétan a Fulham az a T’ham, ami ki is tud esni a PL-ből. Jelenleg ez a veszély nem fenyegeti őket, kényelmesen ülnek a táblázat közepén.

Van egy kellemes hangulata ennek a tavaszi kényelmes semmiben lebegésnek, csodálhatjuk, ahogy Trent beleakja labdával a középpályát, megindulva a lahmi úton. Örülhetünk Diaznak, bosszankodhatunk Jota sérülésén, hiányolhatjuk az arcokat, akiknél mosoly a labda (Thiago, Firmino).  Sokat nem kell belelátni, de egyelőre úgy tűnik a fiúk élvezik, hogy lekerült a top4 nyomása.

Jota sérülésével kérdés, hogy Díaz tart-e ott, hogy megint kezdjen, vagy most Nunez kezd majd a szélen. Jones kifejezetten jó formában van, abszolút jól érzi a fluid bal oldalt, de nála is kérdéses, hogy belefér-e a kezdetése. Nagyon más ember nincs a középpályára, csak a pehelysúlyú Elliott-Carvalho duó. Közben pedig Jude majdnemleigazoltunkpedigkétablakbanistevoltálatoptarget Bellingham, megy a Realba, sok sok pénzért. Izgalmakra pusztán annyira számítok, mint eddig, majd kiderül mennyire sikerül elbalfaszkodni épp ezt a meccset. Ne aggódjatok, a tapír továbbra is boldog, hiába a varázslatos győzelmi sorozat.