Unalmas vasárnap

Újabb 22/23as mikrokozmosz Liverpool meccs, a megszokottnál boldogabb véggel meg több izgalommal.

Kellemesen elszoktunk attól, hogy tét nélküli Pool meccseket nézzünk a szezon utolsó heteiben. Oké persze, matematikailag pont úgy elérhető a Top 4 mint ahogy az Erwin Koeman-féle magyar válogatottaknak is elérhető volt a VB a selejtezőcsoport felénél járva, de reálisan mostanra az Európa Liga hely meglétén vagy nemlétén pingpongozunk. Ezt pedig mindenki a saját szája íze szerint tekinti tétnek, avagy tét nélküliségnek.

Ettől persze még lehet jókat focizni, pont ahogyan azt április utolsó óráiban tette a Liverpool és a Tottenham. Az alcímben idézett mikrokozmosz abban volt tetten érhető, hogy egy szebb napokat is látott neves gárdát úgy kezdtünk el földbe döngölni, mint a régi szép (egy évvel ezelőtt ilyenkori?) időkben. Negyed óra után három ide CuJo-Diaz-Salah tizi trióval, akként festettek a dolgok, hogy érkezhet egy olyan történelmi léptékű verés is mint amilyet a United kárára tapasztalhattunk nemrég. Aztán jött az idei szezon másik mérlegnyelve, Kane és Son előbb meccset teremtettek, majd Richarlison a ráadásban ki is egyenlített. Ismét: túl sok vizet nem zavart volna a Mersey-ben ha leikszeljük ezt a meccset, legfeljebb n+1-edjére is elmorzsolhattuk volna a könnycseppet a néhai Mentality Monsters szelleme felett és megbeszélhettük volna ennek oldalbordájaként, hogy mentálisan mennyire ejj itt minden. De érkezett az újravirágzását élő Jota és a 90+4-edik percben berúgta a negyediket. Valahol művészet lett volna ha innen is kiegyenlít a Spurs, ez azonban elmaradt, így egy élvezetes találkozón 4:3 lett a – tényleg – vége a jó srácoknak. A lefújás után még mindként fél bírózott egyet, hogy kerek legyen a délután.

Van másik négyes is: épp ennyinél tart a győzelmi szériánk a ligában. Noha nem ez az első négyesünk a szezonban (a Vb előtt-után volt már egy), olyan összefüggéseket bátran ki lehet jelenteni, minthogy a Diaz és Jota visszatérések löktek egyet a bandán a nyomasztó mid-table döntetlenek spiráljából; illetve a heti egy meccses terhelésre is pozitívan reagált a csapat, látszólag nem úgy hozzuk le az idény záró időszakát, hogy mindenki már csak a nyaralást várja. Az erős szezonzárás egyébként elég jó indikátorai szoktak a következő évad jó teljesítményeinek – elég csupán Rodgers 12/13-as, vagy éppen Klopp 17/18-as szezon hajráira majd következő évére gondolni.

Túlzás lenne persze azt állítani, hogy ezek a mostanában zajló egy gólos győzelmek már a golden sky fénycsíkjai, de kétségkívül jót tesznek öltözőstül-szurkolótáborostul mindenkinek. A Fulham papíron jó prédának tűnik ahhoz, hogy meglehessen a zsinórban öt.