ETW

A sűrű áprilisunkban most vasárnap a feltörekvő, fiatal Arsenalt fogadjuk. Nekünk most már túl nagy jelentősége nincs a meccsnek, ami elég sokat elmond erről a pocsék szezonról.

A podcast legújabb darabjában kesergünk egy jót, illetve a focit, mint fiatalkorunkból ismert iparágat temetjük. A jelenlegi folyamatok alapján azt gondolom, jogosan.

A mostani Arsenal egyébként éppen a kivétel a mai fociban, hiszen ma már nagyon ritka, hogy kineveznek valakit (Arteta), és adnak neki időt, hogy felépítse – akár éveken át – fiatalokból a maga csapatát. A jelenlegi Arsenal emlékeztet a 2018 körüli Liverpoolra abban a tekintetben, hogy anno mi is lassan, türelmesen építkeztünk. Mindkét csapat alapvetően piaci körülmények között jött létre, nem milliárdosok hóbortjából táplálkozott: tehát jelen pillanatban az Arsenal a remény, hogy lehet még nem milliárdos módon is csapatot építeni.

Az élet körforgása alapján logikus, hogy a kloppi Liverpool, amely az életciklusa végén van, most hanyatlik, és közben érkezik helyére a fiatal, új trónkövetelő: ez most az Arsenal. Ha jól csinálják, akkor lehet nekik is 3-4 jó évük. Ebben persze elég nagy a HA.

Főleg a mai fociközegben, amikoris az egyik legjobb szaki, sőt szakigárda a Citynél végtelen pénzből gazdálkodik. Kicsit másként fogalmazva: kb. végtelen erőforrása miatt nem kénytelen gazdálkodni. A gazdálkodás pedig végül is a vállalkozás lényege, de nem csak a vállalkozásnak az: nonprofit vagy állami szférában is kell erőforrásokkal gazdálkodni. Azért rugózok ezen ennyit, hogy érthető legyen a mély kétségbeesésem és letargiám a fociban eluralkodó “nem kell gazdálkodni, mert majd írunk akkora csekket, bármennyi pénz is kell” szemlélet térnyerése miatt. Ez a hozzáállás valami számomra fontosnak a végét jelenti, és ami egyszer elmúlt, az már (jó eséllyel) nem fog többé visszajönni.

Nehezen engedtem el, de azt gondolom, így 10 meccsel a vége előtt, 10 pontos tapírfasz mellett most már tényleg el kell engedni ezt a szezont. Elég szomorú, hogy sem a korai kupakiesések, sem a korai BL-búcsú, sem a Vb-szünet, sem más nem segített ezen a bajnokságon. Jó persze, még lehet küzdeni a tisztes helytállásért, meg jövőre az EL-ért, de hát ezeknek nem túl nagy a vonzereje. Meg persze lehetne már most a következő szezon csapatát építeni, de ez meg nem Klopp stílusa. Marad a kvázi értelmetlen meccsek lehető legértelmesebb felhasználása – jelentsen ez bármit is.

Élvezzük legalább a hidegben a húsvéti kajákat és piákat.