Boszmosz – Pool 1:0
Főleg a 7-0 után frusztráló ez elképesztően. Ismét a tök utolsó ellen egy kiábrándító vereség, és egy még kiábrándítóbb meccs management.
Hiányzik az NFL, lehet Jürgenéknek is.
Első negyed
A múlt hétvége folytatása, intenzitás, elfelejtett helyzetek
Nagyon jó volt látni, hogy át tudtuk menteni a mentalitást és intenzitást múlt hétvégéről. Tudtuk, hogy a Bmouth várni fog a 2-3 kontrájára, de szép Poolosan inkább mentünk a torkukra: erős letámadás, kegyetlenül felfutó TAA és Robbo (VVD long passokkal), a set piece-ekből is ülnek a helyzetek. Ráadásul Elliott most is hozta azt a zsenialitást, amivel ezt a TAA-Salah teret kiegészíti: év elején még mindenki a TAA mögötti bejátszható űrön pörgött tavalyhoz képest, most meg annyira jól megoldotta az angol, hogy minden korábbinál szabadabban tud mind TAA mind az egyiptomi behúzódni középre, az ellenfél transiotionjénél pedig hiába van a mostani Fabinho, még így sincs jelentősebb veszély, kb mint prime időszakban.
Ezt élmény volt nézni. Nem esett gól, ami persze egy ilyen idei mentális állapotú csapatnál kritikus, de mégsem ez okozta az igazi bajunkat.
Második negyed
A Boszmosz rájön, hogy a középpályánk olyan lyukas, mint egy ementáli
Az egyszerű nagyon sokszor a nagyszerű megoldás. Az nem egy rocket science, hogy kiálltak néhány gyors támadó felfogású középpályással, kontrára várnak meg bíznak a szerencséjükben, hogy ne kapjanak túl sok gólt a közepes alatti védelmükről. Ehhez jött egy szép húzás a 20. perctől, miután látták, hogy a saját harmadukban folytjuk meg őket labdakihozatalnál: csakis felrúgott labdákkal mentek, amire simán tudtak hozni egy egál vagy sokszor jobb középpályás teljesítményt. Olyan szinten kezdett el kijönni a fejbeli és lábbeli frissességbeli/formabeli különbség, hogy átjáróház közelivé vált a középpályánk. A stábunktól erre konkrétan semmilyen reakció nem érkezett. Nemhogy 0-1 lett, de közelgett a 0-2 képe úgy, hogy elvesztettük a labdabirtoklás és a támadás lényegi képét. Sípszó, köszönöm!
Harmadik negyed
Fejek megmosva, taktika nem
A szünet után persze újult erővel és rendesen megszidva jöttünk ki. Intenzitásban újra rendesen nyomtunk, Jota ilyen szempontból nyilván még hozzá is tett. Ugyanakkor semmi lényegi változás, reakció nem történt az első félidős Bmouth váltásra. A középpálya ugyanolyan rosszul nézett ki, a Jota-Elliott csere áthozta bal oldalra a játékunkat, de Nunezen is elkezdett érződni a fáradtság.
Elég sok próbálkozásból persze lesz valami, a valami most egy full jogos tizi lett. Yay!
Negyedik negyed
Végleg félremenedzselve
Azt már itt minősíteném, hogy ha Salah így mellérakja, akkor miért nem jön ő le. Értem, bízunk abban, hogy majdcsak talál egyet, de a mentális megzuhanás borítékolható volt, ilyenkor egyáltalán nem jellemző, hogy jobban rúg, mint bárki más a padról. Nem is rúgott, cserébe borzalmas volt a lefújásig.
A 65.-ben a hármas sorcserével pedig gyakorlatilag aláírta Klopp a 0, esetleg 1 pontot. Tovább gyengítettük a középpályát. Értem én, hogy eltűnik Fabi is és majd Hendo szánt vet, de 424-ben ezt így minek? Csak arra voltunk jók, hogy a Konate-VVD kettős még feljebb jött, amiből még több veszélyt alakított ki a Boszmosz – bár annyira már nem is akartak. Jött persze Milly fedezni, merthogy akkor majd jobbról nem kapunk gólt. Hát persze, nem is kapunk, cserébe a támadások hamvába halnak. A legszomorúbb nem is az volt, hogy már sem jobb, de bal oldalon sem értettük, hogyan lesznek passzháromszögeink, még ha Bajtecic ki is szaladgált néha segíteni (egy szem Hendot hagyva középen – azért érződik a baj), hanem, hogy Gakpo és Firmino egymásnak adva a kulcsot próbált hamis 9-es lenni, míg a másik nézte a hátát. Zseniálisan semmi értelmét nem láttam ennek az utolsó 20 percnek taktikailag. Nem is jött helyzet sem, max a cseresznyéknél. Sípszó, köszönöm!
A stáb is elfáradt, maradjunk annyiban. Annyi reményünk lehet, hogy az izgalmasabb csapatok ellen, majd fog a ceruza a kreatív oldalakon Krawietz füzetében. A baj persze az, hogy top4-hez (is) rosszul áll a Robin Hood szerep.
