Szezonkezdet 2.0

| Posted on| | /span>

A világbajnokság után szinte új szezon vette kezdetét, mely során a saját szempontunkból az első igazán fontos mérkőzésnek az Aston Villa elleni PL találkozó ígérkezett. A meccs végén sikerült megszerezni a három a pontot, és a top4 szempontjából csak ez a lényeg, de bántóan sokat hibáztak a játékosok, és úgy tűnik, az edzőtáborozás alatt sem jöttek rá Kloppék, miként lehetne jobban menedzselni a mérkőzések menetét.

Emerynek ez volt a negyedik hivatalos mérkőzése a Villa élén, és abszolút látszott mit szeretne játszatni a csapatával. Ez a fluid 4-2-2-2 sok ellenfélnek fog még gondot okozni a szezon folyamán. Némileg jókor találkoztunk velük, hiszen még kell idő az új edzőnek, hogy meccsszituációban is gyakoroltathassa játékosaival elképzeléseit.

Összességében egyébként jól kezdtük a mérkőzést, és a szezon vb előtti időszakával ellentétben, végre sikerült megszereznünk a vezetést, majd a félidő előtt meg is tudtuk duplázni azt. A két találatunk között némileg visszaestünk, és teret engedtünk a Villának, akár gólt is szerezhettek volna helyzeteikből, de vagy rossz döntést hoztak, vagy Alisson magabiztosan hárított.

Egyébként mind két gólunkat rögzített helyzet után szereztünk, ami Klopp alatt a jól működő Liverpool fontos erősségének számított. Betömörülő védelmek ellen különösen hatékony fegyver ez, és nagy szükségünk lesz a szögletek és a szabadrúgások után szerzett gólokra a szezon második felében.

Már akár az első félidőben 3-0-ra alakíthattuk volna az állást, végleg lezárva a mérkőzést, de a legtöbb esetben Nuneznek nem sikerült gólra váltani helyzeteit. A helyzetek kihagyása miatt egyelőre nem aggódom, mert a gólok jönni fognak idővel, fontosabb, hogy helyzetbe tudja hozni magát, oda kerüljön a kapu elé, és akár társait is ki tudja szolgálni. Ha továbbra is tudja tartani a majdnem minden mérkőzésen lőtt egy gólt vagy kiosztott gólpasszt, akkor elégedett leszek vele. Látszik, hogy elképesztően gyors, robbanékony, és ez hatékony fegyvere lesz a megfiatalított Klopp-csapatnak. Az már jobban idegesít vele kapcsolatban, hogy nem érzi a lesvonalat, és folyamatosan rosszkor fut be a védők mögé. Több esetre is emlékszem, amikor Ox nem tudott passzolni neki, mert lesen várta a labdát. Reméljük, ezt tudják korrigálni Lijndersék az edzőpályán, illetve az időnek és a türelemnek köszönhetően megnyugszik, és jobban tudja majd olvasni a játékot. A türelem itt kulcsfontosságú tényező, mert ha türelmesek lesznek a szurkolók és a stábtagok vele – utóbbi egyébként adott –, ő is türelmes lesz magával, nem fogja elvinni a hév ezekben a helyzetekben, nem akarja majd minél gyorsabban megkapni a labdát, vár a megfelelő pillanatra, és akkor nem fog állandóan lesre futni.

Fontos megemlíteni, hogy az olvasatomban Nunez játéka miatt domborodnak ki még élesebben a hiányosságok a középpályánkon. Nézzük, hogy miért.

Nunez abban jó, hogy befusson a védelmi vonal mögé, ami két esetben lehetséges: 1) magas védelmi vonalat választ ellenünk az ellenfél – ez kevés esetben valósul meg, maximum a rangadókon, de még akkor is csak ritkán –; 2) amikor labdát szerzünk, és mi megyünk át védekező fázisból támadófázisba, míg az ellenfél támadófázisból védekezőfázisba. Mivel az első limitált esetben fordul elő, így marad a második eset, amikor hatékonyan ki tudjuk használni a játékos erősségeit, és erre láttunk rengeteg példát az Aston Villa ellen is: labdaszerzés után igyekszünk minél gyorsabban játékba hozni Nunez, azaz a korábbi évekhez képest sokkal direktebbé vált a játékunk. Ha eljut a labda hozzá és nem fut lesre a srác, a legtöbb esetben helyzetet szül, viszont, ha nem, akkor teljes káosz alakul ki a pályán, amit a középpályásoknak kellene kézbentartani. Ezt viszont a Henderson-Thiago tengely a futásmennyiség hiánya miatt, Elliot-Carvalho fizikumuk miatt, Keita-Ox-Jones pedig elérhetőségük miatt nem tudják garantálni.

Itt – nem meglepő módon – van némi párhuzam a Manchester Cityvel, ahol Foden és Haaland szintén igyekeznek minél többet befutni a védelmi vonal mögé, de Guardiola próbálja ezt a legjobban kontroll alatt tartani, aminek természetesen meg van az oka. Pep ezt nyilatkozta a Newcastle elleni 3-3-as mérkőzés után: „When we break the lines we can run, and if you finish the action it’s not a problem, but if you don’t finish you don’t control Saint-Maximin and Almiron,” vagyis, ha be tudod fejezni a befutások után az akciót, nincs gáz, viszont, ha nem, akkor nem tudod kontrollálni az ellenfél erősségeit, és gólokat fogsz kapni. Mi a megoldása erre a Citynek? Lassan építik fel a támadásokat, várnak a megfelelő pillanatra, és amikor oda kerülnek, könyörtelenül kihasználják a lehetőséget. Az az érzésem, hogy a nekünk is ebbe az irányba kellene elindulnunk, és a Nunez-paradoxont valahogy így lehetne feloldani: a lassú építkezéssel jobban kontrollálva a mérkőzés menetét, így a srác se rohanná szét a fejét egész meccsen, és amikor helyzetbe kerül, jobban tudná kihasználni azokat, és több gólt tudna szerezni.

A mérkőzésre visszatérve, a szünet után tényleg beleálltunk az adok-kapokba, próbáltuk megszerezni a harmadik gólunkat, míg az ellenfél igyekezett zárkózni. Végül nekik sikerült, így 2-1-re módosult az állás. A góljuk után a Villának meglepő módon nem sok helyzete akadt, amiben szerepe volt Keita és Elliot beállásának is. Kettejükkel sokkal hatékonyabban működött a középpálya, igaz ebben közre játszott a villa játékosok fáradtsága is, de az utolsó 20-25 perc tükrében többé nem biztos, hogy a Fabinho-Henderson-Thiago hármas a leghatékonyabb sor a pálya tengelyében.

Azért, hogy némi pozitívummal zárjuk a hétfői mérkőzés visszaemlékezését, gólpasszának köszönhetően Robertson lett a Premier League történetének legtöbb gólpasszát kiosztó védője (54), míg Szalah góljának köszönhetően a klub történetének hetedik legeredményesebb játékosa (172) lett Sir Kenny Dalglish-sal együtt.

A középpályás gondok mentén újra fontos megemlíteni a stáb felelősségét. Erről egyébként ősszel már írtunk egyszer a Petreonon, közben viszont annyit változott a helyzetet, hogy a tulajdonsok el akarják adni a klubot, a frissen kinevezett sportigazgató a szezon végén távozik, míg az adattudósok vezetője szintén beadta a felmondását. Ezzel egy időben Kloppék befolyása folyamatosan nő Kirkby-ben. Chris Bascombe egyik cikkében a múlt héten arra utalt, hogy Ward és Graham sem örült Kloppék új, tavaszi szerződésének, és a német folyamatos térnyerése szerepet játszott távozásukban. Közben Werner, a szervezeti struktúra másik fontos szereplője, az eladással van elfoglalva, és egyre kevésbé vesz részt a napi működés irányításában. Úgy tűnik, az a sikeres vezetői háromszög – edző, sportigazgató, menedzsment –, ami visszavezette a Liverpoolt a csúcs közelébe, végleg felbomlóban van, és a hatalmi átalakulásból Kloppék jönnek ki győztesen.

A gondokat tovább tetőzi, hogy jelenleg nincs csapatorvora az első csapatnak, sportigazgatót is hamarosan is találni kell, be kellene jutni a top4-be, hogy legyen pénz erősítésre, közben pedig távoznak a háttérstáb tagjai: tavaly például a Newcastle-höz igazolt Mark Leyland videoelemző, míg most a Bournemouth-hoz távozott Tim Jenkins, aki a fiatal játékosok fejlesztésével foglalkozott (Player Development Coach). Összességében nem túl ideális a helyzet, és így érkeztünk el oda, hogy igazoltunk egy támadót, Cody Gakpot a PSV-től.

Gakpo holland válogatott, innen jól ismeri VvD-t, angolul jól beszél, és 189 centiméteres magassága ellenére nem középcsatárt játszik, sokkal inkább a bal oldalon vagy igazi kilences mögött érzi jól magát. Kloppnak fontos, hogy a játékosok sok poszton bevethetőek legyenek, és ez igaz Gakpora is. A játékos még csak 23 éves, így sokat fog fejlődni, és legjobb éveit valószínűleg Liverpoolban töltheti majd.

Gakpo szeret távolról lőni, ez igaz volt rá a holland első osztályban a világbajnokságon is. A vb-n négy mérkőzésen összesen öt kapura lövése volt, ebből három a tizenhatoson kívülről érkezett. Érdekesség vele kapcsolatban egyébként, hogy a tornát úgy kezdte, hogy az első három kapura lövési kísérletéből három gólt szerzett. A vb elég kisminta, így érdemes megnézni, milyen számokat pródukált Hollandiában.

A szezon során sokszor került helyzetbe, és több gólt lőtt, mint ami várható lett volna a helyzetei minősége alapján.

A helyzetbekerülés mellett a helyzetek kialakításában is jeleskedik. A számok alapján az idei szezonban ő volt a holland első osztály legkomplexebb támadója.

Viszont ahhoz, hogy Liverpoolban sikeres tudjon lenni, letámadásban még sokat kell fejlődnie.

Gakpo mentalitásáról sokat elmond, hogy már egy éve együtt dolgozik Loran Vrielinkkel, aki Tactalyse cég vezetője, és aki egyéni videoelemzőként dolgozik a játékos mellett. Az elmúlt egy évben minden mérkőzés után együtt átnézték, mit csinált jól és mit csinált rosszul adott szituációban a játékos, és próbálták kijavítani a hibákat. Lorannal egyébként szeptemberben találkoztam, és nagyon elismerősen mesélt Gakpo mentalitásáról. Az Athletic-nek adott interjújában kiemelte, hogy magassága ellenére Gakpo jól cselez és gyors, ennek köszönhetően jól tör be a tizenhatoson belülre. Érdekesség még vele kapcsolatban, hogy magassága ellenére a PSV-ben ő végezte el a szögleteket.

Összességében izgalmas játékost igazoltunk Cakpo személyében, olyan csapatrészbe érkezik, ahol a sérülések miatt szükség van az erősítésre, viszont személy szerint csak akkor leszek maradéktalanul elégedett a leigazolásával, ha sikerül egy középpályást is szerződtetnünk a télen. Sok játékos fel tudnék sorolni, akik hozzá tudnának adni a csapat játékához, néhány ezek közül: Bellingham, Koné, Caicedo, Amrabat, Enzo. Akkor lennék a legboldogabb, ha most elhoznánk Caicedot, nyáron pedig Bellinghamet, de ez a jelenlegi körülmények között kész csoda lenne.

Published by benyo