A döntetlen spirálról
Amiben vagyunk az nem horror, cserébe egy nyomasztó félemelet.
Az Liverpool 2022 őszi helyzetét roppant sokáig lehet elemezni, az eredményt viszont könnyű sommázni: beszorult a csapat egy olyan mederbe, ami csak a döntetleneket vagy valami azokhoz nagyon közeli meccseket hoz futószalagon, eseti kilengésekkel onnét. És ahogy telnek-múlnak a hetek, úgy sejlik fel egyre inkább egy olyan régóta nem látott szezon képe, melyben a Top 4 is kínzóan matekozóssá válik, nemhogy nagyobb terveket lehetne benne dédelgetni. Így október közepe felé ideje ezt realitásként kezelni, és eszerint gondolkodni a továbbiakról.
Tartja magát a fociban az a mondás, hogy 10 fordulóig nem érdemes nézni a tabellát. Ez a bölcselet kis mértékben orvosság, lévén egy augusztustól májusig tartó évad során várható hullámzásokat és csapat fejlődést higgadtan veszi figyelembe, nem katasztrofizálva vagy túlértékelve borús vagy napos őszi hétvégéket. Nagy mértékben viszont afféle erőltetetten naív önáltatásba is átmehet, ami szerint az év közel harmadáig nem történt semmi, ha rosszul is ment addig, átklikkel valami és a szinte biztosra vehető 12 mecces téli győzelmi sorozat helyrebillenti mindent. Namármost 8 meccsnél vagyunk, az elérhető 21 pontból 10-et sikerült begyűjteni, a következő két liga meccs pedig az Arsenal vendégeként, majd a City vendéglátójaként jön. Mondjuk úgy, hogy soha jobb alkalmakat a trendfordulóhoz!
A mostani döntetlen spirál ritkán tapasztalt helyzetet teremt. A Klopp érára jellemző ugyanis, hogy egy-egy kiadós verés kifejezetten felvillanyozóan tud hatni: ott van például a szép emlékű 7:2-es Aston Villa vereség napok híján két éve ugyanekkor. Az az üzemzavar annyira jól sikerült, hogy 2020 végén még sérültekkel tele is ligavezető környékre csapattuk magunkat – hogy aztán év elején sorozat vereségekkel meglékeljen a sztori és egy nagy tavasz kellett ahhoz, hogy visszakapaszkodjunk a Top 4-be. De, el lehet mondani, hogy veréseket követően valami magic-et megtalált a stáb az öltözőben, abban az évben kétszer is. Más etapokat azért nehéz a képbe hozni az elmúlt évekből, mert azok trendszerűen győzedelmesek voltak és csak kósza döntetlenek és vereségek érkeztek, láncolat nélkül.
Sorozatos döntetleneket legutóbb az azóta sokszor megénekelt 2017 eleji letapadáskor értünk el, akkor nem kevés csúnya vereséggel is megspékelve. A dolgok aztán márciustól jobbra fordultak, de egy pattanásig feszült záró forduló kellett ahhoz, hogy végül esélyünk legyen bekerülni abba a Bajnokok Ligája kiírásba, melynek végén mindenki meglepődésére döntőztünk. Érdemes hozzátenni azt is, hogy az akkori fosódás egy kifejezetten eredményes őszi szezont követően jött, 13 győzelemet tudhattunk az öv alatt addigra. A szezon október eleji pontjára akkor 5 győzelmünk volt, most 2 van. Ha végigmegyünk a többi Klopp éven, mindig több volt a győzelem ekkor. Ezt amiatt tartsuk észben, mert ha előbb-utóbb érkezik is egy jobb kifutású sorozat (ami minden bizonnyal érkezni fog), azt is akként kell majd keretezni, hogy nem tudunk őszi pontokra támaszkodni, még egy rossz hullám (ami minden bizonnyal érkezni fog, csak a mélysége a kérdés) pedig akár még Europa Ligába is repíthet, egyúttal a Bellingham & Co. játékospiaci álmok elengedésébe. Nem vészmadárkodni akarok, csak fontosnak gondolom, hogy 8 forduló után és 2 jelenlegi topcsapat elleni meccs előtt igyekezzünk objektívak lenni.
Igaz viszont ,hogy addig még sok víz folyik majd le a Dnyeperen. Rákanyarodva az Arsenal meccsre, a “tíz meccsig nem nézzük a tabellát” esernyő alatti tabella vezető Arsenal meccs főleg mentális szempontból fajsúlyos. A medián döntetlenek közben vannak motívumok, amik azt a Poolt hozzák, melybe könnyű volt belehabarodni nemrég. Ilyen volt a Brigton elleni 0:2-ről fordítás is, ami mogyorónyomokban hozta a Mentality Monsters-t és már-már világhelyreállós megnyugvási kép volt, amint a vezetést jelentő öngól csak apró pacsikat kapott a pályán. Aztán a “jól van, ez megvan” helyett csak jött a nyomasztó iksz.
A mentális szemszög azért fontos, mert olyan arcok kapnak savat ezekben a hetekben, akiket a kritika hosszú ideje elkerült. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy Salah gólszegényebb időszakait még a fényes időszakokban is szóvá teszik (csatár sors vagy mi), Trentet viszont ritkán veszi úgy a szájára a szurker és a média mint most, van Dijk össznépi kritizálása pedig még az augusztusi fejünkkel is szinte elképzelhetetlen lett volna. Ezeken a srácokon sok a reflektor meg több mint jó pénzt is keresnek, viszont biológiai halmazállapotukat tekintve emberek, akiket ugyanúgy megvisel, ha ellenük fordulnak a korábbi pártolók, mint bármelyikünket. Klopp mesterien húzta magára a feszültséget a liverpooli időszaka felívelő szakaszában, megóvva a csapatot, viszont a karaktere és még inkább a sorozatos sikerei eredményeként olyan polcra került, hogy őt lehetetlen széleskörűen kritizálni (Google ad: erről majd lesz egy longform nemsokára). A pont dobálások miatti feszültséget viszont le kell vezetni és az már látszik, hogy a hibásnak gondolt játékosokat 2 rossz hónap után már nem védi aura, amivel a menedzser se tud sokat tenni. Illetve de: nyerni.
Lényeg a lényeg, muszáj lenne most egy tököket kicsit visszanövesztő eredményt elérni, amit, nehezítő tényezőként, a döntetlenspirálban csupán egy győzelem hozhat el. Az Arsenal egészséges és jó passzban van; mi mostanra relatíve egészségesek vagyunk. Innen indulunk.
