Ellenpontok

Hétfő este fiaink a szomszédvárba látogatnak, az ősi riválishoz. Nyilván egy ilyen régi és komoly hagyományokkal rendelkező versengésben – ami egyébként a két város földrajzához és gazdaságához is köthető – mindig lesznek ellentétek és sajnálatos módon gyűlölet is. Ami most izgalmasabb, hogy a közelmúltat tekintve a két csapat csapatépítési filozófiája teljesen ellentétes: az egyikről mondhatjuk, hogy a “Hogyan ne csináld…” tankönyvi példája, míg a másik a minta a helyes eljárásra. A sors furcsa fintora viszont, hogy ebben a szezonban mindkét csapat pocsékul kezdett!

Mielőtt belekezdenénk, érdemes szerintem újra elővenni a már többször megrágott témakört, amely szerint a mai modern korban a sport, mint olyan, veszélyben van. A foci meg különösen. Mai felgyorsult világunkban az emberek képessége, hogy huzamosabb ideig egy dologra figyeljenek és koncentráljanak, csökken. Nem csoda, hiszen a modern világ a rövid formátumot szereti. Az már egy jó filozófiai kérdés, hogy melyik befolyásolja erősebben a másikat: az emberek igénye a rövid vizuális tartalmakra vagy a tartalomgyártók tolják ebbe az irányba az embereket? Az biztos, hogy a 160 karakteres tweetek, az 1-2 perces tik-tok videók világában élünk. No jó, persze megvan a facebooknak, youtubenak és minden másnak is a maga verziója a rövid, figyelemfelkeltő videóformátumra. A lényeg a mi szempontunkból, hogy a foci a mai világban egy roppant hosszú és unalmas formátum a maga 2*45 perc (plusz ráadás) idejével, amikoris gól általában 2-3 van egy meccsen. Nem éppen a mai média világában szocializálódott ember formátuma ez. Azt gondolom, hogy nem csak a fiatalokra igaz mindez. Magamon is észreveszem, hogy egyre nehezebben veszem rá magam, hogy elindítsak egy 1,5 – 2 órás filmet vagy elővegyek egy könyvet. Sokkal hamarabb fogok megnézni egy 5-10 perces youtube videót, vagy elolvasni egy blogposztot, vagy cikket. A lényeg, hogy ne gondoljuk, hogy nem vagyunk mi magunk is a jelenség hatása alatt. A foci, ha nem tud megújulni, az elkövetkező években – évtizedekben hanyatlásra van ítélve. Persze a modern világ nem csak negatívumokat hoz a fociba: szurkolói szemmel elképzelhetetlen volt akárcsak 10-15 éve is, hogy egy-egy új igazolásról rengeteg video, statisztika és elemzés legyen elérhető.

Ez a jelenség (a “most azonnal, gyorsan, mindent”) sok formában jelentkezik a mai fociban. Az egyik legérdekesebb és legfurcsább, hogy sok szurkoló van, akit jobban érdekel az átigazolási ablak, mint maga a szezon. Ennek egy furcsa szörnyszülötte az a nézet, hogy az átigazolási ablakot kell megnyerni, és akkor jó lesz a szezon. Elképesztő kortünete ez mai posztmodern, felgyorsult világunknak. Teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy egyébként a túl sok igazolás nem jó, mert az új elemeket be is kell építeni, össze kell csiszolni, no meg azt is, hogy egyáltalán milyen elemek voltak eddig is elérhetőek, illetve hol vannak a gyenge pontok, oda érkezett-e az új elem, s az illik-e az összképbe? Sőt, mi több: ki van egyáltalán találva az összkép? Sokszor láttuk már, hogyha sok sztárkockát összeraknak, az nem mindig vezet eredményre.

Ez a két csapat uralta az angol focit a 70-es, 80-as, 90-es és 2000-es években: először a Liverpool majd a MU. A közös nevező, hogy amikor a Liverpool dominált, akkor stabil szakmai stáb volt a Boot Room – mal és stabil pénzügyi/irányítási vezetés John Smith-el a fedélzeten. A MU tündöklése idején SAF-al és az alatta folyamatosan frissülő segédedzőkkel stabil szakmai vezetés volt, miközben pl. David Gill vezetésével a pénzügy/irányítás is rendben volt. Szintén közös pont, hogy mindkét csapat uralmának végén minden fronton változás állt be. Nálunk 1990-ben gyakorlatilag együtt távozott az utolsó rendes Boot Room – tag, a Király, és Smith. Náluk 2013-ban egyszerre mondott le Gill és SAF. Az eredmény mindkét csapatnál hosszas eredménytelenség és útkeresés lett.

A MU útkeresését kissé kaján mosollyal végignézhettük: az elmúlt bő fél évtizedükben a Barcával vetekedhetnek a legrosszabbul vezetett klub címéért. Ed Woodward, aki a pénzügyi mellé még félig a szakmai irányítást is megkapta, jó eséllyel pályázhat a legrosszabb focivezető címre. A MU útkeresése vicces. Először jött Moyes, hogy folytassa a SAF-i hagyományokat. Majd érkezett van Gaal, hogy behozza a totális/holland/Barca focit. Aztán következett Mourinho, hogy hozza a defenzív focit, majd jött Ole, hogy visszatérjen a SAF-i hagyományokhoz. Most éppen újra a totális/holland/Barca foci van elővéve Erik ten Haaggal. A szomszédvár totális fejletlenségére szatirikus példa, hogy hozták néhány hónapra vezetőedzőnek a világ egyik legjobb DOF-ját, Rangnick személyében, aki a modern gegenpressing alapú német foci, no meg ma az egyik legsikeresebb, sok szempontból követendő foci brand, a Red Bull atyja. Elképesztő amatőrség néhány hónapra és a rossz pozícióba alkalmazni a világ egyik legjobb szakiját. Arról ne is beszéljünk, hogy a Rangnick-féle gegenpressing foci megint egy teljesen új stílus, aminek meg kellett volna feleljen a keret.

Nem nehéz belátni, hogy ilyen sűrűn változó és homlokegyenest más stílusbeli/taktikai környezetre nem lehet keretet építeni, hiszen az egyik edző játékosai nem lesznek jók a következőnek. Ennek eredményeként persze a MU is évek óta folyamatosan szenved attól, hogy a keret nem alkalmas a vezetőedző játékára. Az állandó keretalakítás az aktuális vezetőedző igényeihez persze elég sok pazarlást okozott. Ezt fejelte meg Woodward a sztárigazolási mániájával, amit persze pénzügyi okból meg lehet érteni, csak éppen nincs értelme, ha nem illik a csapat játékába. Erre a jelenségre (is) a legjobb példa Pogba: esetében viszont ezt megfejelték azzal is, hogy kinevelték, elment a Juvéba ingyen, majd megvették méregdrágán, de nem illett a csapatba (és nem is köré építették azt), majd elengedték ingyen a Juvéba. Rajta kívül Di Maria, Falcao, CRoni mind félrecsúszott sztárigazolások voltak, no meg közben felvették az idős sztárcsatár igazolásának szokását is, ami megint nem a hosszútávú, fenntartható csapatépítés alapja. Ebben a kategóriában még Ibra volt a legjobb, de Cavani és (ismét) CRoni nagyon félrement. Megemlíthető még a hátsó alakzatból az agyonfizetett De Gea (és sokak szerint Maguire) esete is. A MU amit csak lehetett, tényleg elrontott az elmúlt bő fél évtizedben a csapatépítés frontján, miközben az FSG-Klopp-Edwards trió ennek kvázi pont az ellentéte. A MU persze arra is példa, hogy a pénz, a sok pénz képes elfedni és – értsük jól – kijavítani a hibákat.

A szezont nem kezdte egyik csapat sem jól, ezért nagy hanggal fog menni, az “aki nem nyer, az elfelejtheti a top4-es álmait” szöveg. Azt gondolom, hogy persze fontos a meccs önbizalom szempontjából, de közben nem szabad elfelejteni, hogy ez megint egy hosszú és VB-vel értelmezhetetlenné roncsolt szezon lesz. Másként fogalmazva: a bajnokság nem sprint, hanem maraton.

Ettől függetlenül fiaink most éppen nem festenek jól a 10+ sérülttel, akiknek java része a kezdőben, de legalább is a vetésforgóban lenne a helyük. Erre még a csudi-szupi új fiú is kiállítatja és eltiltatja magát 3 meccsre, szóval jelen pillanatban vannak bajaink a keret mélységével. Ez nem vetít előre jó szezont, hiszen ismerős a szitu: legutóbb két éve volt a szintén felborult poszt-COVID szezonban ilyen. Akkor Kloppék az elérhető legjobb eredményt érték el a csapattal, hogy behúzták a bronzot. Azt gondolom, jelenleg nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon korai pontján vagyunk a szezonnak, most még bármi lehet.

Egy csúnya, fogcsikorgatós meccsre számítok.