Wolves beharang

Lat minute combo-breaker kettő az egyeben nescafé gold kiharang és beharang érkezik, a szezon azon percében amikor már mindenki lerágott minden létező csontot az összes lehetséges kimeneteléről ennek a maradék pár órának, hogy aztán kiüljük még azt a kevés 90 percet ami még jut.

Na onnan indulunk, hogy a csirkék elleni döntetlen után már minden meccset vehetünk ajándéknak, pusztán a közönségcsalogatás meg a marketing kampány végett hozott egy x-et az FFP előretolt helyőrsége. Megnyomtuk az FA kupát, a srácok látszólag örültek neki. Így be kell valljam utólag nekem nem fáj ez az egész, ha egy öt éves kisgyerek csillogó szemmel mesélné nekem, hogy nyert egy plüss medvét a vidámparkban, annak se fogom azt mondani, hogy „10p múlva már nem játszol vele, tanuld már meg helyén kezelni az életet, kis csírageci”, pedig lehet igényem néha volna rá. Ebbe az állapotba érkezett meg a Soton, akik ha emlékeztek még a méltán elfeledett Rui Costa – Bundásliga ábrára, pont az ideális metszetét hozzák a focizni tudás és akarás paraméter szettjének. Alapból izgis ellenük játszani, de Klopp apánk felhívta az öreg Wintermantelt, hogy haver, fáradtak is vagyunk, kicsit másnaposak, meg van a csapat lábában fejenként átlag 70 meccs, ugyan rotáljá mán bele egy erőset. Adlak fater, hangozhatott a borízű hang a telefon túloldalán, majd állt is ki a Soton egy félszar kezdővel, pihentetve a kulcsjátékosokat a szintén teljesen érdektelen Leicester elleni meccsre. Így is egy határ fos lett volna az a meccs, ennek egyik fokmérője, hogy Milnernek csak a beadásai fele volt értelmezhetetlenül szar, tbh egyébként Trentnek is beszalad néha pár ilyen meccs, szóval ebben a fénytörésben még akár egy halk „fair enough” is elhagyhatta akkor a számat. Volt Viszont szokásos gyorsan kapott gól, majd érkezett a félig hazai pálya előnyeire építő kiváló japcsi precíziós műszerünk, majd egy szórványos fölényben játszó szakaszban az öreg Matip, a végén meg 20 perc lófasz és sarki fény. Ahogy azt kell. 

Marad hát a végére nekünk ez a kiváló Wolves, akiket az előző meccsük alapján szerintem fogok tudni annyira utálni, mint amennyire felbasz a Burnley  – neverton vonal. Amennyire faszán nyomták éveken át ezt az izgalmas, 3 CB-s, kontrázós / átlövős focit, annyira egy játékot tördelő, színészkedő, fos célfutballra élvező szennyedék előtt belőlük Lage mocskos kis mancsai alatt. Így bár lehetne azt mondani, hogy igazából csak a Shitty meccset kell nézni, szerintem simán tudnák lenni akkora tirpák, hogy belekuláznak a lagunába, aztán ráhordják a bajnoki címet ünneplő paraván helyére. 

Az érzelmi állapotom (engem is meglep, hogy van ilyen) egyébként ennek ellenére se tud rossz lenni. Annyi meccset játszottunk gyakorlatilag szinte végig 3 naponta ebben a szezonban, hogy most kapom csak fel a fejem, hogy bazmeg, mindjárt vége. Innen nézve vár még ránk 90 percnyi hazai pálya, ami akár nyerünk, akár nem, a délutáni söröm mellé nekem csak ajándék. Nyomjuk meg, hátha tudunk együtt röhögni a shittyn a végén.