A kötelező művészete

A title race attól title race, hogy inkább algoritmusként kell elkezdeni játszani, nem emberként. A poolosok jó része az április 10-i Etihad vizittel van elfoglalva főleg, érthetően, de mit sem ér ha az úgynevezett kötelező győzelmeket nem hozzuk. Egy április-májusban élénk bajnoki hajrában pedig mindig az lehet, elég csak 2019-re gondolnunk. Minden körben valahogy ki kell préselni a 3 pontot. Az első kör pipa.

Nem sok mindenről kéne beszélnünk, ha Roy apó Watfordját nem sikerült volna otthon hoznunk. Ha nem is kiütéssel, de stabilan nyertük 2:0-ra, ami egy potenciális banánhéj esetében full rendben van. Egy életéért küzdő (és azt a kis csapatoknál rendre megtartó régi ismerős) alakulat ellen tavasz derekán könnyen nagyobb szopó lehet nyerni mint egy táblázat közepén legfeljebb kompenzációkért hajtó Soton-féle ellen győzni.

Az Anfield abszolút meccsben érezte magát, ami Liverpool henger hangulatot is hozott, az első percekben könnyen lehetett az az ember érzése, hogy ebből egy kemény bedarálás is kijöhet, mely a gólmatek miatt még jól jöhet. De a Watford állta a sarat, a 10-15. perc környékén inkább a feszültség kezdte felváltani az elánt, nem igazán tudtunk helyzeteket kialakítani. A vezető gól is végtére egy gyorsan forduló momentummal jött: Alisson védett nagyot egy az egyben (les miatt visszafújták volna ha nem teszi), aminek a kontrájából jött a parádés Gomez beadásból érkező Jota fejes, és az 1:0. A 22. perc pont az a lélektani pillanat volt, amiben még pont nem kezdhettünk el azon gondolkozni, hogy “mi van ha ezt kibuszozzák?”. A gyors és megnyugtató duplázás elmaradt, a Watford továbbra is állta a sarat, helyzetek nem igen voltak, így egy plusszal ment csak szünetre mindenki. Thiagót ki lehetett jelenteni a Man Of First Halfnak.

A második félidőben sem igazán sokasodtak meg a lövések – már amik a kaput eltalálták. Jones és Jota rádurrantott kettőt a Kopra, majd némi további izzadás után kis híján egyenlített a Watford. Joao szintén egy az egyben tört kapura és itt minimum szénné kellett volna varozni a gólt, ha megszületik. Nem tette, a labda elhaladt a kapu mellett, az eredmény meg maradt egy ide. Egy tiszta 1:0 persze sose megnyugtató, ez sem volt az egészen a 87. percig, amikor is egy kellemesen röhejes szögleti utáni birkózást némi videózás után megadtak jogos büntetőnek. Fabinho jött, látott és keményen felküldte a labdát a bal felsőbe, nem hagyva kérdéseket maga után.

Csakúgy, ahogy a forduló sem, miután velünk egyetemben a City is 2:0-ra nyert a Burnley ellen, így lényegében ez a hétvége minden téren cementálta a hétközi előviszonyokat. Egy pont oda, 5-ös gólkülönbség ide, jövő vasárnap pedig ütközet ott. Kötelezőt hozni jó dolog, nélküle a nem kötelező se lenne az igazi.