Bumeráng

A válogatott szünet után a szombat kora délutáni meccsen fogadják fiaink a Watford csapatát. Optimistán tekinthetünk a jövőbe, mivel mi kezdjük a fordulót: nyomást helyezhetünk a Cityre.

A Bagoly egészen elképesztő! Valahol csodálatos, hogy nem tud kikopni, még így lassan 75 éves matuzsálemként sem. Tiszteletre méltó, hogy ennyi idősen is még aktív és nem vonul nyugdíjba. Nekem speciel sosem volt kedvencem (taszít a mentalitása, a stratégiája és taktikája is), ám kiscsapatoknál azért látni lehet, hogy pont erre van szükség: őskori, pofonegyszerű, de működő taktika. Ellenben azt gondolom, az angol fociközeg hatalmas kritikája, hogy baj esetén még mindig hozzá fordulnak. Ő a megmentő, a stabil, biztonságos kéz, aki majd megóv a kieséstől. Elég visszataszító ez a kockázatkerülő mentalitás, akkor is, ha értem és pénzügyi szemszögből racionális döntésnek tartom megbízni az Öreget. Ám részemről sokkal hangsúlyosabb a “szellemi mocsár” megközelítés, ami ebben a kinevezésben nagyon jól tetten érhető.

A Watfordtól és a focibirodalmat birtokló Pozzo családtól egészen megdöbbentő, hogy úgy érezték, akkora szarban vannak, hogy itt csak Hodgson segíthet. Pozzóék lassan 10 éve tulajok, azóta 13 nem ideiglenes menedzser volt a kispadon: itt is látszik, hogy hagyományosan sűrűn nyúlnak a menedzserhez. Ebből a 13-ból a Bagoly a második brit – abszolút nem szokásuk tehát a szokásos brit edzőkeringőben részt venni, ezért is hatványozottan meglepő ez a lépés. Mondjuk esetükben inkább kontinentális értelemben edzőről lehet beszélni, így Bagoly is csak egy embert hozhatott a stábba maga mellé. Egyelőre pocsék Hodgson mérlege (9 meccsen 2 győzelem, 2 döntetlen és 5 vereség): Ranierinél jobb, de ehhez nem kell nagyot ugrani. A Watford meg nagyon úgy néz ki, fog esni. Azt gondolom, ezt a szezont nem a Bagollyal hanem Ranierivel, de még inkább a feljutást hozó Xisco Muñoz elhamarkodott kirúgásával rontották el.

Mivel a meccsre a válogatott szünet után kerül sor, így meglesz a kockázata. Elvileg nem tesz jót a sok utazás és a sokféle környezet. Ezzel régen sok gondunk volt még BR idején, de a kezdeti Klopp-korszakban is, ezért amolyan örök igazságnak tűnt/tűnik. Ellenben az elmúlt 2-3 szezonban ez sokkal kisebb probléma, hiszen Buvac távozása óta ugyanazt focizzuk, nagyjából ugyanazzal a maggal. Ebben az aspektusban érthető, hogy ma már nem akkora para, ha kicsit kimozdulnak a fiúk. Van akkora az összeszokottság, van annyi edzőpályán töltött óra a lábakban, hogy izommemóriában megvan, hogy mit akarunk focizni. Sőt, egy kis környezetváltozás, egy kis kirándulás még jót is tehet a srácoknak mentálisan. Persze a sérülés és az utazási fáradtság ellen nem véd az összeszokottság.

Nekem igazából egy bűnrossz meccsen egy szenvedős győzelem is megtenné. Azt gondolom, így vagyunk ezzel alapvetően mindannyian.