Csak a 3 pont, más nem számít

A szombat délutáni sávban fogadjuk a Kanárikat, téli programunk sűrűsödésének közepén. Ez az a szakasza a szezonnak, amikor eldőlnek a nagy kérdések, azaz lehet-e tartani a lépést a Cityvel vagy ebből a szezonból lesz egy kényelmes BL hely a végén. Azt gondolom, ennél rosszabb verzió a szezon ezen pontján nem látszik reálisnak.

A Kanárik az elmúlt időszakban a liftező kiscsapat mintapéldánya voltak. Ahhoz túl jók, hogy a Champóban maradjanak, de ahhoz meg kevesek, hogy megmaradjanak a PL-ben. Igazából nem ritka ez az ilyen csapat, de kell hozzá egy megfelelő tulaj, csapat, és edzői hozzáállás, hogy ez az állapot huzamosabb ideig fenn tudjon maradni, mert azért elég bevett gyakorlat, hogy a kipottyant csapat bennragad a Champó mocsarában. Nos, Farke idején a Noricsnál megvolt ez az együttállás: a germán mester kétszer vezette Champó győzelemre és ezzel a PL pénzesőbe csapatát. Számomra ezért elég furcsa, hogy menesztették. Értem én, hogy nem az ambíció csúcsa, hogy a csapat jojózzon a Champó és a PL között, de egy biztos (viszonylag) jót leváltani akkor is kockázatos. Azt is értem, hogy azon kevés progresszív angol edzők egyikét nevezték ki, aki egyáltalán létezik, de Dean Smith-tel egyelőre még rosszabbak, és ha valami nem változik, akkor csúnyán ki fognak pottyani. A kérdés, hogy Smithben megvan-e a képesség, hogy német elődjéhez hasonlóan egyből visszavezesse fiait?

A Norics egyébként túl nagyot szememben nem változott: még mindig a ma már öregedő Pukkira épül a gárda. A legnagyobb érdekesség számunkra velük kapcsolatban, hogy Kabak barátunk a mostani tavaszi szezont ezúttal náluk tölti kölcsönben. A keret erőssége alapján a kieső helyek egyike annyira azért nem meglepő, persze a legkevesebb szerzett gól, a legtöbb kapott gól és ezzel a hozzá tartozó legrosszabb gólkülönbség már nem mutat jól. Az elmúlt 6 meccses formájuk ennek fényében egészen meglepően pozitív, hiszen szereztek 7 pontot azzal, hogy verték az Evertont és a Watfordot, és ikszeltek a Palace-al.

Kloppéknál – számomra nehezen érthető okokból – a január-február a szezon kritikus szakasza. Szerencsére ennek a periódusnak a végén járunk már. Ez az az időszak, amikor ha jönnek a szenvedős 1-0-ák meg a döntetlenek a meglepetés-vereségek helyett, akkor örülni kell, mert azt jelenti, hogy várhatóan sok pontos szezonnal zárunk a végén.

Elméletileg nem erős az ellenfél, de egy nézhetetlen, kínkeserves győzelemnek már örülnék, hiszen így ANK után, amikor 3-4 naponta jönnek sorban a meccsek, és már megindult a BL kieséses szakasz is, kevésbé lehet súlyozni az aktuális bajnoki meccsen a kiscsapat és a BL meccs között a kezdő erősségével, bizony túlélésre, és a 3 pontok szorgos gyűjtögetésére kell berendezkedni.

Azaz röviden: előre a kínkeserves győzelemért!