Felhozómeccs

Tökéletes időzítés, tökéletes időjárás, tökéletes ellenfél. A 3-1-es győzelem pedig megint majdnem tökéletes.

Nem fogok hazudni, az első félidőben azért nem rágtam le az ujjaimról a körmöt, de a meccs hosszú távú értékét pont ez a rész fogja adni. A Cardiff pont annyira volt jó, hogy érdemes legyen a első félidő szenvedéséből összerakni a srácoknak egy videós elemzést: jók voltak ahhoz, hogy szimuláljanak egy felállt védelmet ellenünk, de ahhoz kevesek, hogy ezt ne kavarjuk meg elég sokszor. A mackóbarlangban hétfő reggel nagyban megy majd a vágás és a képernyőre rajzolgatás, kedden meg mindenkinek szépen el lesz magyarázva, hogy ebben a szituációban miért nem erre mész, miért nem oda adod inkább a labdát, és egyáltalán, hogy hogyan kellett volna dönteni. Minden meccsünkből lehet valami hasonlót összehozni, de nagy előny, ha egy ennyire sematikus ellenfél ellen ennyire sok alapanyagot tud termelni egy meccs. Erre tökéletes volt a ez vasárnap koradélután.

A másik amire jó volt, az a kis önbizalomgyűjtés, sokaknak jött egy kis lelkifröccs. Cimikászt valahogy kifejezetten kedvelem a pályán, nekem elég jónak is tűnt most is, de Taki se volt rossz, hogy a nem egyértelműekkel kezdjünk. Minaminonak amúgy ez az 50. meccse volt nálunk, ami egyszerre tűnik elég soknak és nagyon kevésnek. Kevés ahhoz képest, hogy mióta nálunk van, de sok ahhoz, hogy mennyire keveset hozott ki ebből, mennyire kevéssé tudott fejlődni. Sebaj, fontban is csak 7,25 milió volt, ráadásul pluszosan kiszállhatunk belőle, lépjünk tovább.

Jota esetében nem vagyok biztos, hogy ő a mait egy jó napjának mondaná-e, mindenesetre Firmino árnyékteljesítménye mellett abszolút leugrott a képről a játéka. Mindenhol ott volt, mindenről csak egy picit maradt le egy szűk órán keresztül, a legelején meg a háttal sarkazós bekötényezős ziccerbekerülése tényleg a legminőségibb játék volt a nap. Szerencsénkre a gól is meglett végül, de Jota szerintem nem maradéktalanul elégedett, ennél több volt a maiban. És benne is még sokkal több van, szerencse, hogy nálunk játszik.

Liuz Díazzal is remélhetőleg ez lesz a helyzet, bemutatkozómeccsnek elég erős volt a mai a gólpasszával. Egy másodosztályból a kiesés elől menekülő csapat elleni kupameccsből nem fogok nagyot elemezni, reméljük amit most láttunk, az csak a kezdet. Legyen ez ennél még jobb is, és akkor mindenki jól jár.

Az igazi habosított tejszínszármazék azonban Harvey visszatérése volt egy gyengéd fél év után, még szeptemer legelején sérült meg a Leeds ellen. Ehhez képest komoly formában indul a visszatérés, elég baszó játék, és egy álomgól: a visszatérésed napján félfordulatból kibombázni a rövid alsót a Kop előtt, ráadásul először. Nem lepne meg, ha Flanagan módjára férfinak érezte volta magát tőle a rá következő percekben/órákban, de valószínűleg a teljes hazai közönség vele szimpátiamerevedett. A helyszínen és a képernyők előtt egyformán.

TAA-t még megemlíthetjük, hogy lassan már tényleg Tcsabi Alonso Arnoldban nyomja a szélről indításokkal, de valószínűleg ő se teszi majd el a mai napot a best of gyűjteményébe 10 év múlva.

Lényeg a lényeg, a negyedik körön is túl vagyunk (best of Klopp éra), a Norwichot fogadjuk majd az ötödikben. Ami viszont fontosabb, csütörtökön este a Leicestert, immár egy-egy térdkalácson futó, fáradt Szalah és Mané párossal a keretben. A kezdőben azért még biztosan nem, főleg amennyi hosszabbításos meccs a lábukban van. Mindenesetre egészen jól túléltük amíg nem voltak, de most már forduljunk rá a szezonnak arra a felére, ahol a nagy sikerek születnek. Indításnak ez most tökéletes volt.