Brentford kihari

Let’s pretend, Let’s pretened, Let’s pretend it wasn’t shit! Az évösszegző megaposztban (ha lesz), egy kósza lábjegyzetet, félmondatot, gondolat kísérletet se fogunk szánni a Brentford elleni meccsre, hű krónikásként (meg hogy jövőre a beharihoz legyen kontent) annyit lehet csak rögzíteni, hogy a játék még mindig fos, az eredmény kedvező, és nagyjából mindkettő közepesen érdektelen csak jelenleg. 

Kezdjük ott, hogy az első félidő ugyan az a színfos volt, mint az Arsenal ellen: presszingre közepes pánik, de valahogy általában ki tudtuk hozni lábon a labdát, felvergődünk a tizenhatosig, aztán lófasz és sarki fény. Ugyan az a 4-3-3, mint mindig, csak ha a játékosok formája / kognitív fáradtsága / gyengébb minősége ezt indukálja, akkor ezen paratémerek négyzetes összegével lesz szarabb a csapat, mint egyébként lehetne egy kipihent fullos kezdővel. Vártuk azt, hogy hátha lesz egy proper Trent beadás (úristen, mi lehet fejben már megint ezzel a csokival), vagy egy jó szöglet, esetleg csinál valamit Robbo a bal oldalon. Oké, kicsit túlzok, egy jó Trent indítás volt pont Robbonak, dehát abból se lett semmi. Játékban Ox csak párszor cipelte idegesítően a labdát, Hendó megfutotta azokat a channeleket amik kellenek a játékhoz, CuJo meg próbált variálni ilyen inverted 8-asként (ha van ilyen egyáltalán), nem valami sok köszönettel, mert ott is inkább az overlap játszott Robboval. Egy pillanatra azért megállnék: Szoktam anyázni én is Hendót, hogy suta mint a bányász lova, meg hova lövi, meg hogy veszi át, de egyébként az ő oldalán beleteszi azt, ami kell ahhoz, hogy koherens maradjon a játék: Fut. Persze, nem nagy truváj, de ilyen meccseken még az én fél-másnapos szememet is kibassza, hogy mennyire epikus módon próbálja vazelinezni azt a félméteres fekete műfaszt, amit sikertelenül próbáltunk bepréselni a Brentford valamelyik szerelmi bemenetébe. Én tökre elbírnám, hogy Fabi védekezik, Hendó fut (és elnézést kivánok: mikor, hova, milyen ütemben: emögött a futás mögött azért kognitív teljesítmény is van rendesen), cserébe a másik nyolcasból jöjjön a mágia. A gond az, hogy ez a mostani keretben kevésbé tud megvalósulni. Maradt hát a pontrúgás mint örömszerzési forrás, elég nagy szerencsénk, hogy bár VVD-nél nem, Fabinál pont kiadta. 

Mindezt úgy, hogy egyébként a padlógázon top6ba beleállni szerető lelkes kölyökkutya Brentford egyébként 6 percig nyomta izomból az intenzitást, utána egy jó 70%-os impulzus hajtóművel ketyegtek, ahogy a félfogyatékos kommentátor pajti meg is jegyezte. Fabinhu. Livörpúúú. Csembörléééén. Anyáááád. Na és itt jön életünk nagy csalódása, az, hogy ebben a fos világban az élet nem fekete – fehér, meg hogy az igazság (legyen ez így bármennyire is abszurd fogalom) sokszor a szürke zónában bújkál. Mert ha ránézünk az XG-re, a gólok számára, mondhatjuk azt, hogy baszki, két prime támadónk nélkül, januári hajtás közepén egy ilyen 3-0 több, mint ajándék, mit kell ezen vergődni. Pusztán annyi sidenote ehhez, hogy itt is beleestünk abba furcsa élethelyzetbe, ami sajnos ritkán sajátunk: Vezetünk egy kiscsapat ellen, a kiscsapat meg némi második félidei próbálkozgatás után úgy dönt, hogy szevasz, akkor focizzunk, mintha a grundon lennénk. Amúgy is inkább egy ilyen szimpi csapat ez a Brentford: Ha taktikai faultból alávertek valakinek, akkor is inkább az látszott rajtuk, hogy bocsmá, pont ez kellett most haver, gyere itt a mancsom álljál fel. Szóval nem az történt, hogy 1-0-nál még atom sünben vernek mindenkit ahol tudnak, 2-0 után pedig végképp átállt mindenki Sunday League Footballra. Merthát installálom alássan:

Mikor látunk ilyen egy Burnleytől, hogy a 60. percben 1-0-nál oda hozhatjuk kis túlzással 6 az 5ben, miközben a Brentford középpálya nagy része a kezdőkörnél vakarja a faszát a semmibe, futottak ők már eleget kérem. Na mindegy, amit ki akarok itt nyökögni, hogy persze, hogy van majdnem 3-as XG meg 3 gól, amiből egy szöglet, egy meg epic potya, ha már a félidőben vezetsz. Ha 60. percben is 0-0, és érzik a vérszagot, akkor szerintem 0-0 is marad és akkor csak az eredmény miatt gondolná azt mindenki, hogy jogosan anyázik. Pedig az egy 0-0-ás meccsnél annyival volt csak jobb, hogy pár helyen kiadta olyan dolog is, ami mostanában ritkán szokta. 

Nagy tanulság ebből a meccsből más nincs, be kell toszni valahogy az elején, aztán az ellenfél valószínűleg engedni fog még párat, mert onnantól kb. érdektelen is nekik a meccs. Csapat szinten Trent és Robbo még mindig elég tompa, Védekezésben és futásban általában megvagyunk, támadó harmadban meg ez ennyit tudunk most. Bobby édes szívemet imádom, de olyan lassú most lokálisan csóró, hogy tényleg igaza lesz remélem RQ pajtinak, és átmegy inkább kreatív 8-asba, főleg mondjuk egy olyan csapat ellen, ahol valszeg 80%-ban nálunk lesz a labda amúgy is. És itt tenném fel egyébként a kérdést, hogy vajh hol húzódik a határ Kloppónál a felállás / taktika és az elérhető csapat képességei között: a mostani játékosok ebben a formában mindenre jók, csak a szokásos 4-3-3-ra nem. Ox csak közepesen nem találta a helyét a szélen, összjátékban akkor is színezi amikor nem kéne, úgy lő, mint egy ló, egy az egyben meg nem csinál meg senkit. Igazából ez egy tipik Mané performance az utóbbi pár hónapból, szerzett egy gólt, ezért természetesen minden meg van bocsátva neki, a foci már csak egy ilyen egyszerű játék. Minamino játékban nagyjából nulla, régen lassú volt és gyenge, mostmár inkább közepesen gyors és gyenge, szerzett egy darab gólt azért, mert Bobby egy elképesztő cuki lélek, tehát nyilván IMPACT SUB OF ALL THE YEARS kategória győztese már most. Ha azt vesszük, hogy mennyibe került, akkor persze, de egyébként nem csak a szerzett gólok száma droppol keményet a jelenlétével, hanem az összjáték is, ami így azért elég szopó. Nyilván ha előszedjük azokat a nyers számokat, amik éppen a mi narratívánkat segítik, akkor minden magyarázható, csak sajnos ilyenkor elvész egy darabja a lelkünkben a foci mágikusan egyszerű komplexitásának.

Emlékezzünk hát együtt egy olyan meccsre, ami pont ugyan az a fos volt, mint egy Burnley elleni potenciális 0-0, cserébe az eredmény nem az lett, ami a szezon ezen szakaszában egyébként teljesen rendben is van. Ha mennénk még bajnoki címért, akkor nyilván senkit nem érdekel semmi, csak a három pont, így viszont, hogy lassan a dinamó inkább lemászik a top4-ért harcolni, végképp van időn ilyen apróságokon mélázni, hogy egyébként fosul játszik-e a csapat, vagy nem.