Newcastle összefoglaló

Lehet, hogy utolsó meccseink egyikét láthattuk idén, amikor papírforma szerint basztuk agyon a csodálatos Newcastlet, amolyan kötelező házifeladatként. Ha majd a szezon végén végiggörgetjük gyorsba a meccsket számadást vetve a kialakult eredménnyel, nem ez lesz az a meccs amire nagyon emlékezni fogunk, hogy bármi érdemleges, vagy a jövőt sejtető események halmaza lett volna. Egy az újabb több gólos hazai sikerből, mit kell ezen annyit vekengeni? Sokat nem, de ha már úgy is itt vagyunk így együtt, leszúrnék azért pár jelzőcölöpöt, mondjuk a jövő évi Newcastle beharanghoz. 

Kezdjük onnan, hogy igen, jönnek a buzi arabok megint teveháton, igen, érdekes módon ki tudják majd szponzorációval játszani az FFP-t, igen, a bozótvágóval trimmelt fülszőrű köcsög vén angolok akik ezt a PL-nek nevezett bordélyházat szervezik Monthy Python stílusban megint pénzesebbek lesznek valahogy egy-két Bentleyvel meg nyaralóval. Faszom tegyem bele, mert bár drágább lesz megint tőlük a középszar (meg emiatt amúgy minden is), a mostani NC-n ez még nem éreztette hatását. Mert milyen is ez a Newcastle? Szar. Köszönjük McMackó pajtás, megint sikerült egy keményet innoválni ebben az útszéli fociblogger műfajban. Arra jöttem rá egyébként, ahogy a meccset néztem, hogy próbálnak amúgy jönni ezek a kicsit újhullámosabb brit edzők, érdekes koncepcióval, akarnak is általában focizni, és ebben a szettóban itt a ‘Castlenél ezt pont nem akarja kiadni. Ahhoz nem elég jó a csapat, hogy értelmes focit játszon, ahhoz meg nem elég féreg, hogy hozza ezt a Pulis-Stoke-BigSam-WBA féle pankrátor focikultúrát. Két szék között így lehet a földre ülni, a PL-ben hamar elvéreznek az ábrándos lelkek. 

Szóval ez alapján olyan nagyon nagy izgalomra nem készülhettünk, legtöbbet rúgó vs legtöbbet kapó kiesőjelölt csapat, whatnot. Nézegettem itt ezeket a meccshalasztásokat, kinek miért, miért nem, ha kérik akkor lehet-e, vagy ha mindkettő kéri akkor se, faszom se érti. Ők se, talán ez a nagyobb baj. Egyik oldalról vicces ez az állapot, másik oldalon meg van egy ilyen bája, hogy kicsit olyan ez a szervezés mint az angol bírói döntéshozatali rendszer: kiszámíthatatlan, sokszor érthetetlen, de mindenképpen van benne egy ilyen arrogáns AZÉRT MERT ÉN AZT MONDTAM attitűd, hogy biztosan mindenki érezze, hol a helye. Na nézegettem ezeket a számokat, és gondolkodtam is, hogy (nyilván érezve ennek az egésznek a súlyát, de legtöbb validnak tartható tweet / poszt szerint amúgy szinte mindenki tünetmentes) egyébként most egy-két necces meccsen akár lehetne is a zavarosban halászni, ha nem tud az ellenfél fullos kezdőt kirakni, cserébe játszani kell. Aha, bumm VVD + Fabi esett is ki az utolsó pillanatban covid miatt, ennyit erről. Maradt így is elég alapember, plusz amúgy is inkább támadó oldalon voltak nyitott kérdések, hogy mikor szerezzük meg a vezetést. 

Aha, jött is a kancsal Voldermort 10 percen belül, futtából, szemből azért az neki csemege onnan. Ha nyertek volna, mondanám, hogy Carry Potter, hogy teljes legyen a képzavar. Érdekes módon most nem volt semennyire fásult a csapat, maradt lendület is rendesen a játékban, meg úgy látszólag nem zökkentett ez a gól se ki senkit semmiből. Engem a sörivásból pláne. Itt kapcsolnék két korábban említett gondolatot, ami meg is határozta, hogy gyakorlatilag a félidő felén túl már mi vezettünk: A NC nem volt elég féreg, a bíró meg azt csinál amit akar. Egy fos Burnley biztosan halálra rúgott volna mindenkit, egy fosabb Wolves fel se kel a földről, ehhez képest az NC meg tudta ugrani azt, hogy elvédekezgettek rajtunk, cserébe volt sáv felpasszolni is a labdát, meg folyamatosan volt terület a védők mögött beívelt / kényszerítőből bepörgetett labdákra. Azt meg külön nem értettem, hogy az egyébként jobblában Joelinton hogy a vérbe került a baloldali középpályás posztra védekezni, látszott is csórónak a fején, hogy elég sokat mereng egy jó itáliai kalandon inkább. Good job fiúk, ezért érdemes volt felkelni valóban. A másik vonal meg Mike Dean: kezdjük ott, hogy nyilvánvalóan bolond az ember, úgyhogy alapvetően tudnám is kedvelni. Minden döntése egy pörgetés a rulettasztalon, vagy oda esik ahova kéne, vagy oda ahova nem (Wow, tudok azért okosakat mondani, basszátok meg, kérni se kell). És van ez az alap brit bírói buziság is rajta, egyrészt, hogy szeret szerepelni (ha már egyszer a világ legjobb bajnokságában bíró, jár neki az a pár perc hírnév, nem?) másrészt kurva jól vissza tudja adni ezt a tradíció nevű dolgot. 50 milliós kocsival járok, de a mosdóban két csap van az egyikből csak hideg folyik, másikból csak meleg, CSAK MERT. Világ legjobb csapatai / játékosai minden héten, de egy sittes brit csapatnak bármikor JOGA VAN agyonrúgni a top6-ből bárkit, merthát welcome to the Premier League, ahogy Rio Ferdinand is mondta volt. 

Elkanyarodtam, szkúzi. A lényeg, hogy a szerintem a világ összes bajnokságában (meg talán a PLben is) amikor látják, hogy van egy fejét fogó játékos a földön, akkor lefújják, hogy megnézzék mizu. De Mike Dean nem tette, mert látta, hogy bazmeg, senki nem ért még csak a fejének a közelébe se a kis gecinek, úgyhogy mehet tovább, mi itt a kérdés. IMÁDTAM. Vényre írnám fel Simeonénak, a Wolvesnak, meg az összes is szopadék csőgörény csapatnak. Mármint értem persze, kiscsapat, limitált eszköztár, de lassan a fociban szabályozás szintjén is kezdeni kéne valamit azzal, hogy 100 kilós életerős négerek többet piknikeznek a fűben bazmeg mint amennyit lábon állnak. Még mindig előttem van, ahogy Ait Nouri mosolyog, hogy bocs pajtikák, meg vagyok húzódva, fekszem a földön 4 x 2 percet, csak úgy. Amúgy kurvára nem lenne bonyolult szabályozásilag: Ha a bíró a sípjába fúj, 30 mp van a játékosnak felállni, ha nem tud (vagy akar) akkor kötelező ápolás. A kötelező ápolás után el kell hagyni a pályát, és kötelező egy percet a pályán kívül tölteni, negyedik játékvezető méri stopperrel. Ha egy percnél többet kell ápolni a pályán, kötelező hordágy és csere. Cső. 

Anywho, az egyenlítés után látszott, milyen az, amikor valaki nem esni akar, Mané kalamolt még bele egyet miután kicsit felrúgták, gondolom az utóbbi évek megtanították arra, hogy nem angol játékosként nem valószínű, hogy fújnak neki bármit, úgyhogy jött Salah, 2-1 ide, gyakorlatilag függöny. Két középpályás gondolatfoszlányt bontanék ki gyorsan ezen a ponton:

Az egyik szerelmem, Thiago. Imádom, okos, technikás, focizni tudó játékos a középpályán, mindent tud, amiért Milnerrel a faszom is kivan úgy általában. És értem én a növekvő önbizalmat, de pajtikám, ez a mai a te posztodon egy kibaszott talpas karó volt. Mert bazmeg, ha rajtad múlik nem egy, hanem két gólt kapunk abból, hogy a létező legérzékenyebb transition pillanatban adod el a labdát, te fasz, ráadásul úgy, hogy pont nincs VVD, hogy elkaparja a szarodat. Ez nagyon nem az a para, hogy támadó harmadban egy kiugratás nem pontos, ez bazmeg a mi játékunknak az alapja, hogy ilyenkor ezt kurvára ne csináld. Ha egyetlen dologra figyelsz a meccsen és semmi másra, már akkor is jók vagyunk, az egész játékunkat alapjaiban lehet szétbaszni ezzel. Arról nem beszélve, hogy egyébként is úgy jönnek ezek a kicsik, hogy ki se szállnak a buszból, hanem egyből felparkolnak az ötösre, gondolhatod mennyivel nyíltabb lesz a játék ha hülye vagy és vezetnek is eggyel. Meg ne lássam többet. 

Másik szerelmetes pufimacim Ox, hogy a faszom üsse ki neked is fogad. Mindent értek, tényleg. ACL, sérülések, visszajössz, és mostanra pár év után eljutottál oda, hogy tétmeccsen megint tudod hozni azt az indulósebességet meg cselezést, ami miatt amúgy egy elég érdes bőrdarab tudnál lenni a középályás faszkorbácsunkon. Mint amikor levágják a faszod félig, toszol vele azért békésen, aztán hopp, egyszer csak visszanő! Te meg rohangálsz a városban, baszol mindennel és mindenkivel akivel csak lehet, mert újra van dákeszed, juhéé! Na csak az van, hogy ha megkapod a labdát, és lehet kontrázni ütemesen, akkor nem az határhasznossági görbe csúcsa, te szuahéli elletőgödör, hogy nekiindulsz leszegett fejjel, mert jajjdejó, tudok gyorsan futni. Úgy üvöltöttem a TV-vel mint az állat, mert bazmeg 2000 km-ről látszott, hogy ha van egy kontra és nem passzolod el, akkor le fognak csapni a gecibe. Le is csapták, én is majdnem a tévét dühömben. De nem azért, mert most nem lehet fölélőni, nem lehet hibázni, de ennyire konzekvensen, tantrikus visszafojtottságból kirobbanva hülyének lenni bazmeg azt nem bírom. Mindezt úgy, hogy mikor a másik faszhuszár Keita beállt megsérülni, az ő játéka rendesen fény volt az éjszakában Oximacihoz képest, pedig azért mind tudjuk, hogy a Naby szemében felderengő értelem tüzes nyalábival nem fogunk Batman jelet rajzolni Liverpool ködös egére. Mégis olyan volt mintha nem két xanax-al játszana az adott fekantinunk a középpályán. Radír lesz ebből bástya szezon végén sajnos, mert sérült is vagy, cserébe nem vagy elég okos, tough luck. 

A meccs érdemi részében, a vezetés tudatában gyakorlatilag arról szólt az élet, hogy próbáltunk továbbra is helyzeteket kialakítani, meg úgy nagyjából 8-10 percenként időzítve engedtünk valami közép-félelmetes kontrát. Ezt a Matip – Konaté kettős alapvetően okésan hatástalanította, utóbbi sportmozgásra egy ilyen érdekes Sakho – Tankerhajó mutáns gyíkállatra hasonlít, cserébe alapvetően nagy hiba nélkül lehozta a dolgokat, ami mindenképp ígéretes. Aztán egy ponton Trentnek eszébe jutott, hogy baszod, nem is két góllal vezetünk, fasz kivan már, úgyhogy diszkréten felhelyezte a felsőbe a játékszert, azóta is Hyypia öreganyja próbálja összefoltozni. Imádom, hogy Trent egyre magabiztosabban, meg egyre ösztönösebben mozog be a középpályára, így kevésbé deficites a csapat átlövésekben. 

Faszomat már, ennyit tényleg kár beszélni erről a meccsről, a lényeg, hogy nyertünk, aztán kiderül, hogy lesz-e még idén foci, vagy marad a PS.