Aston Villa kiharang
Játszottál már valaha ilyen grindeolós játékot? Össze akarsz gyűjteni / építeni / rakni valami baszót, és ehhez unalmas, ismert, repetitív feladatokat kell megoldanod újra és újra, amíg nem sikerül? Nagyon szeretnénk összezsaluzni azt a bajnoki címet a szezon végén, de ehhez nem csak neverton elleni városi rangadókon, BL meccseken, meg shitty elleni baszakodásokon vezet az út: Néha újra kell nyomni ugyan azt, eltolni addig a pontig amíg már nem kell izgulni aztán nézni is a következő ellenfére, hogy na mi van már?
Szóval ilyen volt nekem ez a Villa, kicsit talán a Wolves elleni találkozó szellemi örököse. Onnan nézve hasonló, hogy domináltuk a játékot, többet volt nálunk a labda, nyomkorásztuk, gyömöszöltük, hajtogattuk a másikat, mint egy ilyen fogást kereső brazil jitsu meccsen. Oké, a Wolves ellen érezni lehetett egyfajta ilyen szottyos másnaposságot az első félidőben, aztán úgy lettünk egyre idegesebbek ahogy haladtunk a vége felé és még baszod mindig nem volt Origi a pályán. Itt viszont már a félidő elejétől kezdve nyomtuk a csengőt, helyzetek, (meg nem adott tizi) meg miegymás, meg is állnék egy pillanatra, mert nekem két fő gondolat ragadt meg úgy általánosságban.
Az egyik, hogy mennyit számít egy rendszer egy-egy adott játékos alap képessége, helyezkedése, sebessége, skilljei. Oké, kedves Mackó, mondasz most megint valami kurva nagy megfejtést, hogy bazmeg tényleg máshogy néz ki a csapat, ha OX a kezdő vagy Hendó. Much wow, blogger of the yearz 1998. Maradjunk talán abban, hogy engem személyesen gondolkodtatott el, hogy ebben a „nagyjából három naponta kapunk valami Liverpoolhoz kapcsolódó sportmozgás halmazt” szettóban hajlamos az ember kicsit túlegyszerűsíteni fejben a dolgokat. Faszom tegyük már bele, van egy csomó középpályás, meg még több védő, felrakjuk a 4-3-3at, elmondom neki, hogy „Ox fiam a csatkai szűzmária fosson homlokon zárjál mán vissza” aztán jó is lesz. Ehhez képest azon flesselgetek itt magamban, hogy így, hogy Hendó nem 6-ost játszik (mert nem sérült Fabi) fel tud lépni jobb oldali nyolcasba. Na ez azért menő, mert így jobb oldali félterületbe be tud lépni Trent, gyakorlatilag középpályás poszton játszva – Hendó tud menni területet nyitni a szél felé, kihúzni a 4 védőből az ellenfél fullbackjét a szélre, plusz megvan az esélye neki is visszazárni / besegíteni, ha kontra van. Ugyan ez, ha OX játszik úgy néz ki, hogy OX természeténél fogva inkább támadásban aktív, bemozogja magának a félterületet / lövőhelyzetet alakít ki, Trentnek meg sokszor marad a lemozgás oldal / alapvonalig, cserébe a nagyobb szopó visszazárásnál. Apróságnak tűnik, de szerintem ilyen nüanszok is sokban tudják módosítani a gameplant, plusz ha egy valahol belenyúlsz ebbe a rendszerbe, akkor máshol is érzékelteti a hatását.
Másik oldalon dettó: Így, hogy ennyire be volt nyomva a Villa, Robbo is hatalmasat tudott menni a bal szélen, mert tradícionálisan az előző csapatok (Porto, Soton, stb) inkább a mi jobb oldalunkon próbáltak üres területbe labdát bejátszani. Nagyon faszán kijött most Robbonak a terhelhetősége, plusz az, hogy míg jobb oldalról inkább beadások érkeznek, erről az oldalról le tudjuk játszani alapvonalig a labdát Robbo overlapjei miatt, így meg kevésbé para az, hogy úgyamúgy nincs annyira meg a magassági fölény a mi oldalunkról. Long story short, jóval nagyobb élet volt most a csapatban, mint a Wolves ellen, helyzet is volt, meg némi balszerencse is. Nehéz kenyér ugye a busztörés, de összességében inkább éreztem azt, hogy van egy lendületes játék amiből egyébként simán kieshetne már a vezetés, max a blokkolt lövések, hiányzó tizi, lokális balszerencse fogta meg a dolgot. Amit meg valahol vissza is kaptunk a másik oldalon: Ratkinsonnál nyugodjatok meg, hogy a meccs végi Ali / Matip baszakodás és utána támadó után nyúlás az tizi oda, VAR-t meg ne se nézte volna. Vagy mint tavaly: Ránéz, igen, ez a var, és tizi továbbra is, le se szarja, hogy milyen pixelek mennek a képernyőn és merre.
Két gondolatot ígértem, a másikat le is csavarom gyorsba: Ha félidőben három-nulla ide, akkor ez megint ilyen lesétálós motyorgás lett volna valószínűleg, mert a Villának annyi volt a gameplay-e mint a Wolvesnak (basszuk előre gyorsan hátha lesz egy szöglet vagy egy valami belőle) csak Adama Traoré nélkül. Cukik is, meg minden is, Stevie-re se lehet rásütni, hogy leadta volna a meccset, vagy nagyon kinyílva focizni jöttek volna, három pont itt, helytállás ott, gg wp, lehet lapozni.
Kérdezném viszont. Hogy is mondjam, talán már átjött, hogy bár munkásságát messzemenőkig elismerem, mondjuk az a jó kifejezés, hogy érzelmileg soha nem tudtam kapcsolódni a Stevie G jelenséghez. Cserébe nem is nagyon fáj (=érdekel) ha valaki meg igen, szerettem Riiset, meg Cissét, Momo-t, Xabi-t, Balotellit, miegymást, értitek. Na de hogy azok, akik szívvel-lélekkel rajta vannak ezen a Gerrard vonaton (csúszós a peron, leszálláskor kérem vigyázzanak) azoktól kérdezném: Mi is történt a bástyával úgy 30 éves kora körül? Vagy kicsit besérült, amikor nem tudott elmenni a Dinamóhoz? Előtte sütött róla az energia, a végére meg állandóan olyan fejjel nézett, mint aki belefásult abba, hogy Milner tanítja dekázni. Néztem most vele egy interjút (beszélgetést?) amit Carra celebrált a pálya szélén és végig olyan volt fejjel beszélt (már amit érteni lehetett belőle) mintha egyébként nagyon szenvedne az egésztől. Elfogadom válasznak, hogy nyilatkozni nem szeret és azért ilyen (rajtam is pl kurvára látszana, hogy a fszomnak se kell ez az egész ilyenkor) de nekem a pálya szélén is mindig így áll zsebredugott kézzel.
Mindegy is, a kötelező sikerült, folytassuk tovább a grindeolást hétközben a NC ellen.
