Játszótéri hierarchia

Tisztázzuk a legelején. Közülünk csak egyvalaki van a mászóka és így a ranglétra tetején, egy uralkodója van a homokozónak, és csak egy valaki tudja a legnagyobbat ugrani a hintából: mi.

Vagyunk mi, vagytok ti, és bár nagyon szívesen játszunk együtt a kisebbekkel is, attól még mi mi vagyunk. Ha ezt elfogadod, egy békés 0-0, 2-0, hasonló eredménnyel hazajutsz, ha cibálod az oroszlánt, akkor tízből talán egyszer nyerhetsz, de kilencszer fel leszel falva.

Szegény Porto nagyon nem szerethet minket, számukra tényleg bántóan sokat találkoztunk mostanában, az elmúlt három évben kétszer is jelentettük a menet végét az egyenes kieséses szakaszban. Nem is nagyon rossz a Porto pedig, csak tényleg más szint az, ha a csoportból továbbjutás a cél, és nem a végső győzelem. A továbbjutás pedig nagyon éles kérdés nekik, 4 meccs után 5 ponttal már lehet csoportmásodiknak lenni alattunk. Ráadásul az Atleticot se biztos, hogy nem tréfálja meg a másik meccsen a Milan legalább egy döntetlennel, úgyhogy a kékeknek tényleg vannak céljaik. Eszközeik is vannak, persze nem az a deluxe homokozólapát-széria, mint ami a mi vödrünkben feszít, de jó iparos szerszámaik nekik is vannak ahhoz, hogy a semmiből vár álljon itt a nap végére.

Csak miért szól a boss zene a háttérben?

Annyi esélye viszont mindenképpen lesz a Portonak, hogy itt a tápláléklánc csúcsán már eresztünk egy kis pocakot, lassulunk, és kevésbé is érdekel az, hogy a mászóka alsóbb szintjein mi zajlik. Nem a Tádzs Mahalt építjük már a homokozóban (igen, így írjuk magyarul), hanem csak a diósgyőri várat, a fáraók kincsét már ki se kaparjuk, csak a padon hagyjuk üldögélni. Mert ez is megtehetjük, és talán így is van ez jól.

Most nem királydrámát játszunk a pályán, hanem a köznemesi intrikákat; fiatalok, vének, cselszövések, váratlan fordulatok és visszatérések, aztán majd meglátjuk a Porto mit kezd vele. Na meg persze lehet, hogy a játszótér királya is megunja egy idő után a zajt és leküldi az nehézlovasságot, minden benne van. Kloppo nyilatkozata alapján mondjuk inkább fele-fele lesz a dolog, a gerinc marad, de pár csillogó alkatrészt bedobunk (Konaté, Morton például), meg a klasszikus cipészeket is, mint Minamino.

Kezdünk majd szerdán 21 órától a kedvenc patakunkon, a hazai csatornáknak nem üti meg az ingerküszöbét a mostani partink. Nekünk azért igen.