Arsenal beharang

Egész jó hangulatban engedtem el a ceruzát még az ATMA ellen. Odavertünk a taplóknak gyakorlatilag áldozatok nélkül, elég a válogatott szünet előtt megcsapni a Moyesi féle West Hamet és aztán rendben is lesz minden ami eddig történt. Ühüm, pont ez lett belőle, kicsit más szájízzel várhatjuk most az Arsenalt. 

Nekem ez a West Ham elleni zakó kicsit ilyen elmúlt karácsonyok szelleme téma volt: 100 kilónyi színes színhús a szájba szögletnél, bíró sportárs természetesen leszarja, gól oda, vehetjük elő szopóbbik gameplay scenariot. Amúgy ez tök érdekes, hogy van a végtelen hülyeség, arrogancia és vaksiság mellett egy ilyen visszatérő angol bírói attitűd, ami szerencsére nem ‘Pool specifikus, inkább ilyen kiscsapat vs nagycsapatos téma. Kiscsapat játékosa szabálytalankodik, de mondjuk nem így hátulról lerántás vagy valamilyen sunyi módon, csak simán test a test ellen, akkor engedjük el, merthát ez a PLnek a varázsa, hogy itt férfias férfiak csinálnak férfi dolgokat jól. Nagyjából egy ilyen döntés egy egész meccset meg tud határozni, mondjuk gól nincs itt, piros lap van ott, akkor ez lehetett volna egy másik kávézó is. Szorosan tenném hozzá, hogy ez most nem a parttalan rinyálás nagylemez, sőt, ahhoz képest, hogy miket engedtek meg ellenünk korábban ilyen WBA meg Stoke szerű csapatoknak, ahhoz képest a jelenben szerintem a trendline mindenképp pozitív, csak volt ennek az egésznek szitunak meg úgy az egész meccsnek egy „régi idők mozija” utánérzése. 

Szopó volt, tough luck, lapozzunk. Jön az Arsenal, mely meccsel kapcsolatban három rövid, ám valahol egymásba fonodó gondolatmenettel állnék elő. Az utóbbi időben azért nem fostam össze magam, ha velük kellett játszanunk, szórványosan ismert / jó játékosokkal operáló hibrid csapatként emlékszem rájuk, de valahogy mindig túl kiismerhetetlen volt az egész. Na nem a jákékukra gondolok, inkább arra, hogy egy Burnley az reggel hétkor felkeltve is Burnley lesz, bennük viszont sokkal többször láttam azt, hogy egy Shitty veréstől egy Norwich elleni zakóig gyakorlatilag bármi benne lehet. A már régen bajnoki szezon 36. fordulójában kaptunk ki tőlük júliusban (lol), amúgy csak ilyen fiszfasz kupa meccseken voltak ellenünk játékban. 

Ellenben, viszont, de. Még tinédzser koromban volt ilyen szokásom, hogy éjszaka közepén megébredek, felkelek, kimegyek a konyhába csinálok valami szendót. Na itt volt valami transz-dimenzionális tudatalatti pszichés bekötés faterommal, mert ez a session sokszor egybe esett az ő minden éjszaka előadott, tű pontosan éjszaka fél kettőre időzített prosztata indukálta csorgatási rituáléjával. Mackó a hűtőben tevékenykedik, Faterom megáll nem messze tőlem csöndben és vár, hogy akkor mi is a terv (érdekesség: bár általában intenzíven trappolva közlekedik, a bebújós papucsában úgy suhant hangtalanul mint egy lopakodó brit lakáj), én megfordulok és a meglepetéstől felüvöltök, hogy BAZMEG MI A FASZ, ilyedtemben meg szétdobok mindent. Faterom meg áll blazírt ábrázattal, és megkérdezi, hogy „Miért kiabálsz?”. Anyádért. Ilyesmi állapot volt nekem a PL tabellára vetni ártó tekintetem, hogy BAZMEG, két pontra vannak tőlünk. Mikor történt ez? Hát baszkikáim úgy, hogy első három meccses zakó után (amiért már akkor se értettem a sírást, mert egyik a Shitty volt, másik a Dinamó volt) hat győzelem és két döntetlen a PLben, csiribú csiribá, ha nyernek, előznek. Anyád. 

Nem állnék bele most ilyen komolyabb elemzésbe, hogy miért is állt össze az Arsenal így (tudja a faszom, to be fair), egy taktikai aspektus van viszont, amit a West Ham meccs után ki lehet szerintem emelni. Az ugye megvan, hogy sok gólt lövünk (legtöbb a PLben), viszonylag sokat kapunk (Mi 11et, Shitty 6-ot, Dinamó 4-et), ez utóbbi inkább középcsapat színvonal, mintsem bajnoki. Ebben benne van (sok faktor mellett), hogy a felfutó FB-ek mögé való biztosítás két irányból is deficites tud lenni kicsit. Az egyik a CB oldal: Matip (aki jelenleg a legjobb védőnk imo) ezt inkább helyezkedésből, mintsem sebességből oldja meg, ami normál védekező szituációban (amikor az ellenfél nem kontrázik, csak simán build upban van) még ki is adja, kontránál viszont necces tud lenni. Dettó VVD: Korábban egy fénysebességre gyorsított csillagromboló intenzitásával érkezett minden előrebaszott labdára, viszont még mindig érezni rajta a sérülése miatti lassulást. Szóval labdavesztésnél, főleg, ha akkor történik amikor agyig fel vannak tolva a FB-ek, kisebb nagyobb szopóba tudunk így kerülni. Nem akkorába, minth a Kabak – Nat Philips duóval, de nem is prime VVD + prime Gomez (jelentsen ez utóbbi bármit) vonal. 

Másik fele ennek az egyenletnek a középpálya, illetve annak (és konzisztenciájának) hiánya. Sérülések, válogatott szünetek és ott rásérülések, fittség és dolgok. Egy egészséges és kipihent Hendó – Gini (Milner!) kombó fordulókon át tudná tömögetni a lyukakat a FB-ek mögött, ilyen Keita – Ox szerű megoldások viszont sokkal kevésbé. Pláne, ha Hendó 6-osban van, mert Fabi nem elérhető. Az meg látszik, hogy a Kloppi foci ha mindenki fasza feszes, akkor kurva jól el tud fedni kisebb bakikat, viszont ilyenkor, amikor több helyen is ereszt a hajó a hatás hatványozódik. Így szoptunk nagyot a Trent mögé bekúrt labdákkal, meg azzal, hogy ha elcsúszás van a rendszerben, akkor mindenkinek 1,5x annyit kell futnia, több lesz a hiba, gerjesztődik az egész szar tovább. Na ez csak annyiban érdekes szerintem, hogy egy Bumerángnak pont csemege egy felfutó Trent mögötti balszélről indulva kontrázás, amihez egyébként az Arsenalnak pont vannak elég potens hosszú labda disztribútorai, gondolok itt Smith Rowe-ra, Odegaardra, vagy akár Ramsdalere a kapuban. Cserébe a helyzett hasonló: Robbo helyén Tsimikas inkább támadásban villog, Trentre szükség van elöl, cserébe az elérhető középpályások közül se Oxnak, se Thiagónak nem a rakkolás az erős oldala. Pláne csóró spanyolnak, aki azért jött, hogy egy 70%ban labdát birtokló, felállt védelem ellen buszt törő csapatban kelljen szűken játszania, ehhez képest amióta itt van többet futott vissza biztosítani csóró, mint előtte a teljes (és nem annyira rövid) karrierjében összesen. Körülmények áldozata, van ilyen. 

Most lehet itt taktikai oldalról alternatív valóságokat teremteni, de attól még a pályán ugyan az a 4-3-3 lesz amit megszoktunk, max a FB-eknek meg lesz mondva, hogy szépen játszanak, és a két 8-as lép fel jobban támadásban, mint szokott. El lehetne gondolkodni esetleg egy 3 CB-s felálláson (ha már úgy is hirtelen annyian lettünk ott), így el lehetne engedni Tsimikast és Trentet a szélen. Egy bejáratott Gomez és Konaté simán lehet, hogy le tudna hozni egy ilyen futkározós CB / LB(RB) hibridet, de ilyet amúgy nem nagyon játszunk, cserébe a két mókus messze van még a bejáratottságtól. Esetleg nézhetnénk egy Matip – Fab féle 4-2-3-1et, csak sajnos ez a felállás szintén kevésbé erős a FB mögötti terület védelmében. 

Így marad szerintem a megszokott minden is, ha szerencsénk van, a meccs első harmadában betolunk egy vagy két gólt, ettől jól megnyugszunk és folyamatos labdajáratással előzzük meg a kontraveszélyt. Ha viszont kapunk gólt, akkor duplán beszophatjuk, csak úgy, mint utoljára a WHU ellen. Ehhez a délutáni mókához egy Tsimikas – VVD – Matip – Trent / Fab – Thiago – Ox / Mané – Jota – Salah felállást, meg egy 2-1es győzelmet tippelek.