Sirályálom

A szombat 4 órás sávban fiaink a Brighton csapatát fogadják az őszi pörgésben, azaz a szokás szerint sűrű, heti két meccses, októberi és novemberi válogatott szünet közötti időszakban. A megszokottnál jobb Libakupa-meneteléssel ezen az amúgy sem könnyű helyzeten még rontottunk is. 

Az mondjuk szerencsénk, hogy eddig nincs jelentős sérüléshullámunk, így a keret mélysége-problémakör még nem merült fel komolyabban, azonban nekem így sem tetszik ebben az Afrika-kupával terhelt szezonban, hogy a karácsonyi őrületet megdobjuk még egy meccsel. Továbbra is nehéz egy olyan, értékes behúzható serlegként tekinteni erre a kupára, amire nagypapa korában Salah büszkén mutogat majd. A bajnokságban meg egyértelmű hátrány lesz ez a győzelem, mert Salah, Mané, Keita stb. érintettsége miatt az Afrika-kupa a mieinket sújtja majd leginkább a topcsapatok közül. Egyszóval: meglettem volna enélkül a továbbjutás nélkül. Persze, ha azt nézem, hogy van plusz egy meccsük a fiataloknak és a tarcsiknak, akkor nem lenne ez rossz, csak ahhoz olyan ellenfelet kellene húzni, hogy Kloppék a fiatalokat küldjék fel, és ne az alapkeret tagjainak lábaiba toljanak még kilencven percet a kritikus időszakban.

A Brightonról túl sok minden nem mondható el. Egy szokásos angol kiscsapat egy szürke esős délutánon. Sokszor láttunk már ilyet, és még sokszor fogunk is. Nem túl izgalmas kérdés, ők mit fognak focizni, ahogy az sem, hogy mi mit fogunk. Tény azonban, hogy ezek a nem túl izgalmas meccsek teszik ki a szezon nagy részét. Ezeken a Brighton (és a hozzájuk hasonlók) elleni meccseken kell a top 4-hez, vagy (adja isten) a bajnoki címhez szükséges pontokat összeszedni. A kettő között kb. az a különbség, hogy 2,5-ös vagy 2,7-es ppg-t szed össze ezeken a meccseken a csapat. A kloppi sikertörténet alapja, hogy üzembiztosan tudtuk a két 100 pont körüli szezonban (a rekordpontszámos ezüst és a bajnoki cím alkalmával) hozni ezeket a nem éppen körömrágós meccseket. Ekkoriban váltak ilyenekké ezek a találkozók, mert a szurkoló nyugodtan leülhetett, és tudhatta, hogy ha nem is jó és szemet gyönyörködtető játékkal, de a csapat nyerni fog valahogyan. A tavalyi COVID-őrületes sérülésekkel szétbarmolódott szezonban ezek a meccsek újra izgalmassá váltak, mert a felborult, hiányos csapat nem tudta üzembiztosan unalmasan behúzni azokat. Idén eddig a COVID előtti szezonra emlékeztet a csapat ezeken a meccseken. Remélem, hogy ez legalább az Afrika-kupáig így is marad, mert akkor lehet esélyünk ÁLMODOZNI egy szép szezonról.