Osztálykülönbség

Egyelőre még nincs meg Klopp második United edzőbuktatása, de a különbség a két csapat között a vasárnapi meccsen még Mourinho végnapjait is felülmúlta. Góljainkkal csak lapokban tudták a lépést tartani és akkor még finoman fogalmazok, hogyha a favágó faszszopó portugál duó sötét narancssárga eseteit véleményesnek minősítem. De szépen sorjában mindenről szó esik majd, rekordok, taktika, örömünnep, sérülések, szomorúság, langyos végjáték.

Skót nyugdíjasok a belgyógyásznál, vagy nem tudom, nem értek a focihoz

A meccs előtti felvezető beszélgetésben Benyóval pont azon lamináltunk, hogy vajon hogy áll majd a rangadóhoz a United. Letámadnak magasan, vagy inkább behúzódnak a kapu elé, hogy átvészeljék a bombaformában játszó Salah és társai Bt rohamait. Az látszott már a Leicester ellen is, hogy egy évek óta stabilan letámadó és direkt játékot játszó csapat ellen mit ér a CR7 brand. Ennek megfelelően én azt vártam, hogy egy jóval védekezőbb felállás lesz a szokásos 4-2-4? 4-2-3-1? 4-4-2? kuszálás helyett. Azonban a norvég tornatanár nem bízta a véletlenre, ugyanazokat a támadási sémákat követte, amit a Klopp csapat, széleken kihozott labdák, a csapat vonalát magasan meghúzva alkalmazott letámadás. Az első helyzetük, ami a meccs első helyzete is volt, egy szélen felhozott labdával indult, majd egy kevésbé sikerült Ibu felszabadítás után Fernandes előtt adódott.

Aztán rá pár percre megmutattuk hogyan is csinálják ezt a nagyok. A United letámadása nem hogy szervezett nem volt, de ha kiküldöm a 21 hónapos kislányom, a 4 éves unokahugom, meg a két bokáig érő kutyát, hát azok nagyobb eredményt érnek el, legalább is szerethetőségben 100%. Ez el is indította a hengert, a united védelme láthatóan nem tudott mit kezdeni azzal, hogy szétszakadt a csapatuk. Rashford és Greenwood ha letámadtak hatalmas területek nyíltak mögöttük, ahová a kétfős középpályáról Fred és McTominay nem értek oda, vagy ha igen akkor mögöttük nyíltak meg újabb területek. Fiaink pedig köszönték szépen Kloppal már évek óta játszák ezt a focit, tudják, hogy hol szeret a cápa. Úgy használták ki ezeket a területeket ahogy egy világklasszis csapatnak illik egy derbyn.

Itt látható a United által nagy sikerrel alkalmazott “könnyűszerkezetes ház a tornádóban” védekezési rendszere

A korai bekapott gól után szintén sikerült helyzetet kialakítani a Unitednek, a liverpooli középpályás védekezés tulajdonképpen nem létezett, ellenben a támadásokat extrán tudta támogatni Milner és Keita és természetesen a két szélső védő, ahogy azt megszokhattuk. Ízekre szedték a Unitedet és megmutatkozott mi a különbség egy végtelen türelemmel felépített rendszer és egy tuszkoljunk össze minél több együtt nem működő játékost, majd kérjük tőlük, hogy csinálják ugyanazt. És értem én, hogy egyes orángutánok igen jól tudnak festeni, de azért én inkább egy Salvador Dalíban gyönyörködnék szívem szerint.

És gyönyörködtünk is négyszer már az első félidőben, a legjobban a negyedikben, hiszen csattanós választ adott szexuális zaklatás Panda Ronaldo dühkitörésére. Pláne mert ekkor már Milner nem volt a pályán, hogy aláverjen egy derékat. Ha nem az alsógatyamodell milliárdos sokszoros aranylabdás rúgja hasba a földöfekvőt akkor ez sima piros, emlékezzünk Hazard esetére a labdaszedősráccal.

Sikerült megszerezni a rejtett kamerás felvételeket amik a szünetben a hazai öltözőben készültek, beigazolódott a terv, behozta Pogbát a mester. Itt jegyezném meg, hogy elég undormány az a felfogás a játékvezetésben, hogy bizonyos szabálytalanságok csak akkor piroslaposak, ha az elszenvedő tálcán hagyja el a pályát egyik kezében a cipőjével másikban a lábfejével. Nem a francia pirosára gondolok amit jogosan megVARoztak, hanem a másik portugál agysebészére, aki rögtön a félidő elején mészárolt egyet, szintén magasan szintén veszélyesen. Érdekes mód ez még belefért.

Nem akarom tovább fényezni magunkat Benyóval de erre a problémakörre is faszán rávilágítottunk a beharangozóban, Hendo és Fimrino a két presszing gép, úgy vette el a labdát a középpályán tőle, ahová azért érkezett, hogy ez ne legyen. Hendó aztán adott egy olyan passzt, hogy ha megfelelő szögben süt rá a nap, kirajzolódik a kalkuttai Teréz anya arcmása rajta. Salah pedig köszönte szépen és az igazi Ronaldo után először rúgott mesterhármast az álmok színházában. Salah idén olyan tempót diktál ami a gól per perc mutatót illeti, amit csak a Messi teljesített túl a legeslegjobb szezonjában, innen is kívánunk az egyiptominak jó egészséget és az afrika kupa szervezőinek pedig happy birthday.

Valószínűleg nem lesz meg ez a forma egész szezonban. Valószínű az is, hogy nem nyerünk meg minden meccset és minden trófeát idén. Az is valószínű, hogy mindig lehet majd hibát találni, meglátni később, hogy hol mit és hogyan kellett volna jobban menedzsment, physio, mentális szinten jobban csinálni és akkor minden meccs 10-0 ide. Viszont az élet nem ilyen, én pedig itt jelezném, hogy pusztán hátradőlve széles mosollyal érdemes ezt a produkciót nézni, amit a csapat a pályára rak. Ott van mögötte évek kőkemény munkája és gyötrelme, csalódása és küzdelme. Eszembe jut az “igen jó dolog a szex, de mulasztottál már keserves hasfájást egy fingással?” vicc analógiájára, szuper dolog trófeákat nyerni, de a 35 éves Milnerrel alázni a CR7-tel felálló Unitedet Manchesterben.

Pörög hát tovább a szekér, lassan kezdődik a Preston elleni libakupa meccs is, ahol nagyon remélem, hogy egy klasszikus tartalék csapat vonul a pályára és Origi megmutatja magát báb formában, hogy majd tavaszra, vagy ne adj isten az szerengeti kupa idejére már csodás méteres falloszú pillangóként szárnyaljon Liverpool egén. Ezzel a csodás képpel zárom a ki- és egyben beharangomat.