Idegesítő wow

Néha azon kapod magad, hogy kiszálltál a csapat szurkolói kereteidből és hódolni kezdesz a művészet előtt. A vasárnapi Pool – City második félidejét egyáltalán nem túlzás a csodás jelzővel illetni – és leginkább azért lehettünk keserédesek a végén, mert Salah ultracsodás gólját nem sikerült meccs győztes találattá tenni. Pont emiatt lett végül egy kicsit idegesítő.

Az inaktív nyarak egyik szar velejárója, hogy a szezon első részén kisebbségi komplexus élményünk van olyanok felé, akiknek aktív volt a nyara keretépítésileg. Emiatt az évtizedfordulót keretező angliai Klopp – Guardiola dominancia jelenlegi pontján megint az lehet az érzésünk, ami a kloppos felívelő szakaszunk során lehetett, hogy “jók vagyunk, jók vagyunk, de azért ezekhez a srácokhoz képest egy léppésel hátrébb csináljuk amit csinálunk”. Majd indul a végtelen magunkat hozzájuk méregetés.

A Manchester City mindeközben nem rontott neki az Anfielden a Liverpoolnak. Az első negyed óra láthatóan egymás felmérésével ment, ahogy az a rangadókon lenni szokott. Utána viszont hirtelen megtört valami és olyan prés alá kerültek a fiaink, hogy alig bírtuk kibekkelni a félidő végét kapott gól nélkül. Zavaróan sok labdát szórtunk el a saját harmadunk tetején, amiket köszöntek szépen le is csaptak. Alissonnak hiperbravúrja nem volt, de dolga bőven akadt, miközben a feljebb tolt Hendóval operáló középpálya igen rövid etapokra tudta csak magához ragadni a kezdeményezést. Trent hiányzott (Trent mindig hiányzik, amikor nincs). Az első játékrész második fele a kollektív fingers crossed-dal telt, hogy ha már eddig eltoltuk a bringát 0:0-val, akkor forduljunk rá azzal a szünetre. Lesz mit rendbe rakni.

És rendbe is rakták: a Liverpool lényegesen energikusabb és szervezettebb formáját hozta a fordulót követően. Elsősorban stabilitás érzést hozott az első negyvenötből ismeretlen labdatartást, ha nem is kezdtek el tőle zúzni a helyzetek. Egészen az 58. percig, amikor is egy gyors kontrából Salah kiugratta Manét, aki a manapság divatos balfaszkodásai helyett első érintésre a hosszúba vágta a labdát. Ha a teljes órát nézzük, fullon érdemtelen volt a vezetés, de így az édesebb. Pep be is borult tőle a padon. Aww.

Aztán tíz perc se telt el, és kiegyenlítettek. Az a Foden srác elég jó fociban, amire egy Manéhoz hasonló rapid góllal emlékeztetett minket. Úgy kilőtte a hosszút ő is, hogy igazából nem lehetett haragudni rá. Az 1:1-nek pedig volt is még némi valóság hangulata, mondván nemrég még arról beszéltünk, maradjon 0:0.

De nem maradt egyik döntetlen sem sokáig, mivel jótt A Salah Gól. Mostanra mindenhol mindent elmondtak róla és miután a Fonat olvasók között sem lesz olyan, aki most izgulna, mi is történt, álljon itt Shearer nyilatkozata: 

“Salah came up with a world-class moment in a magnificent match, scoring one of the best goals of the Premier League era”

Oké, Shearer mostanában televíziós figura és mint ilyen folyamatosan nagyokat kell mondania, de amikor a Premier League történelem egyik legnagyobb csatára azt mondja a gólodra, hogy a történelem egyik legjobbika volt, akkor okkal érezheted magad jól a bőrödben. Olyan találat volt ez, aminél leesik az állad, akárki rúgja és csak önkívületben paskolod a segged a földhöz, hogy happen to be a csapatodból van a letéteményese. Hovatovább a 76. percben érkezett, és ilyen magasztos pillanat után már csak ki lehet buszozni azt a negyed órát, majd belegyalogolni a naplementébe, ugye? Ugye?

Nope! Öt perccel a meccs vége előtt, egy fáradó, de tisztesen nyomó City még összerakott egy gólt. De Bruyne lövése pont annyira pattant meg Matipon, hogy Ali mellett bezúgjon a kapuba. Véleményes, hogy anélkül úgy tudta-e volna megfogni a brazil kapus, hogy abból ne lehessen további bonyodalom, így viszont fegyvertelen volt ellene. 2:2

Azt pedig hagyjuk is, hogy rúgtunk még egy fél gólt egy szabad utáni kavarodásból, csak Fabinho (okkal) meglepődött egy elé csorgó labdán, és pont az a fél ütem elég volt ahhoz, hogy Rodri kivágja azt.

Oh well, ez egy marha jó meccs volt 4 kiváló góllal és egy végtére igazságosnak mondható eredménnyel. Nem a legrosszabb dolog a világon marha jó meccsen 4 kiváló góllal igazságosan ikszelni a City-vel – még ha kicsit idegesítő is.