Átmozgató edzés a vasárnapi derbi előtt

Rigófütty, sós párás levegő, kellemes időjárás, szőrös nők, néger Emerson, Porto. Nem tudom melyik ragadta meg a fenti felsorolásból a fiaink fantáziáját, de úgy néz ki szeretnek ide visszatérni sok gólt rúgni.

Az első félidő könnyedén indult csupán 137 felugró ablakot kellett kiklikkelnem, mire gyepet láttam a szemem előtt. Elszoktam én már ettől a streamvadászattól, őszintén szólva az elmúlt két évben a legnagyobb technikai eredetű bosszúságom meccsnézés környékén az volt, hogy a diginél valaki ráhasalt a shuffle gombra és az addig szépen besorakoztatott sport csatornák szétröppentek, mint seregélyek a légpuskaszóra. Családos emberként azt sem gondoltam, hogy 5 percenként kell elhesegetnem Anna, 23 éves, Budapestet, hogy én csak egy meccset akarok nézni.

Illetve dehogy akartam, de a kényszer a stream elé szögezett. Sosem járhattam volna jobban, legutolsó Porto elleni összecsapásunk emléke mélyen él bennem, hiszen annyira mindegy volt az a meccs, hogy inkább a City-T’ham visszavágót néztük a tv-n és laptopról pötyögött csak a mi meccsünk.

Hát nagyjából ilyen várakozásokkal, Trent parával ültem le a meccs elé, ahol igazán fontos az volt, hogy ne sérüljön le senki, ne kelljen 70%-nál többet pörögni, ha még nyerünk is az extra szuper, de igazából ha vallatni lehet a meccsel akkor sincs katasztrófa. Kedd esti pilinckázást vasárnapig bőven kiheveri a csapat, főleg hogy a City épp rajta ül a London-Párizs olajvonaton és csak aztán érkezik meg a Kop elé.

Hát ehhez képest kaptunk egy nagyon sima meccset, ahol igazán meg sem kellett izzadni a gólokért. A reális erőfölény kijött, Curtis Jones igazi motorja volt a játéknak, a gólpasszokat leszámítva is. Bobby is mozgott egy sort, aminek az lett a vége, hogy két igen laza gólt lőtt az addig sem épp magabiztos kapusuknak.

Örülünk Vincent van, a lényeg a három pont, meg hogy levegőn voltak a srácok, vasárnapig mindenki bubis fóliában alszik, nehogy Trent lágyéka fertőző legyen.