Edző meccs
Az a jó ebben a Liverpoolban, hogy mozgásban tart. Szurkolsz nagyban, meredsz a tévére, a Szalah és barátai társulás csinál neked csodát, varázsol neked egy olyat, hogy nem hiszed el, hogy az adott A metszetű résen hogyan fért át a B metszetű labda, mikor A területe nyilvánvalóan kisebb B-nél. Ezt a csapat közben a legtermészetesebb módon megcsinálja, ámulsz, bámulsz, együtt örülsz velük, talán még szöglet utáni beívelésnél a levegőbe is fejelsz.
Aztán slutty, az egész le a vécébe, és az ellenfélnél eddig látott óvodások hirtelen már vörösben vannak. Eladjuk a labdát balfasz módon, nem kísérünk egy embert, és ez nem a villanyfényes bajnokság ötödosztálya, hogy talán még ez is belefér. Nem, ebből szopás van, ebből gól van, te meg remegő kézzel keresed a levendulás hidegvizes borogatást az idegeidre. Mozgásban tart a csapat. Megedz.
Valahol persze ez a sorsod.
Persze ott van a végén a golden sky, de na. Azért az út is ott van előtte.
Ez az út tegnap ott kezdődött, hogy Kloppo tekert egyet a rotoron, Origi és Gomez jött Mané és Van Dijk helyett. Ez azért nagy tekerés így elsőre, de Manénak nem árt a pad, Van Dijk pedig egyrészt egy kilenchónapos sérülésből jön még vissza, másrészt múlt héten is jól lerúgták a válogatottban. Ennyi kockáztatás indokolhatónak tűnt.
Aztán beindult a meccs, a Milan pedig a félpályán nem jött át 15-20 percig. Az első 14 percben 13 próbálkozásunk volt, a 9. percben ebből lett egy gól, a 14-ben pedig Szalah hagyott ki egy tizit, ami meglepően ritkán fordul elő vele. De ezen se volt igazából miért aggódni, mire egy-egy akció ismétlése lefutott a tévében, a pályán már vissza is szereztük a labdát. Ameddig ez így marad, tényleg örökké elbaszhatunk mindent 1-0-nál.
És miért is ne maradna így, ugye?
Unluckyyyy, félidőben 1-2 oda. Nem is igazán tudni mi történt, brit tudósok azóta is próbálják megfejteni a képletet, miszerint Liverpool FC being Liverpool FC. Aztán félidőben Kloppó a P8-as kapcsolót 5-ös állásba tekerte, szólt Scottynak, hogy minden energiát az elülső pajzsokra, és egyébként is fotontorpedó. A 49. percben pedig Origi csodás passzát Szalah már a kapuba is billentette.
Azért azt valljuk be, hogy ez a Milan tényleg gyenge volt, lehet a hétvégi Crystal Palace jobban megizzasztja majd a csapatot, mint a tegnapi, most inkább csak mi szurkolók izzadtunk. Elég az. Kárpótlásul viszont jött egy igazi fan service és Hendo ya beauty, meg a what a hit son.
A teljes képbe mondjuk beletartozik, hogy a leigazolása óta eltelt 10 évben megnéztünk mondjuk 5 ilyen gólt és 300 field goalt tőle, de ne legyünk savanyúak, ez tényleg egy kibaszott nagy gól volt. Aly Cissokhotól persze nem lehet elvenni a Puskas Award of All Times címét, de a Puskás top10 gólban szoktak lenni ilyenek. Lehet szebb is volt ez, mint amivel Szalah nyert anno.
Fotontorpedó ugye. Először megüt, aztán a világ legtermészetesebb módján olvadsz bele az univerzum energiahullámaiba pont úgy, mint amikor photoshopban lehúzod egy réteg láthatóságát.
Origit menet közben még le kellett cserélni izomgörcs miatt, azóta is magnéziumot iszik, de keddre már jó lesz a Norwich ellen Suárezt pótolni. Milner hozott egy prime Lucast egy becsúszásból köldökmagasságig emelt csüddel és az érte járó sárgával, jól jött a végére a kis perczabáló.
Akárhogyis, még ha komoly szívritmuszavarokkal is, de lehoztuk a meccset, zsebben a kötelező 3 pont, az Atletico 0-0-ja miatt pedig vezetjük is a BL-csoportot. Nedves álmaimban felrémlenek olyan vágyak már, mint pihentetés az utolsó fordulóban a biztos továbbjutás birtokában, de ha valami, hát pont ez az edzőmeccs mutatta meg, hogy ez miért nem reális.
Ha lesz hol elbasznunk, elbasszuk majd, hogy még erősebben térhessünk vissza. Már csak ilyenek ezek a szurkolói lelket edző meccsek.
