Szezonzáró-2020/2021
A jacuzzit takarékra állítottuk a nyárra, mert mindannyian el vagyunk kicsit havazva. Van aki esküvőre készül, van aki már túl van rajta, van aki babázik, van aki pedig csak éves feltöltődését tölti egy nagyon kimerítő szezon/év után. Ennek sajnos az lett a következménye, hogy még az előző bajnokságot se zártuk le itt a Fonaton, pedig lassan itt van már a következő is. Nahde ami késik, az nem múlik, jöjjön egy kis visszaemlékezés a 2020/2021-es idényünkről.
A legszebb pillanata: szerintem nem is kérdés, hogy Alisson WBA elleni fejese volt a szezon legcsodálatosabb pillanata. Igaz, utólag a döntetlen is elegendő lett volna a legjobb négybe kerüléshez, de az a katarzis, ami akkor kiszakadt a játékosokból, a stábból és a szurkolókból egyaránt, az leírhatatlan volt. Ali is nagyon megérdemelte ezt a meseszép fejest a téli kálváriája után. Extraklasszis kapusunk van, hosszabbítsunk vele minél előbb.
A legrosszabb pillanat: nem is kérdés, egyértelműen Pickford belépője és a VvD egészszezonos kiesése a szezonunk legrosszabb emléke. Amióta az eszemet tudom, minden nagy tornán az angoloknak szorítottam, de addig nem tudok az angol válogatottnak szorítani újra, ameddig ez a tahó, középszerű Pickford áll a kapuban. Remélem gyorsan megtalálja a helyét valahol a harmadosztályban az idiótán előrebikázott labdáival egyetemben. Egyébként a téli vereségsorozat/impotenskedés a kapu előtt is előkelő helyen áll ezen a listán.
A legnagyobb csalódás: az angol bírók VAR használata, és a kézszabály szezonközbeni változtatása. El nem tudok képzelni még egy olyan helyet a világon, ahol a bajnokság alatt egyszer csak kitalálják, hogy ez így nem jó, legyen máshogy, és onnantól ami addig büntethető volt, az vétlenné válik. Elsőre Gomez kezezése jut eszembe a City ellen novemberben, amire ellenünk befújták a büntetőt, de után decemberben mi már ezekre nem kaptunk tiziket. Felbosszant, hogy a világ legkiélezettebb bajnokságában ennyire amatőrök lehetnek a bírok. Reméljük az új VAR szabályzattal finomodik majd a helyzet, bár őszintén sok reményt nem fűzök hozzá.
A legnagyobb meglepetés: A nehézségek ellenére több pozitív meglepetés is akadt számomra az idei szezon során. Az első és legnagyobb egyértelműen Jota csapatjátékra gyakorolt hatása adta. Tudtam, hogy lendületes és ügyes játékos, de álmodni se gondoltam, hogy ilyen gyorsan be tud majd illeszkedni a csapatba, és ekkora hatással lesz a játékunkra. Rajta kívül mindenképpen érdemes még megemlíteni Curtis Jones játékát a középpályán, valamint Phillips és R. Williams teljesítményét a védelemben. Előbbire Gini távozásával egyre nagyobb szerep hárulhat jövőre.
A legnagyobb hiányérzet: Bennem egyértelműen OX és Keita teljesítménye hagyta a legnagyobb hiányérzetet a tavalyi szezonban. Lett volna lehetőségük bekerülni a csapatba, hiszen Fabinho és Henderson hátrarendelésével megnyíltak a helyek a középpályán, mégse tudtak élni ezzel. Keita fél órás produkciója a Real ellen egészen kiábrándító volt, ami után azt hittem, nincs számára visszaút, de egyelőre úgy tűnik, kap még egy esélyt Klopptól. Ha Gini nem dobbantott volna, lehet most mindkét jómadarat szélnek eresztenénk, így viszont más a leányzó fekvése. Meglátjuk, ki tud élni az idei szezon adta lehetőségekkel. Rajtúk kívül Neco Williamstől is többet vártam. Reménykedtem, hogy TAA-t ha nem is teljesen, de valamelyest tudja majd pótolni, de ez semennyire nem sikerült. Tudom fiatal a srác, fejlődik még, de ez akkor is vékonyra sikerült.
Ezzel a pár gondolattal zárnánk a 2020/2021-es szezont. A nehézségek ellenére nem meglepő, hogy Klopp pályafutása egyik legnagyobb sikereként értékelte, hogy meglett a Top4, ami a csapat megerősítése és – valamelyest – újjáépítése szempontjából is kulcskérdés volt. Ezen folyamat részeként már érkezett a Lipcsétől Konaté, ami a következő poszt témáját adja.
