Végre

Kellett hozzá azért a Lipcse is, de két hónapnyi önmegtartóztatás után ki nem szarja le.

Utoljára egészen pontosan december 19-én voltunk képesek arra a bravúrra, hogy úgy ne kapjunk gólt, hogy legalább egyet azért lövünk is. Akkor speciel pont hetet a Palacknak, és úgy tűnt, hogy rámegyünk még a címvédésre is, nem pedig úgy, hogy két hónapig egy nyomorult CS se jön össze a 0-0-kon kívül. A CS-hiány és a 0-0 se épp jellemző ránk az elmúlt években, lehet azért is tűnt ennyire végtelennek az elmúlt két hónap. Persze nem biztos, hogy ezzel most megszakad bármilyen sorozat, de most legalább történt valami. Hátul a legelején esett kapufát leszámítva stabilak voltunk, elöl játszottunk többször jól is, és a két ajándéklabdából mindkettőt ki tudtuk használni. Végre az a csapat voltunk megint, akik ellen nem férnek bele ilyen hibák, üdítő volt ez a változatosság.

Ettől persze továbbra sem lesz könnyebb a bajnokság, a tavaszi versenyfutás a Wenger-kupáért viszont végre élesedhet, mert legalább van honnan sikerélményt merítenünk. Liverpool isz kvalityi.

És talán az a legnagyobb tanulsága számunkra a meccsnek, hogy még mindig egy jó csapatunk van. Igen, alapemberileg eléggé ki vagyunk fingva, és ezt a jó csapatot már jó ideje nem igazán látjuk élesen és élesben (bár a Leicester elleni nekem kifejezetten biztató volt a VAR-dominóig), de ha van legalább egy platform ahol a jóságunkat újra meg tudjuk élni a legnagyobbak között, akkor ez adhat lendületet. Szurkolónak és játékosnak egyaránt.

Persze nem mondanám most, hogy akkor rá lehet feküdni a BL-re és innentől rock’n’roll, de azért valószínűleg március 10-e után is benne leszünk még a sorozatban, addig pedig fordulhat még kedvezőbben a szél. Nem biztos, hogy fog, és nagyon korai még álmokat szövögetni (nem mintha nem ezt csinálná a szurkoló a nap minden percében), de történelmi tényként rögzíthetjük, hogy Van Dijk előtt is eleveztünk már valahogy Kijevig, miközben a top4 is megvolt a végére. Valahogy az is lehetséges volt.

Ha varázslatos módon a ritkuló meccs-sűrűség mellett valahogy sikerülne a sérülési hullámot is kilapítani (stop the count és bend the curve), akkor az emberanyag adott lehetne egy hasonlóan váratan, és jelenleg még nagyon valószerűtlen teljesítményhez. Bevallom na, kicsit felébredtek bennem a nedves álmok, és egyetlen meccs alapján most jól elhiszem, de ha egyszer tejszínnel locsolták fel a Népstadiont, akkor ott el is kell hinni.

Következő lépésként viszont gondolok még egy kisebbet, nézzük azt, hogy hétvégén mit fúj a küszöbre a szél, és azon hogyan esünk át. Szombaton ugyanis a kedvenc hullámvasútján száguldó Everton jön a park innenső oldalára, azt is meg kell valahogy oldani. Viszont ha a tegnapi önbizalom- és potenciaserkentő teljesítménnyel már hétvégi jó szereplésnek is megágyaztunk, akkor nálam nem csak a Lipcse elleni párharcban, de a hazai fronton is nedvesednek tovább azok az álmok.

És igen, azért furcsa, hogy egy nyolcaddöntős Lipcse elleni BL-odavágótól ennyire beindultak a szurkolói hormonok, meg, hogy akkor most nagyon elhisszük, de a két ajándék gólt és a sima győzelmet mintha csak az orvos írta volna fel nekünk. Végre.