Still standing (still)

Valójában egy videóval akartam indítani ezt a kiharangot, de aztán megnéztem, és kicsit soknak tűnt ezzel nyitni. Úgyhogy lapozzunk.

Másrészt elkezdtem elgondolkodni azon, hogy milyenek lehettek a nyolcvanas évek, és bár sok mindent megszépít az idő, kérdések azért maradnak bőven. Itt most egyből le is kanyarodhatnánk a Brightonban tett kirándulásunkkal arra, hogy a foci mennyit változott, és akkor már VAR meg minden, pedig Shankly szerint is a foci egy egyszerű játék, és csak azok teszik bonyolulttá akik „should know better”. De ennyire most nem akarok felülni a nosztalgiavonatra és a mély filozofiba belemenni, egyszerűen csak a meccs közben valahogy ez a dal ment a fejemben, mert still standing van.

A 10 bajnoki meccsünkből már a nyolcadik különböző védősort tesszük a pályára, ha lenne sérült kapusunk, akkor pedig egy BL top16-ba tartozó csapatot tudnánk kirakni csak a sérültjeinkből (na jó, egy csatár is kéne, mert az Ox-Shaqiri még kevés), és azért mégis egész jól hasítunk egyelőre. Nem godzilla-módban mint az elmúlt 2-3 ősz alatt, de masszívan a víz felett lebegünk még így is. Szóval emiatt kábé a meccs elejétől kezdve ez a dal robogott a fejembem, aztán a meccs pont úgy alakult, hogy maradt a kiharangra is.

(Egyébként ez a videó ugye 1983-as, potom 37 éve is pont ugyanannyira ment a megbotránkoztatás és a polgárpukkasztás, aztán ez most mégis egy klasszikus, Sir Elton John ugye. Úgyhogy mostantól még inkább így fogom nézni a kortárs művészeket amint nyércvérrel öntik le magukat a környezetszennyezéstől dohánysárgára színeződött sarki jégtáblák hungarocell makettjén, miközben az Amazon kizsákmányolásáról énekelnek. Vagy bármi hasonlóra igazából, mondjuk Bobby aktuális szettjeire. Kanyarodjunk is vissza.)

Maga a meccs a várható értékek alapján alakult elég sokáig. Az első félidőben az amink-van-azzal-főzünk kezdőnk küzdött azzal, hogy igazi helyzetet teremtsen, nem is teljesen eredménytelenül, de a magas védővonal mögé szórt kiugratásokkal a Brighton is komolyan veszélyeztetett. Ezt fűszerezte meg a Neco ellen megadott kristálytiszta büntető, és a Szalahtól az egycentis les miatt elvett lesgól. (Amúgy én elhiszem, hogy az les, de egy darab olyan képet nem mutattak ami erről meggyőzött volna a közvetítésben.) Utóbbira még visszatérünk.

A második félidőben aztán behúztuk a dominancia kártyát a pakliból, a fejek szünetbeni megmosásával és Hendo beállásával abszolút magunkhoz ragadtuk a kontrollt, ez pedig idővel a csodálatos Jota még csodálatosabb góljában öltött testet. Kronológiai rendben ezután jön Mo lecserélése, aminél volt egy kis duzzogás, de ez szóra sem érdemes (amúgy a covidnak vannak hosszútávú tüdőszövődményei, az azonnali teljes visszaterhelés abszolút nem ajánlott, lehet ezért a csere), utána pedig Milly húzott rá a combhajlítójára. Lassan 35 évesen a 7 napon belül beletolt 260. percben ez nem is teljesen meglepő, nála rosszabbul csak Lallana járt, akit a becserélése után 8 perccel le is kellett cserélni. Ha megyünk tovább időrendben, akkor jön Mané ténylegesen lesen lévő gólja, és a Milner elvesztése után az utolsó 10 percre rendesen feljövő Brighton, aminek a vége lett a Robbo-Welbeck eset, amiből szintén VAR-os büntető lett. A vége 1-1, összességében domináltunk, de ez nem jött ki, xG-ben meg a büntetők miatt még inkább nem.

És ilyenkor elég mérges tudok lenni, egyrészt mert eldobtuk a két pontot, aztán mindenki Klopp kifakadásán és a VAR által megfordított döntéseken remegett. Arról meg senki nem beszél (máshol), hogy Jota rekorddöntögető módban mit csinált már megint, vagy Phillips milyen klasszisban hoz le egy legalább Lovrenhez hasonló szintet 23 évesen, gyakorlatilag nulla meccsrutinnal.

Gyorsan daraboljuk is akkor le a lakossági ügyeinket, amikre egy fél év múlva már senki nem emlékszik:

  • Igen, Klopp kifakad. Korábban is akadt már ki, a jövőben is ki fog akadni, nem igazán szokta tartani a száját. Aki ezt nem bírja, az mindig ellenrezonálni fog ilyenkor, és megy majd a Klopp-rant, ez van. Neki is van igaza, hogy feleslegesen terheljük túl a játékosokat, a Linekernek is, hogy nehogy már a három csere legnagyobb gond miközben százával halnak meg az emberek naponta koronában. Kloppnak abban is igaza van, hogy miért kéne tartania a száját, miért ne használhatná azokat a platformokat ahol őt kérdezik a saját véleményéről, akit meg ez bánt (jaj, szegény pályaszéli riporter), azt üdvözölöm a világunkban.
  • VAR. Csodálatosan lehetett bírózni korábban is, most csodálatosan lehet videobírózni is ráadásként egy kiharangban, tetszik a fejlesztés…
    De hogy komolyan beszéljünk, bőven van hozadéka is a rendszernek, de a maihoz hasonló esetek miatt mindig meglesz ennek a fonákja is. A népmesei lány eddig, ad is meg el is vesz, csak biztos, hogy ennek így kell lennie.

    Mané gólja les volt, ráadásul egy nem jogos szabadrúgásból jött, az ilyen bírói hibákat pedig nagyon jó, hogy kiszűrik.

    Robbo tizenegyesét én soknak éreztem, meg nálam nem volt meg a „clear and obvious” büntető (Welbeck már nem birtokolta a labdát), de ennyire soft büntetők mindig is voltak. A VAR itt nem ad hozzá, és nem is vesz el.

    Ahol nekem kizárólag elvesz a VAR, az a les vonalkázása – és ma Szalah gólja. Nyilván nem az a gond, hogy centikre meg tudjuk határozni bizonyos testrészek egymáshoz való távolságának hosszvetületét, hanem azt, hogy ezt egyáltalán csináljuk. Ebben a VAR nekem az egész játékból egyértelműen nagyon sokat vesz el. A leshelyzetre inkább alkalmaznék valami időlimitet, a videóbiró lássa ugyanazt a két másodpercre megállított visszajátszást amit mi, és ha nem egyértelmű a les, akkor a támadójátékot favorizálandó akkor is megadjuk, ha a hónalja 3 centivel belóg. Vagy legyen bármi más megoldás ami támogatható, engem kevéssé érdekel, csak legyen jobb ennél. Több fociszurkoló van a világon, mint OCD-ben szenvedő.

És akkor most itt vagyunk egy meccs után, hogy idén ez már a nyolcadik megfordított ítéletünk, de hát ezen most nem változtat már semmi. (Meg egyébként is a mai hárommal lőttünk csak nagyon ki a topcsapatok 3-4 körüli átlagából.) Ami a lényeg, hogy egyelőre tartjuk a fejünk a víz felett így szanaszéjjel húzódva is, és most, hogy ránézhetünk már a táblára 10 forduló után, még mindig nem rossz a helyzet. Persze a felhők gyülekeznek, és január 3-ig nincs pihenés a meccsek közt (az ajax ellen kéne egy pont, és akkor a dánok ellen mehet a full ifi), de én egyelőre hitelbe még nem aggódom emiatt. Az elmúlt években baromi jól megoldottuk a decembert, és sérültekkel is így állunk már egy ideje, megyünk tovább az út rögein. Úgyse tudunk mit csinálni.

Csak a videóra találjanak már ki valami olyasmit, amit szurkolóként is el lehet fogadni.