Mutyiland Összefoglaló
Olyan jó érzés néha nézni a Liverpool játékát. Leülsz este a TV elé, nyitsz egy sört, anyuka helyénmarad, jó dolog élvezni egy kortárs topcsapat meccsét egy papíron, füvön és minden egyéb felületen gyengébb csapat ellen. Hát még milyen jó ezekről a meccsekről összefoglalót írni! Kurvára tudnék is neki örülni, ha néha lenne rá módom, mert persze hogy ez a határ fos ami kedd este volt, megint nem az lesz.
Először is valamit tisztázzunk: A szart lehet szarnak nevezni. Pontosabban minden ilyen szarnak van kontextusa is: Időjárás, sérültek, nem sérültek, ellenfél, bíró, var, anyám, bármit be lehet (és kell is) ilyenkor dobni, hogy közelebb kerüljünk a helyzet megértéséhez. Szarba léptél? Igen. Ez még egy ilyen bináris állapot, vagy igen, vagy nem. Jó dolog szarba lépni? Nem. Vannak ennek egyéb paraméterei? Persze. 10 éve nem volt ilyen, vagy minden héten belefutsz? Nem a csajod pompomos mamuszában léptél bele (persze, a csajodé, mi?), hanem a férfias férfi acélbetétesedben? Egy kisebb mennyiségű fekália maradt csak a csizmád sarkán, nem pedig egy kifejlett kafferbivaly guánójába trappoltál térdig? Öt hónapos paleolit kulakövülettel érintkeztél talpilag, vagy még a háztetőre is fröccsent egy darab? Kontextus, skála, a barna összes színárnyalata. De ez attól még szar volt és a fasz kivan már, attól még hogy bajnok és BL győztes és csapat, engedtessék már meg hogy leszarozhassam azt, ami egyébként tényleg az volt.
Talán onnan kéne kezdenünk a dolgokat, hogy van egy egyébként elég szépen kimunkált játékunk, amiben ha a megfelelő játékosok, megfelelő formában játszanak, esetleg még kellően ki is vannak pihenve, akkor így együtt, minden kohéziós tényezővel felturbózva elég baszó dolog tud lenni. Eredményes, szép, elég sok gól (és helyzet) születik belőle. Csak így a példa kedvéért nézzük is meg, hogy milyen például egy standard buildup játék nálunk, ha úgy alapvetően minden klappol. Igen, a kloppolásért ki is foglak baszni, bocsi.
A példában az alanyunk az Arsenal (az egyszerűség kedvéért dettó fehér mezben), szintén hazai pálya, csapat formában, ellenfél szintúgy.
Szituáció 1: Standard labdajáratásos helyzet, Trent adja vissza a labdát Gomeznek.
Az Arsenal nem embert támad le, passzsávot fog. Nálunk a 3 középpályásból Fabi a 6-os, az ő dolga visszalépni akár a középső védőkkel egy vonalba, plusz segíteni a labdajáratást. A két 8-as (Keita, Gini) is közelebb húzódik úgy, hogy az Arsenal játékosok között ne legyenek takarásban. Úgynevezett mutatod magad figura. Gomeznek van lehetősége akár VVD-nek, akár Fabinak, akár némi kockázatvállalással Gininek vagy Robbonak megtolni a labdát. Organikusan lehet folyatni a labdát a pálya két oldala között, ahol általában a FB-ekkel próbálunk overloadolni, plusz az adott oldali támadáshoz csatlakozik Bobby is.
Szituáció 2: Mi van, ha feljebb tekerik Arsenalék a potmétert, és kicsit feljebb lépnek a középpályára.
Középpályára hiába lépne vissza Bobby vagy Salah, jönnek ránk a védelmükkel együtt. Itt pont egy pillanatra tud Gini jól helyezkedni, plusz még mindig van egy Robbo az egyenletben a képen kívül.
Szituáció 3: Telibe kiállnak ránk.
Gyakorlatilag minden passzsáv blokkolva, az egyik 8-asra, Keitára még ember is fellép, Fabi és Gini a lecsóban. Para? Kicsit, mert ha Gomez és VVD egymás között passzolgat, akkor a formációt tartva (és feléjük tolódva) úgy tudnak rájuk nyomást gyakorolni, hogy közben igazi passz lehetőség nem marad, csak az ívelés. Gond? Dehogyis is, Gomez kiválóan indítja Robbo-t a bal szélen, miközben hat Arsenal játékos formációja mögé sikerül bejátszani a labdát úgy, hogy egyébként ez egy közepesen low risk passz: Ha túlrúgja, akkor bedobás, vissza lehet rendeződni, és nem a legszenzitívebb pillanatban, a támadó transitionben adjuk el telibe a labdát.
Szituáció 3 folytatás: Robbo megkapja a labdát, és indulhat a támadás. Van elég terület a védők mögött, plusz ahhoz is, hogy össze tudjon játszani Manéval és Bobbyval.
Külön nagy helyzet nem lesz belőle, de jól látszik az alap játék. Ha hagynak nekünk hátul területet bevonni a két 8-ast, akkor azok labdával rá tudnak fordulni az ellenfél középpályájára. Bobby lép vissza, ha jön vele a védő akkor jó, mert mögé lehet játszani, ha nem, akkor az is, mert megmarad az összjáték. Ha fellépnek ránk, akkor extrém fontossá válik a presszing-ellenállás mint képesség, illetve a pontos hosszú labdák a CB-ktől a FB-ek felé. Ezért is kellett gondolom Thiago, és ezért is kell nekünk annyira VVD fejjátéka mellett az elképesztő rúgótechnikája. Ez csak egy kis szelete, hogy hányféleképpen indulhatunk neki safe-ballból a támadásnak, de azért is fontos mert kevesen engedik mostmár meg maguknak azt, hogy ők próbáljanak meg ellenünk játékot dominálni, és hagynak minket kontrázni.
Na maradva a szarnál, nézzük meg, mi történik akkor, ha ugyan ezt akarjuk játszani, csak adott esetben a játékosok nincsenek is pályán, fáradtak, sérültek és/vagy egyébként is a faszuk kivan az egésszel.
Szituáció 1: Passzsávot kontrollál a Mutyi. Ez amúgy elég standard dolog volt tőlük, teljes magasnéger aramda, középen a két verőmagasnégerrel erre volt berendezkedve.
Hendó a 6-os, ő próbált egész meccsen hátralépni. Drága jó 8-asok teljes alibi üzemmód kb egész meccsen, Milner vidámon kocog ki a képből hogy viccből se lehessen bármit kezdeni vele, Shakira és pisztácia nem is volt.
Szituáció 2: Kevésbé presszing szenzitívebb helyzet, Hendó a védőkkel együtt mozog.
Elég hasonlót védekezik a Mutyi, mint az Arsenal a Szitu 2-ben, Shakira talán magyarázható azzal, hogy a szélre próbál kimozogni Trentnek: Halál feleslegesen, mert ott egyébként Jota helye volt. A másik oldalon ellenben kérdés Damon Hill, James Milner és az anyja picsájába tűnés közti 3-as összefüggés megoldása.
Szituáció 2/B: Mivel látszik, hogy a 8-asaink nincsenek a helyzet magaslatán, nézzük meg, hogy mi történik, ha sikerül megjátszani Trentet a labdával.
Lófasz és sarki fény. Shaki rongyol be teljesen feleslegesen a védőfalba / szélre, ami azért jó, mert ott van már Jota. Védők mögé nem lehet bejátszani, mert ahhoz nincs elég terület, közel a 16-os, ahova meg a kapus ki tud érni. Minamino meg dettó fut bele fejjel a falba mintha nem lenne holnap, innen szép összjátékot kialakítani.
Megy is a passz vissza, a Shakira – Minamino – Milner fasztriász pedig tökéletes pozícióban ahhoz, hogy semmi értelmét ne lássuk a létezésüknek.
Szóval az elsődleges játékunk az új emberek érkezésével és helyezkedésükkel így nagyjából meg is állt, cserébe adódott a következő problémakör: A játékosok formája. Rendesen olyan érzésem volt, mintha magát a labdarúgást mint olyat kellett volna újratanulnunk az első félidőben, mert hiába próbáltuk meg azután, hogy nem sikerült tényleges játékkal előremenni egyik oldalon se, hogy majd jól meglőjük hosszú labdával a másikat: Gomez bazmeg 3ból 3 olyan homály labdát rúgott, hogy csak zörgött, Ali dettó. Egyedül Trent volt fény az éjszakában, neki sikerült helyenként megtalálni Robbot.
(Annyi zárójel azért engedtessék meg itt a fröccsöntés közepette, hogy egyébként jó eséllyel nem séróból volt mindenki halál vasutas, hanem az lehetett a taktikai elgondolás, hogy nyomjuk szélre a labdát, és oda segít be az adott oldali 8-as, létszámfölény, lövőhelyzet, aztán majd lesz valami. De jó eséllyel a kettő együtt nem adta ki a matekot: Shakit húzta a szíve a vonalhoz, Milnert meg a bányába bele)
A helyezkedésen, a formán kívüliségen még van egy tényezője a szarbalépésnek amit szintén ki kell emelni: Úgynevezett kvalitások. Persze, nem lehet értelmesen olyan keretet fenntartani, hogy Mané mögé beszálljon bármikor még egy 200k/hét fizun lévő csoki, tehát kellenek az olcsóbb, tapasztalatlanabb, fiatalabb, bármilyenebb emberek is, így lesz a keretnek egyensúlya. Oké Milner kulthero, meg én is nyalnám egyébként ha nem kéne a középpályán jelen lennie, mert első félidőben pont annyi szabálytalansága volt, mint pontos passza. Meg van az a pillanatban, amikor az ellenfél kikúr egy labdát a semmibe, és
pattan
és még egyet pattan
és megint egyet
és üvöltök hogy vedd már le bazmeg de még mindig nem sikerül neki, az úgy kicsit rossz azért a lelkemnek.
Origi a másik fele, mert értem, hogy néha gólok, de ez a mai egy akkora talpas egyes volt a világ összes létező paraméterében, hogy nagyon. Egyetlen mentsége, hogy volt valaki, aki nála is hasznavehetetlenebb fasztartály volt, Minamino személyében. Gondoltam, hogy leírom, hogy jó lenne Taki négernek, csak megsárgult a padon. Aztán az jutott róla eszembe, hogy nyugodtan kioszthatnánk neki a Fabio Borini vándor térdszalagrendet: Ha a foci pontozásos sportág lenne, és az ügyes elfutásokért járna mindig egy nagy piros kisötös, ceruzával, zölddel, akkor lehet össze tudna harácsolni magának valamit. De sajnos támadónak lassú, labda messze pattan róla mint a betonfalról, a labdaszedő kisgyerek meg csak azért nem nyomja el testtel, mert 9-kor már lőtték neki a pizsit. Nagyjából ez a transzexualitását éppen felfedezni kezdő meglepődött kórista kisfiú határozottságát (és fizimiskáját) hozza. Nem is, túlzok, mint amikor Diabeto, a lefűrészelt lábfejű nápolyi dokkmunkás sarj azt kapja a helyi Dévényi Tibitől karira, hogy beállhat focizni a Liverpoolba – csak éppen nem sikerült összeharácsolni egy világválogatottat 11 Maradona porszívóból, ezért berakják egy BL meccsen élesbe a kezdőbe. Mi baj is lehet. Szóval nagy rajongója vagyok a kis csövesmajom munkásságának, nem szeretném elkapkodni, hogy kiutaljak neki egy Karlsruhe kölcsönt, 15M-ért kötelező vétellel a végén, de már kurvára érik. Lehet setben Keitával jobb deal is lesz.
A második félidőben lényegében néhány apró paraméter változott. Egyrészt Shaki elkezdett proper hátramászkálni védekezésben, plusz többet mutatta magát labdakihozataloknál is – tényleg meg akar küzdeni a helyéért, ami azért jó, mert benne tényleg van kvality. Volt két combos passza, egyikből gól is lett, lendületből kis híján megcsinálta a teljes Mutyi védelmet, szarnak indult, de közepesen jó lett belőle. A front3 beállásával annyit nyertünk, hogy Mané nem fázott meg (nagyon úgy nézett ki a padon mint aki meg akar), Salah nyomhatott egy szokásos bal lábas Robbenes tekerést a 40. sor közepébe, Bobbykám, édes szép szerelmem, tudod, hogy imádlak, de neked kell még egy 5 alkalmas wellness túra a padra hogy ebből valami legyen. Gini egy fokkal komfortosabbnak tűnt nyomás alatt 6-osban mint Hendó, a Fabi helyére beálló Rhys pedig annyira nem tűnt fel, hogy csak imádni tudom ezért.
Szóval ez fos volt, egy része várhatóan, egy része kevésbé. A padról Shaki meg Jota használható, a többi nálam (kuka) további finomítást igényel, nem tudom hány kört megyünk majd az fakupában hogy legyen értelmük élve. Mint ellenfél, a Mutyi kellemesen felkészült csapat volt: Helyezkedtek, küzdöttek, a rohamnégerek olaszosan lecsaptak mindenkit egy sárgáért, amikor kellett. Ki is hozták egyébként érzése a meccset x-re, ha a végén 1-1, akkor se mondtam volna egy rossz szót se.